Miért mondják azt, hogy jobb a kisebb korkülönbség? Sok olyan szülőt láttam akinek 2 vagy több kicsi gyereke van és deprissziós, ingerült stb. Miért nem várnak pár évet még és úgy vállalják be a következőt!? .

Egy anyának pl. biztosan macerásabb többször kiesni a munkából, mint egyszer, de mondjuk 1-1,5 évvel többre. Elkezdeni, aztán már nagy a gyerek, önálló, aztán újra elölről egy picivel. Nálunk mondjuk pont így lesz :) A kisfiam most 3 éves, már tök önálló, ha kisebb babákkal egy társaságban van, rögtön ő a felelősségteljes, okos, gondoskodó nagyfiú :) Mostmár szívesen vállalnék kistesót, sőt, tervben is van hamarosan.

2 évesen katasztrófa bírt lenni, nála akörül kezdődött a dackorszak, sokszor a hajamat téptem, idegösszeomlást kaptam volna, ha mellé kapok egy síró csecsemőt is.

De mások vagyunk, van akinek bejön a kis korkülönbség. Meg ugye szerencsés az, aki 2 (vagy több) nyugis gyereket kap, azok meg lefoglalják egymást, és közben nem vér folyik.

Nekem nem érv az, hogy kis korkülönbségnél jobb tesók lesznek, tapasztalataim alapján nem ez lesz a döntő.

2 év van a két gyerekem között. Örülök, hogy így alakult. Az eleje húzós volt, de most, hogy 2 és 4 évesek, könnyebb. Nem tartom egészségesnek, amikor a szülők minden idejüket egyetlen gyerekre fordítják. Igenis tanulja meg már kicsiként, hogy anyának néha más dolga van, néha várni kell, és más is van a világon, aki ugyanolyan fontos, mint ő.

Gyakran olvasom itt, hogy azért kell 1,5-2 évesen bölcsibe adni a gyereket, hogy tanuljon meg másokhoz alkalmazkodni. Az én gyerekeim megtanulták ezt itthon. (A kicsi mondjuk jár bölcsibe, de nem ezért, hanem a munka miatt).

Persze nem nevelési célból döntöttünk úgy, hogy viszonylag kicsi lesz a korkülönbség a gyerekeink között, de így, hogy ez lett, jól látom az előnyeit.

Mondjuk, a Kérdező ahhoz egy SENKI, hogy eldöntse, ki mennyi gyereket szüljön. Nekem 10 éves koromig nem volt testvérem, visszahúzódó gyerek voltam. Mikor lett tesóm, már majdnem felsős voltam, mindig jó voltam vigyázni a gyerekre, alig tudtam a barátaimmal lenni. Nem kell mondani, hogy én nem ezt csinálnám, mert dehogynem, hisz most is csak a saját érdekeit nézi, nem a gyerek érdekeit. Aki jó anya, az nem ijed meg 2 gyerektől.

Milyen jó lesz majd nekem, mikor az egyik gyerekem 21 éves lesz, a másik meg 20 éves, önnállósodnak, nem kell 60 éves koromig várni, hogy éljem tovább az életem, mert már felnőtt gyerekeim vannak, míg akik 8-10 évet is várnak, azoknak meg lesz egy 20 évesük, meg egy 10 évesük, akivel még mindig sokat kell majd foglalkozni, a szülők meg már belefáradtak az egészbe, de hát, ők akartak nagy korkülönbséget!

Amúgy meg, nem 35-40 évesen kell szülni, mikor már kevesebb az ember türelme, hanem 25 év körül a legjobb, addigra, aki akar, annak van jó végzettsége és jó munkahelye is, csak akarni kell, tervezni kell és akkor 50-60 évesen nem kell még mindig gyereket neveljek, hanem nézhetem, segíthetem, a felnőtt gyerekeimet, ők hogy építik az életüket, de közben már élhetem a saját életem, nem kell a gyerekekhez alkalmazkodnom!

