Gyeses anyukák, nem érzitek úgy hogy kicsit irigylitek néha azokat akik nem otthon vannak?

szia! Ha nem gond, én is válaszolnék.

Nem volt jól fizető állásom, de 2 szakmám van (tanítónő-óvónő, újságíró), és mindkettőben igyekeztem a maximumot nyújtani. Újságíróként én is magassarkúban, kosztümben, ruhában jártam dolgozni, és bár nem fizetett jól, a hajtás nagy volt és járt némi presztizs a munkával.

DE: dolgoztam látástól vakulásig, amikor hazajöttem, alig volt erőm bármire is.

Amit most csinálok, sokkal nagyobb kihívás. Nemcsak a másfél éves fiamat látom el, és közben szenvedek a terhességem adta gyomorsavval. Idén végeztem el az újságíró szakegyetemet, most is bedolgozom (nem ott, ahonnan eljöttem, de itt jobb kilátásaim vannak, olyannyira, hogy a 2. babám megszületése után elképzelhető hogy újra munkába állok), a férjem befogott a saját cégéhez ügyintézőnek. Néha úgy érzem, kevés vagyok ehhez. Igyekszem, de olyan területre másztam, amihez nem értek, szórakozott vagyok, nehezen megy, pedig itt nemcsak elvégzem a munkát, hanem a felelősség is nagy rajtam, elvégre abból élünk (nem is rosszul), amit a férjem keres, viszont ő akkor tud jól keresni, ha segítem a munkáját. Vannak álmatlan éjszakáink. Ok, nem kell kiöltözzek, mert az iroda itt van nálunk az emeleten, szóval mackónaciban felbaktatok a lépcsőn és ott vagyok, de ha jogtanácsoshoz, könyvelőhöz megyek, felöltözök szépen és viszem a fiamat is. Ráadásul szakácsnővé is előléptettek, a munkásokat időről-időre hazahozza a férjem ebédelni, mert így olcsóbb, mint ha cateringtől rendelik a kaját. Bizony nem könnyű jót, laktatót főzni felnőtt emberekre úgy, hogy el is fogyjon, ne maradjon sok belőle. Ez nekem sokkal nagyobb kihívás. Most alapítunk új céget, aminek én leszek az ügyvezetője.

Néha azért jó kikapcsolódni. Jövő hétvégén például országos konferenciára megyünk. Már most elkap a sírás, hogy a fiamat 3 napra a nagyszüleire hagyom, de nagyon jót fog tenni nekünk egy kis kikapcsolódás mindkettőnknek. Wellness, konferencia, parti, munka. És végre a férjemmel is foglalkozhatok, mostanában alig látom.

Szóval anyának, feleségnek, szakácsnak, házvezetőnőnek és munkatársnak egyszerre lenni sokkal nehezebb, mint csak egyszerű alkalmazottnak. Félelmetes.

Az mind szép, hogy amíg otthon vagy tanultj, meg miegymás, de mi jó francból, a a huszonvalahányeter forintos gyes-ből.

Én 2,5 éve vagyok itthon, előtte 6 évet lehúztam egy helyen,(nagyfiam születése után 2,5 évvel kerültem oda)

Vissza szerettem volna most menni dolgozni, de nincs mun akkör , így itthon leszek márciusig. De valahoyg egyáltalán nem bánom.

-nem kell reggel felkelni

-8 órát bet roobotolni 65 éves koromig(40 leszek), amikor nyugdíjam sem lesz, mett ez rohadt állam azt is lenyúlja, vagy addigra meghalok

-menni kicsiért a bölcsibe, naggyal is foglalkozni

-munkahelyek abszolót család és gyerekellenesek

Nem így terveztem akicsi születése előtt, de így alakult, munkaheyl is kellőképpen kib..szott velem, na mindegy.

Most jó itthon, egyáltalán nem vágyok dolgozni.

Lehet valami nagy váltás kellen, legszívesebb elhúznék innen valami jó meleg helyre és ott élnék.

Az egész élet elmegy, hogy csak dolgozunk és nincs sen mmi értelme, mert az állam csak elszívja minden pénzünket és elmebeteg dolgokra költi anyag részét.

Egy valamirevaló tanfolyam nem áll meg 100E alatt, ráadául nekem már van egy OKJ-s, úgyhogy abból is kiestem, hogy az első ingynes(ha még van yilen)

A diplomáról nem is beszélve, az sem 2 fillér.

Az nagy büdös helyzet, ha van 1-2 gyereked, 30 felett is vagy, nincs 2-3 diplomád akkor leírnak és kész.

előz

A vállallkozósdiról meg annyit, hogy párom 6 éve az, de itt az állam csak kiszipolyozza az embert.

Aynyámék meg 20 éve azok.

szia! Az újságíró válaszoló vagyok. Sajnos nem tudok tanácsot adni, mert nem Mo-on élünk, nem ott végeztem az egyetemet, nem tudom az ottani árakat sem.

Én újsághirdetés útján szereztem tudomást róla, de mivel itt a magyar kisebbségi újságírást nem lehet szakvégzettséghez kötni, ezért nem is volt kitétel a szakvégzettség. Próbaidő, felvettek, betanítottak.

De nem ajánlom neked, az újságírás nem családos anyának való munka, nem családbarát hivatás. Reggeltől estig, este még tudósítás, koncert, stb, hetente szolgálatosság, lapzártáig kell bentülni, havonta 2 vasárnap munka, nincs egy becsületes hétvégéd... Én lebeszéllek róla. Én azért végeztem el, mert a szakmai gyakorlatom megvolt hozzá (5 éve dolgoztam a szakmában, mire lediplomáztam) és így sokkal könnyebb volt. Ha minden igaz, majd találok munkát egy hetilapnál, az sokkal könnyebb, ráadásul szerkesztő szeretnék lenni, ami inkább bentülős munka, nem pedig tereprejárós.