Azok az anyukák, akik szerint a háztartás vezetése, amikor otthon vannak a gyerekkel, és a gyereknevelés olyan nehéz munka, minek vállaltak gyereket?

Nem olvastam el minden választ. Mint egy 13 hónapos igen aktív kisfiú anyukája, érintve érzem magam a kérdésben. :)

Panaszkodni ugyan nem szoktam, főleg nem itt, mert viszonylag ritkán jövök fel, de én is rendszeresen úszom a háztartással. Pedig nem utálom a házimunkát. Leírom, miért.

Rendrakás: fiam kb. ugyanolyan tempóban tud rumlit csinálni, mint én rendet. Ez azt jelenti, hogy mire elpakolom a játékokat, kipakolja a ruhásszekrényt. Mire oda visszahajtogatom a ruhákat, az egyik asztalt pakolja le stb. Így értelemszerűen egy ötpercesnek ígérkező rendrakás nálunk kb. egy egész napot igénybe vesz.

Takarítás: már jár, és nagyon érdeklődő, ezért mindent csinálni akar. Míg korábban (akár míg kisebb volt) egy óra alatt nagyjából kitakarítottam, most ez fél napos program, mert ő akarja bekapcsolni a porszívót, aztán fogja ő is velem, de még nem tud olyan jól mozogni, hogy ez így hatékony legyen. Felmosásnál jön ő is a kis felmosó szettjével, "segít", de közben tízszer elcsúszik, pancsol a felmosóvízben, és emellett folyamatosan járok utána, hogy minél előbb feltöröljem, amit szétlocsolt, ne ázzon fel a parketta.

Mosás: igen, korábban két perc alatt betettem egy mosást, kb. ennyi idő volt szétválogatni színekre a szennyest és bedobni a gépbe. Most ketten válogatunk, ergo tíz perc alatt eljutunk oda, hogy nagyjából összemosható kupac jön létre. A száraz ruhát leszedem a szárítóról, utána megint jön a terminátor, aki, mire én egy valamit összehajtok, kettőt szétdobál, természetesen a rendberakott holmik közül.

Vasalni csak úgy tudunk, ha ketten vagyunk itthon, mert minden áron szeretné tapogatni a vasalót, lerátja magára.

Az ebédet többnyire akkor teszem fel, mikor alszik, de még így is van, hogy újra kell kezdeni, mert éppen megébred, és mire visszaaltatom, odaégett.

Emellett neki naponta ötször kell enni adni, legalább egyszer altatni, levegőre vinni több órára, különben megőrül itthon, bevásárolni stb. A fennmaradó időben pedig (és ha egy percre nem nézek oda) valószínűleg a konnektorok vagy a kuka körül ólálkodik.

Összefoglalva: szívesen vállaltam őt, nem bántam meg, szeretem a háztartást vezetni, de valóban, sokszor nehéz összeegyeztetni. Megtehetném, hogy bezárom valahova addig (üvöltene hányásig), de így, hogy látja a munkát, valószínűleg pár év múlva hatékony segítség lehet belőle. Nem szeretném, hogy kamaszként találkozzon először a házimunka fogalmával.

(Csak zárójelben, mosogatógépünk, szárítógépünk stb. nincs, és az éjszakát sem alussza át, minimum kétszer ébred.)

Össz. 5,5 évet voltam itthon a 2 gyerekemmel, 2,5 éve dolgozom újra.

Akkor és most is azt mondom, hogy eljárni dolgozni sokkal könnyebb, mint 0-24-be otthon lenni.

Számomra rohadtul idegőrlő, hogy a házimunkának sosincs vége, főleg gyerekek mellett!

Pl. reggel megcsinálom a reggelit, után elpakolok. Nekiállok az ebédnek, utána elpakolok. Ebédelünk, utána elpakolok. Megcsinálom a vacsorát, utána megint elpakolok. Vagyis 1 nap 4x rakom rendbe a konyhát, ami min. fél óra, tehát napi 2 óra csak a konyha puccba vágására megy el, semmi extra nincs benne és ez csak a konyha!

A munkámat is szeretem, de azért néha rettenetesen fárasztó és jól esik kiszakadni belőle, viszont az anyaságból (és a házimunkából) nem lehet olyan egyszerűen kiszabadulni.

Egyrészről mindenképpen kell hozzá egy harmadik fél, akiben 100%-ig megbízhatok, másrészről a saját lelkiismeretemet is meg kell nyugtatni, hogy igen, nekem is jár a pihi. Ez utóbbit nekem nagyon nehéz elfogadnom, rendszeresen lelkiismeret-furdalásom van, ha a gyerekeim mással vannak, pedig nagyon jól érzik magukat a nagyszülőkkel!

