Ti miket csináltatok, hogy túltegyétek magatokat a vetélésen? Hogy ne gondoljatok állandóan erre? Pl. Elkezdtetek sportolni, vagy ilyesmikre gondolok.

Semmit, pedig nekem alapból volt hobbim. De nem volt hozzá kedvem. Én bámultam otthon a tv-t és bőgtem. Aztán meg visszazökkentem a napi rutinba. Minden nappal könnyebb egy kicsit, de néha vannak rosszabb napok, olyankor bőgök.

2 hónapja volt, most gondolkozom azon, hogy próbálkozzunk-e újra vagy előbb vizsgáltassam ki magam (eddig minden eredményem tökéletes volt).

Kíváncsi lennék, az első sikerrel járt-e, kiderült-e valami.

Tapasztalatból mondom, hogy a sirdogálás a legjobb ilyenkor. Szerintem ha az ember sír egy hétig, kisírja a fájdalmat, és utána minden nappal jobb lesz. Felesleges játszani az erőset, a gyász természetes dolog. Ha játsszuk az erőset, akkor később jön ki. Meg tök felesleges bármit is csinálni, mert úgyse lesz értelme, úgy értem, te nem fogod látni az értelmét, egyszerűen mert ilyenkor az embert semmi más nem érdekli.

Sportolni meg úgyse lehet 6 hétig.

5

Ha tudsz koncentrálni rá, akkor valszínűleg igen, és gyorsabban fognak menni a napok. Én képtelen lettem volna rá, engem nem érdekelt, mi van a munkával (pedig amúgy imádom a munkámat), semmi nem érdekelt, ezért nem is tudtam belemélyedni.

Jobbulást!