Anyukák! Most tegyétek a szívetekre a kezeteket! Néha nem irigylitek azokat, akiknek nincs gyermekük, hogy még mi mindent megtehetnek?

Utolsó! Azért sok függ attól is, hogy mennyi segítsége van egy anyának. Én pl számíthatok a nagyikra, a férjemre. Nem járok el sűrűn, évente pár alkalommal, ami elég is, de ilyenkor nyugodt szívvel tudom otthon hagyni a fiamat a férjemre, vagy valamelyik mamára. Ez arra vonatkozik, ha az éjszakába megyek a barátnőkkel. De egy kávézás, vásárolgatás barátnőkkel is belefér simán, akkor is van kire bízni a gyerkőcöt. A férjemmel is eljutunk kettesben vacsizni, vagy moziba, baráti összejövetelre. Van ahova a fiunkat is visszük.

Mivel jó alvó a fiam is, még csak a reggeli lustizás sem hiányzik.

De megértem azokat, akiknek nincs semmi segítségük, hogy így éreznek. És nem is itélem el az ilyet. Biztosan én is éreznék ilyet, ha egyedül lennék.

De te is hidd el, hogy van, akinek nem fordul meg a fejében, hogy milyen is az élet gyerek nélkül.

Nem, mert engem nem gátol meg a saját szórakozásomban az a tény, hogy szülő vagyok. Nyáron simán elmentem régebben is társasággal 2-3 napra gyerek nélkül, és megcsináltunk mindenféle baromságot, amihez csak kedvünk volt, eszembe sem jutott olyasmi, hogy nekem anyaként példamutatónak kell lenne. Ha a gyerek nincs ott, én sem vagyok anyaszerepben.

Szerintem te is inkább próbáld meg kicsit elengedni magad és nem csak szülőként létezni. Mozdulj ki néha gyerekek nélkül, és ilyenkor tedd azt, ami jól esik.

Efordult már, hogy ilyen jutott az eszembe, de nem a bulizás miatt. Arra nem vágyom már egyáltalán.

Viszont van olyan, hogy a mama elviszi a gyerekeket 1-1 napra/éjszakára és olyankor kiélem magam. Mindenfelé mászkálok, vásárolok, szoli, kávézás stb. De este amior üres a lakás (mert monduk a férjem dolgozik), mindig rádöbbenek, hogy el sem tudnám képzlni az életemet már gyerekek nélkül. Üres lenne az életem, ha nem lennének. Mondjuk nekem indig is az volt az életcélom, hogy családom legyen.