Amúgy a kérdésednek nagyjából annyi értelme van, mint a tanártól megkérdezni, hogy ha lefárasztják a gyerekek, akkor minek ment pedagógusnak vagy az orvostól, hogy miért akar gyógyítani, ha elfárad a melóban stb, stb...

Szerintem mindenki amiatt nyafog, ami miatt tud. Nem kell dolgoznia (úgy érzi, emiatt lenézik azok, akik tudják a kettőt egyszerre is, ami igaz is lehet talán), így maga előtt szerintem legitimálnia kell, hogy az ő munkája ugyanolyan nehéz, mint azé, aki dolgozik 8 órát, majd hazatérve megcsinálja azt, amit ők egész nap.

Én pl. amiatt nyafogok, hogy fáj a gépnyomkodástól a kezem, pedig másnak az ásó töri fel.

De egyébként nekünk pl. nincs pénzünk olyasmire, hogy mosogatógép, szárítógép (ami 200...), szóval azért nem teljesen gépesített a háztartásunk (pedig jól keresünk), de bele se kell halni a házimunkába. Nem kellett volna egy couch potatohoz hozzámenni...

Kedves kérdező, te vagy csak szítani akarod a vitát, vagy tényleg nulla az empátiás érzéked.

Képzeld el, nem mindenkinek van robotporszívója, azzal is csak akkor mész bármire, ha egy nagy üres lakásban laksz.

Van mosogatógépünk, a bepakolása meg úgy néz ki, hogy amit én berakok, a fiam kiveszi, amíg én a következőért nyúlok. Nem két perc.

Amit rendbe raksz, ő mögötted szétszedi.

És ez pont az a korosztály, amivel a legnehezebb, mert csak mennek a saját fejük után. Tök mindegy, hogy átalussza-e az éjszakát, nem az a lényeg. Hanem, hogy menni kell vele erre-arra, tanítani, játszani, odafigyelni rá.

És ha neked ennyiből áll a házimunka, hogy egyszer egy héten felporszívózol a robottal, akkor nem csodálkozom, hogy nincs vele problémád.

A konyhában is csak a pultot kell letörölni...tényleg, hogy nekem miért nem ilyen öntisztító konyhám van? Nem is értem.

Vedd le a szemellenzőt, és akkor látni fogod, hogy nem csak te vagy a világon.

Az meg, hogy minek vállalnak gyereket... miért, csak akkor szerethetem, hogy mellette robotként gürizek, és csillog-villog minden? Bocs, te elég furán látod a világot.

De örülök, hogy neked ilyen tökéletes az életed. Bár az még mindig nem derült ki, hogy van-e egyáltalán gyereked, vagy csak osztod az észt.

Pontosan. És attól, hogy valaki tanult és nem keres rosszul, még nem tény, hogy robotporszívója van. Én is megvehetném, de a mi lakásunkhoz szerintem alkalmatlan. Ettől még nem vagyok mártír. Nem is panaszkodom, de bizony nem fogom minden nap a lakást nyalni. Nekem jó így.

Kinek mit jelent a takarítás. Az nem kegyetlenül nehéz munka, hogy az ember egyszer egy héten porszívozzon, de egyeseknek nem ez az elképzelésük a tisztaságról.

Itt alapvetően az a baj, hogy a kérdező jól elvan (nem lehet tudni, hogy gyerekkel vagy gyerek nélkül robotporszívózik), aztán úgy gondolja, hogy mindenki más is így él.

Lehet, fel kellene világosítania valakinek, hogy léteznek olyanok, akik havi százezerből élnek, nem a mosogatógép meg a robotporszívó a legnagyobb gondjuk.

Hú,úgy látom egyeseknek "álom az élet"!

Nem kell sajnálni hogy nincs mosogató gépen,itt a két kezem helyette és folyik a víz a csapból a mosogatónál,lecsöpögnek az edények! Nem kell sajnálni mert a robotporszívó szerintem a városban sincs,nem hogy nekem! Nem kell sajnálni mert nincs segítségem,a Párommal magunkra vagyunk utalva!

Csak fel kell fogni,hogy az élet nem csak abból áll,hogy lepasszoljuk a gyereket és elvégeztetjük a kütyükkel a házi munkát!

Igen csodálom azokat a szülőket,akik SAJÁT ERŐBŐL tartják a tisztaságot (hagyományos porszívó/seprű -lapát,egyszerű mosógép,akiknek forgótárcsás azokat még inkább csodálom) és mind ezek mellett patyolat van Náluk és még dolgoznak is,kertjük is van amit rendben tartanak!