Elegem van! Miért kell elítélni? Hogyan kéne lereagálnom ezeket?

Én is 20 évesen szültem a fiam, és szintén nagyon fel tudtam húzni magam a beszólásokon, bár szemtől szembe kevesen mondtak bármit is, de a hátam mögött azért elhangzott ez-az, meg főleg ezen az oldalon mentek a beszólogatások, ha szóba került, hogy ki hány éves.

Tudom, hogy tök feleslegesen mondanám azt, hogy ne foglalkozz vele, mert ilyenkor a legtöbben nem tudnak nem foglalkozni ezzel, és önkéntelenül elkezdenek magyarázkodni, bizonygatni.

De azt tartsd szem előtt, hogy ez is elmúlik egyszer. Például én most 27 éves vagyok, és már a lőtéri kutyát sem izgatja, hogy 20 évesen szültem, valahogy a mostani életkoromat már elfogadhatónak tartja a többség, függetlenül attól, hogy nem kisbabám van ennyi idősen, hanem egy majdnem hétéves, ősszel iskolát kezdő fiam.

Sovány vigasz, de attól még tény: pár év múlva már a te korodon sem lesznek megütközve az emberek, maximum kicsit elcsodálkoznak rajta, hogy már milyen nagy gyereked van.

Nekem mondjuk sokat segített, hogy annak idején a neten összebarátkoztam pár korombeli anyukával, akikkel hála a jó égnek nem csak babás dolgokról lehetett beszélgetni, mégis összetartott minket az a tény, hogy hasonló helyzetben vagyunk, hasonló gondokkal küzdünk meg. Így, hogy volt egy olyan kis társaságom, ahol nem számítottam kirívó esetnek, máris kevésbé éreztem magam csodabogárnak :)

Istenem, milyen bunkó emberek vannak. Ha valaki azt mondja, ne hazudj, mondd azt, hogy: "Mindenki magából indul ki."

Anyám 20 éves volt, amikor a nagyobbik bátyám megszületett. Nem mesélte, hogy sokan beszóltak volna, akkoriban hamarabb szültek a nők átlagosan, mint most. De később, amikor tesóm tizenéves lett, megkapta párszor, hogy biztos felcsípett valami fiatal fiúkát, nem szégyelli magát. Ez talán még annál is rosszabb, mint ha a kisöccsének nézik.

Én 28 évesen szültem az első kislányunkat, alacsony, vékony testalkatú vagyok, 23nak tippeltek akkoriban mindig. Sosem szóltak meg emiatt, de volt más és bizony én sem tudtam nem odafigyelni rájuk. Engem is bántott, én éreztem rosszul magam más ember ostoba viselkedése miatt. Még ma 34 évesen sem tudom elengedni a fülem mellett a rossz megjegyzéseket, még ma is rágódok ilyen dolgokon, de van hogy már visszaszólok, hogy semmi közük hozzá, nekünk ez így megfelel, nekünk ez így a jó és senkinek nem tartozok elszámolással az életemről, életünkről. Meg hogy nem fogok semmit sem bizonygatni, én tudom mi az igazság. Sokszor csak hallgatok és úgy teszek, mintha nem hallottam volna, az illető füstöl mérgében, hogy nem zaklatott fel vele, de ez csak a látszat, belülről engem bánt a megjegyzés :(. De legalább ő is dühöng.

Kitartás!