Szívetek mélyén mit szeretnétek, mi legyen a gyereketek, ha felnő?

Mi is kipróbáltuk névadás előtt, hogy hangzana a dr. a nevük előtt. Nekem tetszik. :)

Mindig azt mondom nekik, hogy olyan hivatást válasszanak mait szeretni fognak. És persze amivel jól keresnek. Kisfiam most azt mondja, hogy Ő apa nyomdokaiba lép. Apa fúrós, sokat van távol, én ezt nem kívánom a leendő családjának.

Nagyfiam 7éves, és szeretném, ha építész lenne, mint apukája, nagyon kis okoska, jó reálos, és nagyon szereti az építéssel, házakkal, lakberendezéssel kapcsolatos tv műsorokat is. (egyébként meg nagyon empatikus kisgyerek, szereti a kisbabákat, kisgyerekeket, és tök jól el tud velük játszani, foglalkozni. Sokszor emlegeti, hogy kisbabaorvos lesz, meg újszülöttorvos (neonatológus, bár ezt a szót nehezen ejti ki:)))Szóval többféleképpen is el tudom őt képzelni nagykorában.

Középső gyerekem szeritem valmailyen művész lesz, festőként vagy grafikusként tudom őt most elképzelni. Más a szemlélete a világról, de nagyon jó kis agya van, jól megfigyel mindent. EGyebek mellett elég jó logikus gondolkodása is van, lehet hogy valami számítógépes rajzos szakma is jó lenne neki.

Legkisebb gyerekem 3éves lesz nemsokára. Akárhova megyünk 2db fogkefét magával visz. Ezért most leginkább fogorvosként tudom őt elképzelni. :)) Ha megkérdezem tőle mi szeretne lenni nagykorában, először Anya szeretett volna lenni, mostanában pedig tűzoltó. :)

Természetesen az a lényeg, hogy megtalálják az utukat, amiben jók, amiben boldogok. Legyen családjuk, és örülnék, ha kedves, szeretetteljes és jó szülők lennének. :)

Na én pont benne vagyok, hiszen a fiam 23 éves.

Emlékszem még beszélni sem tudott, de már odavolt a vonatokért. Minden évben vonatot kért karácsonyra. 15 éves korában megkapta élete első vonatterepasztalát, amit ma is folyamatosan bővít. (már elég nagy van neki, de már csak nosztalgiából van meg neki, mint egy bútorkellék)

Sokáig reménykedtem abban, hogy nem fog elém állni, hogy

- Anci (így hív) mozdonyvezető leszek vagy kalauz..

Nincs semmi bajom ezekkel a szakmákkal (a sógorom mozdonyvezető) de nem ilyen kemény munkát álmodnék neki.

De sosem állt elém ezzel a szöveggel. Viszont egészen 20 éves koráig a következőket hallottam tőle.

5 évesen: rendőr leszek

12 évesen : vadászpilóta akarok lenni

14 évesen: szakács leszek (oda is adta be a jelentkezését) Végül nem lett belőle semmi, mert külföldre költöztünk, és itt mindent elölről kellett kezdenie, vagyis érettségiznie kellett.

17 évesen: villaszerelőnek megyek tanulni inkább. Tanult is 1 évet.

18 évesen: átmegyek a mechanikai kurzusra

20 évesen: inkább tervező lennék

Jelenleg tervező technikusként tanul, és a gyakorlati helye az ország legnagyobb vasútvállalatánál van- technikusi végzettséget jövőre kapja meg, de már készül az egyetemre mert tervező mérnök akar lenni a vasútnál.

Megtalálta az álmai állását, úgy látszik mégis visszakanyarodtunk valamilyen szinten a vasúthoz.

De én támogatom benne. Végül is irodában dolgozni mint tervező mérnök, nagyon-nagyon jó fizetésért, nem hiszem, hogy olyan rossz döntés lenne..

Én 14 éves kora óta mondom neki:

- Olyan szakmát válasz, amit legalább 40 éven keresztül örömmel fogsz tudni csinálni. Nincs rosszabb annál ha úgy éled az életed, hogy olyan munkát végzel amit gyűlölsz.

A fiam azt csinálja amit szeretne. Kell ennél több??

