Gyeses anyukák, nem érzitek úgy hogy kicsit irigylitek néha azokat akik nem otthon vannak?
Én most konkrétan azoknak a véleményére lennék kíváncsi, akik szeretnek sikeresek lenni más területeken, esetleg jó állásuk volt, van.
Mielőtt bárki félre értene: imádom a fiamat. Tervezett, vágyott baba volt, egyéves múlt most, egy év múlva bölcsibe megy, előbb nem is akarom beadni mert szeretném ezt a két évet vele tölteni.
DE: a munkámban sikeres voltam, vezető beosztásban, utazgattam minden földrészre képviselni a céget, stb., és most tök azt érzem hogy üres vagyok. Mármint mint anya csordultig vagyok szeretettel, nevelnivágyással, de mint EMBER vagyok üres, nem érzem hasznosnak magam.
Húgom sikeres, ugyanolyan beosztása van mint anno nekem (oda nem tudok visszamenni) és minden nap mikor beszélünk, meséli a sikereit, a fizuemelést, az utazási kilátásokat, mindent, a családom egekig dícséri (anno engem is, és a tesóm meg is érdemli szóval ezzel nincs is baj) de olyankor néha elfog a keserűség. Hogy én meg nem vagyok érdekes a családnak, mert nincs mit mesélnem azon kívül hogy mit csinált aznap a fiam, mert velem semmi nem történik :(
Azaz belőlem csak a gyerek az érdekes a családomnak, hiszen én otthon vagyok, főzök, pelusozok. Emiatt néha olyan szomorú vagyok pedig tudom, a gyerek a legnagyobb boldogság, de én a másik oldalt is hiányolom az életemből. És oda már nem mehetek vissza, megszűnt a munkám és nem tudom találok-e valaha olyan helyet ahol én is újra sikeres leszek és elismert és a családom újra büszke lesz rám, és rám is kíváncsiak lesznek nem csak tesómra, fiamra, stb.
Éreztetek ilyet, kedves "karrierista" (NEM a szó rossz, hanem a JÓ értelmében) anyukák?
Köszi hogy elolvastátok, jó volt kiírni magamból.
26 éves anyuka
Annyira megértelek! Én ugyaebben a cipőben járok:-( Jó, nem vezető beosztás, de nem rossz állás és nagyon meg voltam bent becsülve, most meg már 10 hónapja babázok, ami csodálatos, de így akkor is picit üres az életem:-(
36 éves ikres anyuka
ui.: jövő szept. mennek bölcsibe, megyek vissza, de az még hosszú idő...
válasza:7 évig voltam otthon 3 gyerekkel.
De nemtudtam volna ülni a fenekemen ennyi ideig. Megtanultam 2újabb nyelvet és letettem egy új diplomát. Eljártam konferenciákra, írtam. Igen, az időm nagy részét a gyerekeimmel töltöttem,de pl.soha nem takarítottam (arra van takarítónő) hanem tanultam.eljártam a játszótérre, de néha otthon maradtak a bébisziterrel és én elutaztam egy konferenciára. Sőt, elmentek hétvégére valamelyik nagyihoz és mi elutaztunk a férjemmel pihenni.
Tehát meg lehet találni az arany középutat és nem kell a másik végletbe esni és azt hinni, hogy a szülés után csak a gyerek létezik.
válasza: válasza: válasza:Ha van rá lehetőségetek próbáljatok tanulni a baba mellett. Ugyan sok befektetés energiában, időben, pénzben és igen, nehéz és komoly stressz, viszont cserébe nincs ez az üresség érzés, jó egy héten egyszer-kétszer pár órára kiszakadni a pelusok közül és a vizsgák letétele komoly sikerélmény mind saját magunk, mind a család előtt. Ráadásul szintén saját tapasztalat, hogy nagyon megkönnyíti az újra elhelyezkedést a babázós évek után. Nem dicsekvésképpen, csak alátámasztásul hogy tényleg így van, közel 3 év itthonlét után, egy kicsi gyerek mellett, 1,5 hónap alatt találtam új állást, egészen jó bérért. Magam is alig hiszem el...
