Rossz példát mutat a férjem a gyerekeinknek?
A választ tudom:igen. De akkor mit tegyek?
A helyzet dióhéjban: szüleivel már évek óta nem túl jó a helyzet, de most nagyon csúnyán össze is vesztek, harag van, nem beszélnek egymással. Megjegyzem a férjem mellett állok, apósomék nagyon csúnya dolgot tettek, de ezt nem részletezném, mert nem ez a lényeg, hanem hogy ők a gyerekeink nagyszülei, és most nem láthatják az unokákat.
A párom azt mondta be nem tehetik hozzánk a lábukat, látni sem akarja őket. Ez már egy fél éve hogy így van.
Én is csak a gyerekek miatt beszélek anyóssal telefonon, meg elvittem őket hozzájuk egyszer, hogy láthassák, de a férjem ennek nem örült persze.
A gyerekeink 3, 6 és 9 évesek. Nem tudom mi épül be nekik tudat alatt, hogy apa így áll a szüleivel, milyen nyomot hagy majd ez bennük, ők is ezt fogják velünk tenni felnőttként?
A legnagyobb már ért mindent, tesz föl kérdéseket, félek neki válaszolni, nem tudom mi a jobb, ha teljesen őszinte leszek, vagy jobb ha nem tudja a részleteket?
Mit tennétek ebben a helyzetben?
A páromat próbálom puhítani, hogy a gyerekeire tekintettel próbáljon engedni, de ő úgy gondolja, hogy a gyerekeknek is jobb úgy, ha nem tartjuk a kapcsolatot.
Na akkor még megjegyzem, bár én szégyellem, szóval apósom iszik, tiszta alkoholista lett, és a férjemmel közös vállalkozást tönkrevágta, elitta, elkártyázta a pénzt, miliókat bukott/buktunk őmiatta, adósságot csinált nekünk is, és mikor mindez kiderült, és számonkértük, azt mondta, sajnálja, de neki nincs pénze megmenteni a céget, oldjuk meg ahogy akarjuk!
Hát ez van, én azóta nagyon ideges vagyok, haragszom én is, de nem tudom tényleg a gyerekeinknek mi lenne a legjobb, sajnálom anyósomat is, mert ő nem tehet róla, de a férjem haragszik rá, mert após mellé állt.
Ilyen helyzet hova fog vezetni?
Nagyszülőként milyenek? Hát semmilyenek. Örülnek az unokáknak,mosognak rájuk, ennyi.
Apósom mindig is iszogatott hébe-hóba, de ahogy teltek az évek, egyre jobban, és most már nem beszámítható...
A gyerekek kérdezgetik a nagyszülőket, mert eddig azért havi 1-2 alkalommal mentünk hozzájuk, az összeveszés óta ez nincs, ők eddig sem jöttek hozzánk, viszont anyósom most tönkrevan, 20 kg-mot fogyott az idegtől...
Sajnálom a férjedet. Majd akkor fog rájönni, hogy jó lett volna tartani a kapcsolatot a szüleivel, amikor már nem lesznek.
Oké értem: elverte a pénzt. Szörnyű. Ha 10 év múlva megkérdezi a gyerek hogy miért nem szerette apu nagyapát akkor mit mondtok? A pénz miatt? Ekkor a gyerek elgondolkodik majd hogy a pénz fontosabb majd mint a szeretet? Tudom nehéz, sokan vannak bajban az országban de ettől még nem lesz könnyebb ha megszakítjátok velük a kapcsolatot.
Oké értem: alkoholista. Az én apósom is az volt. Nem hagytuk magára. Hónapokig győzködtük, fenyegetőztünk, kérleltük hogy hagyja abba. Nagyon nehezen de egy évre rá már alig ivott. Neki is nehéz volt, nekünk is de legalabb még eltölthettünk két évet úgy hogy nem azt kellett néznünk hogy részegen alszik a kanapén. Ne hagyjátok magára. Hidd el, a gyerekeitek azt a példát tanulják amit ti mutattok (ha más nem legalább ezért próbáljatok nekik példát mutatni).
Viszont ha a férjed nem szereti a saját szüleit, akkor ez amit leírtam mind lényegtelen, mert lesz..ja őket, valószínű neki akkor sem fognak hiányozni majd amikor már nem lesznek. Így is lehet élni és drukkolni, hogy a ti gyerekeitek majd szeressenek titeket később is.
Talán a 6-os válaszoló értette meg a legjobban, úgy gondolom/ettől félek én is.
Az a baj, hogy sose volt köztük túl jó a viszony. Nem úgy gondolja a férjem, hogy a pénz fontosabb mint a szeretet.Már amikor annak idején elkezdtünk együttjárni a párommal, akkor is furák voltak nekem a szülei, olyan közömbösek, távolságtartóak, nem nagyon érdekelte őket fiuk boldogulása. Az unokákkal is így voltak, szépek, jók, örülnek hogy vannak, de különösebben nem strapálták magukat értük. Ha elvittük őket hozzájuk jó, ha nem akkor nem, maguktól nem jöttek.
Sajnos a férjem a közös munka során jött rá, hogy az apja egy önző féreg, akit csak a saját kényelme érdekel, s az hidegen hagyja, hogy velünk mi van, míg más szülő meg azt nézi, hogy segítse gyermekét, annak örül, ha viszi valamire, boldogul, de náluk nem így van.
Viszont most hogy harag van, a fiukat látni sem akarják, csak az unokákat.
Félek,hogy ez a helyzet csak rosszabb lesz, nincs kiút.
Már arra gondoltam, elmennék pszichológushoz, mit mond a szakember ilyen esetben, vagy a gyerekeket vigyem el a nevelési tanácsadóba, hogy ott segítsenek? Mit tudom én, amikor egy pszichológus a gyerek rajzából megállapítja, mi játszódik le a lelkében, vagy ilyesmi...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!