A mai világban már sajnos nehéz 2 kisgyereket ellátni otthon. Ugye az anyuka otthon van a gyerekkel, gyerekekkel, de az apa az általában orr vérzésig dolgozik, és a mai világban sokan kénytelenek 2 állást elvállalni hogy elbírják tartani a családot. Sokszor az anyuka azért lesz depressziós mert egész nap egyedül van a gyerekkel, de ha 2 kisgyerek van akkor az csak fokozódhat. A sok szülő azért van így ezzel mármint a régi korosztály mert abba az időbe még más világ volt, nem kellett annyit dolgozniuk hogy megbírjanak élni és mindig otthon volt apuka már délután 3-4 órakor hogy átvegye a gyereket és az anyuka tudjon pihenni.

Mi nekünk is egy kislányunk van, most lesz 1 éves, én boldog vagyok, nincs vele semmi gond, egészségesek vagyunk, férjem dolgozik, de szerencsére jó munkahelye van így eltudunk lenni, és én néha időnként érzem azt hogy egyedül vagyok, pedig sosem igényeltem a nagy társaságot, de eddig megtehettem hogy ha itthon voltam mert délutános voltam akkor fogtam magam és kimozdultam a városba, körülnézni, ha úgy volt bementem a barátnőmhöz is beszélgetni, ma ezt már annyira nem tehetem meg, mert a picihez kell alkalmazkodjak. Bár így is kapok segítséget vagy az öcsémtől vagy a sógornőm jön át babázni én meg addig eltudom intézni a hivatalos dolgokat, ha a férjem épp pihenőnapos mert időnként szombaton is be kell mennie és akkor egyik hétköznapot kapja meg pihenőnek akkor szintén kitudok kapcsolni.

A férjembe az a jó hogy ő képes vezetni a háztartást teljesen, egyedül a vasalás az amit nem vállal be semmiért, de főz, mos, takarít, szóval a vasaláson kívül mindent megcsinál. A kislányunkat is imádja, amikor csak lehet vele foglalkozik de sokszor inkább ő főz helyettem csak mert én a baba mellett szerencsére azért tudok pihenni fizikai értelemben és mégis örülök hogy a férjem itt van mert ilyenkor jó minden.

Nekünk is mondták már hogy miért nem akarunk kis tesót még főleg hogy ne legyen akkora korkülönbség. De mi még nem érezzük azt hogy elbírunk látni két nagyon pici gyereket. Mi is inkább arra várunk hogy a kislányunk önállósodjon olyan 5-6 éves koráig, mert így is betudnánk vállalni, de sajnos nem látunk nagyon előre a jövőbe és bármi adódhat a férjemnél benne van a pakliba hogy külföldre küldik ki egy fuvarra ha helyettesítenie kell, ami szerencsére ritkán adatik meg és mindig 1 héttel előtte szólak hogy 2 napot nem lehet majd otthon, az ugye több pénz is szerencsére nekünk, de két kisgyerek mellett nem hiszem hogy ezt kibírnánk. Mellesleg én ismeretségemben is van egy olyan fiatal család ahol ikrek születtek, imádják őket, mindenük megvan, minden segítségük csak ugye a családban az összes nagyszülő dolgozik, nagybácsi, nagynéni sem tud bármikor beugrani hozzájuk mert messze laknak, és ilyen téren nekik nehéz főleg az anyukának hogy két kisgyerekre kell figyeljen és sokszor volt már olyan hogy kiborult idegileg mert kicsúszott a lába alatt a talaj, és bár szerencsére van egy jó szomszédjuk aki bármikor hajlandó besegíteni nekik de látszik a fiatal anyukán hogy fizikailag is le van épülve sajnos, nagyon csúnyácska lett a fáradtságtól, a párja sem szokott jó passzban lenni bár amikor teheti otthon van, nem jér el sehová ami becsületére váljék, de határozottan látni rajtuk hogy imádják a gyerekeiket de besokallnak időnként ami lelombozza őket. A nagyszülők, meg senki nem vállalja a gyerekeket egy éjszakára legalább hogy a fiatal párocska picit kitudjon kapcsolódni.