Ja, és nincs se bébiszitter, se takinéni, se kertész, se kaja házhozszállítás, se stb. Zombianyu, az mondjuk volt néhanapján, de a záróvizsgák után végleg elköltözött ;P
Köszönök minden választ.
KIhagytam, hogy most szereztem meg a diplomámat júniusban, baba mellett, és most nyelvvizsgára készülök + továbbtanulok még egy fősulin ha felvesznek, tehát próbálok én szellemileg friss maradni, játszóterezni meg bevallom, utálok :)
De valahogy mégis kavarognak bennem ezek az érzések, hogy nem vagyok hasznos. Legalábbis nem a régi értelemben. És nálam ugyebár ott van az, hogy nem is tudok visszamenni, új helyen (ki tudja hol) kell majd kezdenem, amely érzést utoljára 19 évesen éltem át, ez volt ugyanis az első munkahelyem.
válasza:Igen, én is ezt éreztem
Sőt.
Nekem erre még rátett egy lapáttal,hoyg épp a felfelé ívelő kerrireme kellős közepén jött a lányom -bár tervezett baba volt. Csak épp akkor végre új főnököm lett és kinyílt a világ, de már akkor a pocakomnak lakója volt.
Én ezt az érzést úgy próbálom legyűrni magamban,hoyg beiratkoztam iskolába hoyg amíg itthon vagyok ne álljon le az agyműködésem és ráadásul legalább hasznos is, plusz vannak terveim a jövőre nézve.
Most úton van a második baba, de az első is még csak 2 éves múlt, eldöntöttem, a jövő év a kicsiről szól, aztán utána lévő évben már elkezdem összeszedni magam testileg és agyilag is, és mire a legkisebb is óvoda érett lesz egy új diplomával csinosan vágok neki újra a karrier építésnek.
Csak így megy, tervekkel,mert különben beleőrülsz.
Sok sikert, kitartást!
Ui: egyszer volt egy kérdésem még kb egy évvel ezelőtt,hogy hoyg lehet az hogy egyszerre érzem magam jó anyának meg karrieristának is,és lehurrogtak,hoyg ez nem lehet... hát szerintem lehet,csak szervezés, tervezés és idő kérdése.
És bár megtehettem volna,hoyg a lányomat 1 évesen vagy hamarabb bébiszitterre bízom,és megyek vissza karriert építeni, eszem ágában em volt és most sincs egyik gyermekemet sem 3 éves kora előtt bölcsibe vinni,csak magam miatt.
válasza:Ezt a kérdést én tettem fel pár napja. :) Azóta helyrerázódott benne minden, már nem vagyok irigy azokra akik nem otthon vannak :)
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..
Elolvastam, hát írnak hideget-meleget.
Nekem épp az a gondom, hogy baba előtt úgy éreztem enyém a világ, elismert beosztás, de most majd ha interjúra megyek, hiába az önéletrajzomban amit elértem, úgyis csak úgy fognak nézni rám, mint a kisgyerekes anyuka aki majd kéthetente beteget jelent a kölke miatt.
Azért megnyugtató hogy van aki így gondolkodik, mint a belinkelt kérdés utolsó kommentjében :)
És köszönöm mindenkinek a válaszokat, elgondolkodok rajtuk, talán könnyebb így hogy más is jár ebben a cipőben, vagy járt.
Ja, és adalék még a dologhoz, hogy anyagilag elég gázul vagyunk, férjem nem keresi szét magát szegény, pedig napi 10-12 órát dolgozik és ki tudja én milyet találok majd. Tehát még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy utazgatunk ha szabin van, mert bkv bérletre sem telik, nemhogy szállodára :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!