Úgy érzem, összeomlik minden, hogy vészeljem át?
Ma megyünk esküvőre, és a héten született volna meg a kislányom, ha nem hal meg bennem.
Vagy babával mentünk volna, vagy nagy pocival. Már tegnap este is sírtam, és most megint bepánikoltam, hogy menni kell. Húgom esküvője.
A szülés után minden nehéz volt, és emgint egy nehéz feladat. Mikor lesz már vége?
Hogy vészeljem át szerintetek? Volt már valaki így, mint én?
Nagyon sajnálom, ami veled történt.
De mi volt a baj, mi történt?
Nem részletezem, 7. hónapban meghalt.
Mi a francot lehet csinálni, hogy túléljem a napot, és ne sírjam el magam.
Nem érdekel senkit, hogy min megyek keresztül. Úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Húgomnak van gyereke, pici, ráadásul lány, és borzalom nézni, hogy milyen örömöt adhat egy gyerek, és én nem kaptam őt meg.
Igen, párom velem lesz, meg a Xanax is. Korábban felírták, ha szükségem lesz rá. Hát most bevettem 1 szemet.
Gondolj a testvéred boldogságára!
Tartsd magad, légy erős, mert az ő nagy napját beárnyékolod a fájdalmaddal, s nem tud majd örülni az esküvőjének!
Inkább ne menj el, ha úgy érzed nem bírnád ki könnyek nélkül.
Ennek a napnak nem arról kell szólnia, hogy teléged vígasztalnak, veled foglalkoznak, hanem a testvéredről!
Inkább maradj otthon
Hab a tortán, hogy nekünk július 5-én lett volna az esküvőnk, de nem akartam terhesen ilyen nagy melegben esküdni.
Semmi nem jött össze idén.
Annyira nem akarok bedepizni, de rohadt nehéz tartani magam. :(
Mondjak neked valamit? Rólam 1 nap sem szólt. Amikor látogatni jöttek, csak nevetgéltek, mert azt hitték, nekem ez mennyire jót fog tenni.
Utolsó neked sincs fogalmad, mit érezhetek.
Az emberek nem tudják mit kezdjenek egy ilyen helyzettel. Inkább hallgatnak, nem hozzák fel a témát, másfelé terelik a beszélgetést, mert félnek, nem tudják mit szeretnél, mi lenne neked a jó!
Neked kell a szüleiddel, testvéreddel ezt megbeszélni, hogy szeretnél róla beszélni, szeretnéd ha veled együtt ereznének! Nem akarsz egyedúl lenni, keressenek, beszélgessenek veled, legyenek melletted!
Ne őket okold, hanem szólj, hogy mit szeretnél!!!
Két magzat beszélget: - Mondd, te hiszel a születés utáni életben ? - Persze. A ...születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Lárifári ! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ? - Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk ...járni, és a saját szánkkal eszünk. - Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! Még, hogy szájjal enni Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit : azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid . - Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. – Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész. - Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk… - A Mama ? Te hiszel a Mamában ? ! - Igen. - Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ? - Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk. - Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom. - Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét...
A Mama érez, és meghasad a szíve érted. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!