Sírtátok már el magatokat az orvosnál? Mi történt? Arra gondolok, h esetleg bunkó volt, sértő, stb.

Szia! Úgy volt,hogy nem lehet természetes úton babám, és nagy meglepetésemre pozitívat teszteltem. A magándokim behívott soron kívül,hogy megnézze nem méhen kívüli-e,mert az előzmények tudtàban volt rá esély. Mikor megláttam a kis petezsàkot,és a doki mondta,hogy bizony ez terhesség zokogtam!!! Próbáltam visszatartani,de mondta,hogy sírjak csak. Nem volt ciki, 4 éve ő az orvosom.:-) Aztán 2 hét múlva a szívhangot is hallottuk,akkor is kicsordult a könnyem.:-)

Illetve a 12.heti genetikai ultrahangon majdnem elsírtam magam. Egy jónevű intézmény vidéken, a kórház szülészeti főorvosa csinálta az UH-t. Felfeküdtem, nézte 1 percig,odafordul hozzám. Azt mondja: 'valamit közölnöm kell!' Azt hittem lefordulok az ágyról. Ott minden átfutott az agyamon. Nincs lába,nem él,nincs agya stb.... Utána folytatta vagy 3 percig,mire végre kinyögte, hogy kedvezőtlenül fekszik a magzat,illetve a hasamon lévő felesleges miatt nehezebb lesz vizsgàlni. Nagyon megijesztett. Szerencsére minden rendben volt.:-)

13+3 hetes kismama

én nem sírtam, hanem életem első és remélem utolsó pánikrohamát kaptam, urulógusnál.

gyakorta felfáztam, mindig mntem felírtak valamit. mindig máshova, mert mindig máshol éltem.

egyszer az egyik helyen a doki mondta menjek át a másik szobába, bejött egy nővér, vetkőzzek térdig feküdjek, nyissam szét a lábam...erre enyhe, de erősödő szúrást éreztem, kédeztem mit csinál, hát katéterez!!!mondtam, hogy ebbe nem egyezek bele, veszélyesnek is tartom mivel úgy tudom, cska indokoltan végzik, mert nagy kockázata van a hogy gyulladásos szövődményeket kap az ember, pláne meg hiába mondja, hogy nem fáj, amikor be van gyullava az egész területem és oltárira fáj, minél tovább csinálja.

mindezt lágy, kedves hangnemben mondtam, én nem amolyan csendes típus vagyok (amúgy meg tűfóbiám is van elég erősen)a doki jelezte hogy de ez pedig rutinvizsgálat én meg, hogy éveken át már rengeteg dokinál voltam, egyik sem csinált ilyet, stb.

amíg a papírokra vártam a váróban, küldtem csendben az sms-eket és egyszer csak szorítást éreztem a mellkasomban, nem kaptam levegőt, minél nagyobbat kellett vennem, annál jobban nem jött, később tudtam meg ilyen a pánikroham és valószínű azért volt, mert nem adtam ki magamból a feszültséget, nem ordítottam az orvossal, vagy hasonló.

utána még az utcán is kétszer majdnem elájultam, le kellett ülnöm padra.

Örömömben igen, amikor megmondta, hogy 11 mm a baba. Akkor annyira elkezdtem sírni, hogy nem is tudta rendesen lemérni... Talán a huszadik, huszonnegyedik heti ultrahangig minden alkalommal pityeregtem a megkönnyebbüléstől, hogy minden rendben van.

Fájdalomtól, megalázottságtól csak kint, rendelőben bent emelt fővel tűrtem.