A mi nagylányunk aki január 5-én lesz 15 éves, ő nagyon szereti az állatokat, és nagyon szeret kreatív dolgokkal foglalkozni. ezeket a tulajdonságokat javarészt az apjától örökölte. Az apja is ugyanilyen mint a lányunk. Én is szeretem az állatokat, de én jobbára olvasással meg főzéssel, sütéssel töltöm el az időmet, arról nem is beszélve hogy én cukrászként dolgozok a szomszéd utcában lévő cukrászdában ahol elég jól keresek meg jól is érzem magam, szeretem csinálni, de a lányomról tudom hogy őt ez nem igen köti le. A férjem jelenleg sofőrként dolgozik egy futárcégnél amit szeret ugyan de nem szeretné ha a lányunk is futár lenne, mert igaz a lányunk még nem vezethet de ő határozottan imád autóban utazni akár órákig is, és már most tudjuk hogy a jogsijába bele kell fektessünk mert a mai világban nagyon jó ha van jogsija az embernek, másrészt a lányunkat ismerve tuti meg akarná csinálni majd 17-18 évesen mert őt erősen érdeklik az autók.

A férjem eredetileg autószerelő volt, de ugye jobb lehetőséget kapott a futárcégnél, főleg hogy a férjem a szakmája mellett érettségizett és 3 éve angol nyelvvizsgát tette le. A lányunkat furcsa módon nagyon érdekli az autók, igaz még általános iskolás és hetedikbe jár még, csak mert év vesztes is, meg egyszer nagyon sokat volt beteg még 10 éves korában és évet kellett ismételjen mert egyszerűen annyira beteges volt akkoriban hogy nem nagyon mehetett emberek közé, de ez most hosszú. A lányunk most pályaválasztás elé kerül hamarosan, persze mi a férjemmel, elsősorban arra akarjuk rávezetni hogy olyan iskolát válasszon ahol tud érettségit tenni, mert ugye az már a takarításhoz is kell manapság, azt szeretnénk ha meglenne neki, de a lányunk mindenáron kreatív dolgokkal szeretne foglalkozni, de ugyanakkor nagyon szeretne állatokkal is foglalkozni, akár kutyakozmetikusként elhelyezkedni, állatorvosira nem igazán tudna mert sajnos nem olyan túl jó tanuló, de még simán kinézzük belőle azt hogy inkább fiús szakmát választana akár autószerelőnek is elmenne. Láttunk már női autószerelőt, ahova mi visszük az autónkat ott egy 35 év körüli nő dolgozik szerelőként aki elég csinos is, mert nyáron munkaidőn kívül senki nem ismer rá, amikor az utcán mászkál lenge öltözetbe szép kiengedett hajjal, szépen kisminkelve, munkaidőben meg szinte mint egy pasi úgy néz ki. Nem igazán szeretnénk ha a csinos, szép lányunk ide jutna, de mi tiszteletben tartjuk azt amit ő szeretne, de csak akkor hagyjuk rá a döntés teljes jogát ha mi is látjuk hogy tényleg azt szeretné csinálni, és határozott tervei, céljai lennének ezzel. Bár mi inkább 18-20 éves korában segítenénk neki a pályaválasztásban, mert a lányunk most inkább gimnáziumba menne hogy legyen érettségije, aztán kitudja mi fog még addig változni.

Mi egyedül azt nem szeretnénk hogy a kereskedelembe kössön ki egy multinál mert az ilyen helyeken szeretik szívatni az embereket és kihasználják őket elég csúnyán. Szegény nővérem is ezzel szív folyton hiába van viszonylag jó helyen, sokszor alig látszik ki a munkából és nem keres valami sokat, valamelyik nap reggeltől estig bent van, kifizetik neki a sok túlórát de csak bizonyos összegig utána meg szabadnapot kap cserébe ami van amikor csak heti 1 nap, van amikor meg egész héten otthon van. És nem ő dönti el hogy mikor mi legyen, sőt szabadságra is akkor mehet csak el ha a munkáltatója eldönti hogy mikor megy szabadságra és mikor dolgozzon, egyedül akkor engedik el ha valami fontos ügyet kell elintéznie, vagy más olyan dolga van amihez kell a szabadság, de akkor is csak 1-1 napra engedik el. Nyáron egyszerre több napot nem vehet ki, nyaralni sem tudott elmenni már 4 éve, mert nem engedik el több napra egyszerre, mondván neki úgy sem keres annyit hogy nyaralni mehessen akkor minek menjen szabira. Meg a főnöke mondja hogy nem engedi el mert ő is felsőbb utasítás szerint dönthet.