Hogyan vészeljem át, hogyan éljem túl?

Szia! Nagyon sajnálom ami veled történik!

Én hallottam olyanrol, ha valaki meghal akit nagyon szeretünk és pont terhesek is, a lelke bele költözik a picibe. Szerintem ez nagyon megnyugtató. Ha egyet értel ezzel , próbáld így feldolgozni! Kitartást neked!

Kitartás....

9 hetes voltam mikor apukám kórházba került, már annyira rosszul volt. Persze tudtuk, hogy beteg, hogy nem gyógyítható, de pont most, egyszerűen felfoghatatlan volt.

rögtön elfekvőbe tették, pelenkázni kellett, még azért sokat volt magánál, hetente mentem hozzá, de mindig bőgtem, ő mondogatta, hogy nincs semmi baj.

közben az egész kórház, a nővérek hozzáállása botrány volt. nem részletezem, de iszonyat volt látni ahogy szenved főleg terhesen, ráadásul veszélyeztetett voltam a 12. hétig, vérezgettem, hormont kaptam, közben egyszerre izgultam a babámért és apuért, ráadásul itthon is helyt kellett állni, mert van egy 3 évesem is.

eltelt pár hét, és már imádkoztunk, hogy segítsen a Jóisten és ne hagyja szenvedni, se inni, se enni nem tudott már.

aztán telefonált anyu, hogy meghalt. pont vezettem, hát azt a pár napot nem kívánom senkinek, de tudom, hogy így a legjobb, mert nem lehetett segíteni rajta és az a kín, amit a kórházban átélt elmondhatatlan, és ezt látni pedig úgy, hogy nem tudsz segíteni, embertelen érzés.

napról-napra könnyebb, de hiányzik. nem tudhatta már meg, hogy most kislányunk lesz, és nem láthatja soha.

remélem egy csodaszép helyen van és boldog, és már nem szenved.

kívánom, hogy minden rendben legyen, és ha apukádnak el kell menni, gondolj te is arra, hogy ő már jó helyen van és egy nap talán újra látjátok egymást.

én tudom mit érzel hidd el, és az egyetlen gyógyír az idő, vagy így alakul vagy úgy.

sok erőt kívánok, és próbálj a babádra gondolni, érte erősnek kell maradnod!