Eléggé magam alatt vagyok, hogy vészeljem át?

Júniúsban "letettük" a tabit mert, úgy döntöttük hogy, örülnének nagyon egy babának már 6éves kapcsolat után.Júliúsban és augusztusban napra pontosan meg is jött, viszont szeptemberben elmaradt a mensim...már kezdem örülni hogy, útban van a mi szemünk fénye, de az összes teszt minden negatív lett. Szeptember közepén voltam orvosnál aki azt mondta hogy, nem lát terhességre utaló jeleket sem, de cisztát vagy bármi féle elváltozást sem. A doki azt mondta hogy, normális ha bekavarodik a bogyó abbahagyása után a mensi és adot Folsavat és azt mondta hogy várjak amíg magától helyre áll a mensim és reméli hogy nemsokára babásan találkozunk.

Szedegetem a folsavat, de azóta sem jött meg, viszont - mivel nemrég szült a párom öccsének a barátnöje- mindenki engem bököd hogy "na mikor lesz nektek is már babátok?"...

Az összes nö akit ismerek alig két hónapon belül terhes lett a tabletta letétele után, ráadásul majdnem az összes ismerösnek most terhes a felesége.

Tény hogy a párom keddtöl- csütörtökig nincs itthon a munkája miatt és hétvégén sem tudunk míndig együtt lenni, mert ugye azért ez mégiscsak kedv kérdése...

De én már nem tudom mit cisnáljak.

Komolyan mondom hogy ha meglátok egy terhes nöt vagy nöt babával elfog a düh,és legszívesebben bele is rugnék egyet - tudom ez csúnyán hangzik- de már rájuk sem bírok nézni.Néha már potyognak a könnyeim mert, nem is nönek hanem csak egy "torzomborz akárminek" érzem magam mert, nem jön meg tehát peteérésem sincs, tehát 1000% hogy gyerekem sem lesz...

Komolyan ti hogy vészeltétek át ezt az idöt...vagy van valakinek valami jó tanácsa - azon kívül hogy lazlítsak és ne is gondoljak rá-?

Jó lenne ha írnátok pár tanácsot vagy gondoolatot...elöre is köszönöm.