Azok az anyukák, akik szerint a háztartás vezetése, amikor otthon vannak a gyerekkel, és a gyereknevelés olyan nehéz munka, minek vállaltak gyereket?

Tényleg az. Az egyik legfelháborítóbb a "nem gyárban meg építkezésen dolgozik, hogy 3 műszakba menjen". A férjem épp nem három műszakban jár, de az ingázás miatt még rosszabb, mert hajnalban ötkor megy, hogy beérjen időben a fővárosi munkahelyére, és este hétkor ér haza. Viszont mi itt szeretünk lakni, mert hülyék lennénk beköltözni Pestre. A szüleim meg nem 67 éves nyugdíjasok, hogy mindig rendelkezésre álljanak.

Apám meg pl. itthon egy külföldi cég második embere a tulajdonosok után, poftálanul magas fizetéssel és mégis három műszakban jár.

Az egész kérdése csak provokáció, a lényege, hogy mások orra alá dörögölje, hogy milyen csórók meg cikik, hogy ez sincs, meg az sincs, meg szánalmas a munkájuk is. A kérdés még elmegy, de a kommentjeiből egyértelmű.

Kérdező: A robotporszívó mindent megold, miért sok idő a porszívózás?

Válaszoló: Nem mindenkinek van robotporszívója, nekem sincs.

Kérdező: Na és, én tehetek róla?

Ez mi, ha nem provokáció?

Ja anyáméknak sincs robot porszívója, pedig a macskák miatt mehetne egész nap, de ők szeretik a küszöböket, és azt még a 170 ezres se tudja átugrani, hiába vennék meg azt is.

De az egész kérdés tényleg erről szól, hogy a kérdező leírja ő milyen tökéletes és tip top háziasszony és ha valaki máshogy él mint ő, akkor azt nevetség tárgyává teszi, hogy miért három műszakban jár a férje, miért vasal, miért tereget, miért nem robot porszívója van, miért nincs mosogatógépe, minek van háziállat stb.

Akkor nem ilyen kérdést kell kiírni, hanem a háztartási gépek kategóriában megkérdezni, hogy kinek milyen gépe van és milyen nincs és miért.

A fáradtságot az okozza, hogy a gyerekek bioritmusa drasztikusan különbözik a felnőttekétől. Máshogy és máskor alszanak, többet beszélnek, többet pörögnek, nekü k pedig egy tőlünk eltérő ritmushoz kell alkalmazkodnunk, és ebből fizikai segítség nélkül nincsen kiszállás.

Ez objektíve rettenetesen fárasztó.

Fárasztó a folytonos kitalálás, bedobni az elmenős táskába a rágcsát, innivalót, kedvenc játékot... hova megyünk, kell-e váltóruha, plusz pelenka, kéztörlő... agymunka minden percben. Lényegesen több, mint gyerek előtt.

Gyerek előtt amit kitakarítottál, úgy marad, és a szinten tartás valóban szinten tartást jelent. Egy egyéves korú gyerektől felfelé az újratakarítások és a romeltakarítások száma drámai mértékben sokszorozódik, és évekig nem leszel az ura annak, hogy milyen időpontokban és hányszor kell valamit újra megcsinálnod. Ez idegesítő, fárasztó, és az állandó hiábavalóság érzésével tölt el. Egy kisgyereket rendre tanítani sok év fárasztó munkája mert ha egy hétig minden nap elmondtam kétszer, az még röhejesen kevés. Amíg nem vagy benne, nem lehetnek róla valódi elképzeléseid, nekem sem voltak gyerek előtt, hiába hittem, hogy vannak.

A gyerekek jófejek, szeretetgombócok, cukik, két és fél éves korukig rengeteget mosolyognak és nevetnek. Utána jön az akarat diadala, a vérre menő követelőzés, könyörgés és lécciléccizés csokiért, játékért, rajzfilmért, még egy ezredik mesefelolvasás. És nincs mit tenni, ez így normális, ez annak az ideje, hogy a hirtelen öntudatra ébredést helyes mederbe tereljük, és ez se megy két nap alatt, minden nap tartogathat váratlan meglepetést, őrjöngést, elfáradást, leesett vércukrokat, és minden nap papagáj módjára ismételgetned kell, hogy mit es hogyan helyes, jobb, élvezetesebb magunknak és másoknak csinálni, viselkedni. És minden nap legyél kreatív, hogy eltereld a figyelmét, találj ki tevékenységet, hogy ne a rajzfilmet akarja, mert az könnyű és egyszerű, légy jelen, okosítsd, agyalj.

Na ilyen az élet egy bölcsissel vagy egy ovissal. Mire elmosogattad az ebéd maradványait, már vehetsz is elő egy kis tálkát az uzsinak, vagy vághatod az alma héját. Mire megette, már mehettek is játszóra.

El nem tudom mondani, hogy ez mennyire iszonyatosan leterheli az agyat és a fizikumot éveken át. Ez ilyen. Nehéz. És amikor elhazudjuk, hogy minden szupi es csillámporlópikula, na akkor fogunk csak igazán beledögleni, mert akkor senki nem lesz a társunk a feladatokban, nem is fogják érteni, mit akarunk.

Erről beszélni kell, különben elmagányosodott hárpiák fogják nevelni a világ összes gyerekét.