Miért kell így feltenni a kérdést, amiben a saját válaszod is benne van? Ez kb olyan, mintha azt kérdezném, miért utálják az emberek a paradicsomos káposztát?

Van, aki utálja, és van aki szereti. Van aki úgy gondolja, jobb a kis korkülönbség, és nem érzi tehernek, van aki pedig úgy gondolja, nagyobb türelemmel, odafigyeléssel tud lenni egy gyerekre, és ráér a másik később. Egyik sem jobb, vagy rosszabb, itt nincs helyes válasz, csak más.

Van ismerősöm, akinek 4 gyereke van kis korkülönbséggel, nem gazdagok, de szépen nevelik őket, a gyerekek kiegyensúlyozottak, és a szülőket se gondolnám leterheltnek. Persze, ki ne jönne ki a sodrából néha a gyerek miatt, de ez nem gyerekszám függő. Egy pl játszótéren elkapott pillanatból én nem ítélkeznék.

Miért hihetetlen, hogy nem mindenkinek okoz problémát több gyereket nevelni egyszerre, és miért nem lehet elfogadni, hogy valaki egyszerre egy gyerekkel szeretne maximálisan foglalkozni?.

Nekem 2 testvérem van, a bátyám egy évvel idősebb nálam, az öcsém 4 évvel fiatalabb. Édesanyám emlékeim szerint elég jól bírta, bátyámmal úgy nőttünk fel, mint az ikrek, és nem hiszem, hogy édesanyám kevesebbet foglalkozott volna velünk, mintha egyedül lettünk volna.

A kislányom két éves lesz, mikor megszületik a kishúga. 4 évnél több korkülönbséget nem szerettem volna, de mivel már nem vagyok fiatal, és nem volt biztos hogy hamar összejön, lassan 40 leszek, így az idő is szerepet játszott abban, hogy előbbre hoztuk a kistesót. Egyébként szerintem sok szülőnél menet közben derül ki, mennyire teher nekik egyszerre két pici, nem hiszem, hogy ezt előre meg lehet jósolni, hisz nincs két egyforma gyerek sem. Ha a kislányomból indulok ki, akkor király dolgom lesz, de erre ugye semmi garancia nincs.

A válasz annyi, szerencsére nem vagyunk egyformák. Mindkét esetre szerintem sokan tudnának példát és ellenpéldát is hozni, és gyanítom, ha statisztikát készítenénk, nagyjából egálban lenne a két oldal.

Nem olvastam végig a válaszokat, de én pl ezekért választottam a kis korkülönbséget:

1. tesóm és köztem 6 év van. Sosem tudtunk egymás társai lenni gyerekkoromban. Akkor lett jobb a kapcsolat, mikor mindketten felnőttünk. Mindig szerettem, de együtt játszani nem tudtunk. Én nem szerettem volna hogy ez legyen.

2. A munkahelyem nem tolerálta volna hogy visszamegyek 1-2 évre, aztán megint lelépek.

3. Koromból kifolyólag sem szültem volna később. 29 évesen szültem az elsőt, 32 évesen a másodikat. Nem volt hova várnom 5-6 évet. Én 40 fölött már tuti nem szülnék.

Nem hiszem hogy idegbajos lennék. A lányaim már 7 és 4 évesek. Eddig kb 10 éjszaka volt mikor nem otthon aludtak. Napközben akkor vannak lepasszolva ha dolgozok.

Néha kimerült vagyok, és szoktam panaszkodni is. De akkor sem lenne könnyebb ha nagyobb lenne a korkülönbség. Kb ha most szülnék, akkor sem lenne jobb, sőt. A nagy már totál nem tudna mit kezdeni egy csecsemővel. Így meg tök jól elvannak. Már kezd kicsit több szabadságom lenni. Nyugodtan elmehetünk nyralni, kirándulni, akár múzeumba, színházba, stb, amit egy csecsemővel még mindig nem tehetnék meg. Szerintem így jó.