Csak engem zavar az "anyuka" megszólítás?

"Még terhesség előtt egyszer vicceskedett a férjem, anyának szólítva. Mondtam, hogy oké, akkor olyan leszek, mint anyád, elhízok és apáddal hálok. Többet nem mondta :)"

Basszus, félrenyeltem a teát :D :D :D :D

Valahol amúgy engem is zavar, ha anyukának szólítanak, bár ott, ahol tényleg szülői minőségemben vagyok (pl. gyerekorvosnál a gyerek kísérőjeként) végül is van létjogosultsága, ettől függetlenül van ennek valami atyáskodó, lesajnáló, kioktató íze, még ha semmi ilyen szándék nincs is a megszólítás mögött az adott esetben.

De ha ráadásul csak arról van szó, hogy éppen velem van a gyerek, tehát látják, hogy (feltételezhetően) szülő vagyok, de amúgy a megszólítás okának köze nincs a gyerekhez, akkor engem is bosszant, ha így hívnak. Mondjuk erre szerencsére nem sok példa volt az elmúlt hat évben.

Ennél már csak az ovi lesz mókásabb. Ott már csak anyuka maradsz a Kovácsné, asszonyom, vagy a keresztneved helyett. Az "anyuka" jelző elé még társulni fog a gyerek neve, mint pl: Bence anyuka.

De ha csak pár hetes a babád, addig annyi idő eltelik még, hogy addigra hozzászoksz. De valahol ezt is meg lehet érteni, az óvónőknek elég megjegyezni a gyerekek nevét, nemhogy még a szülőkét is. Nálunk a vezetőnő minden szülőt anyának/apának szólít, na ez már engem is irritál.

(A 3. hozzászóló vagyok újfent, kicsit off a téma, de egy megjegyzésed ihlette.)

„Sőt, egyelőre saját magamat se tudom "névként" anyának/anyunak akárminek nevezni. Még csak pár hetes a baba, de egyszerűen E/1-ben beszélek magamról.”

Szerintem ez a normális, nehogy elkezdj „anya kinyitja most Bibikének a bébipapit” stílusban beszélni szegény gyerekhez! Semmi nem indokolja, hogy magadról és a gyerekről is 3. személyben beszélj, nem értem, miért tesznek így sokan.

Itt volt már olyan kérdés, amiben arra panaszkodott a kérdező, hogy a páréves gyereke magáról 3. személyben beszél („Bécike kér sütit”). Mikor megkérdeztem, nem az van-e, hogy ők is így beszéltek hozzá – ekkor csodálkozott rá a kérdező, hogy ja, tényleg.

Namármost nem kell túl sok logika ahhoz, hogy rájöjjünk, ha ezt hallja a gyerek, azt hiszi, így kell beszélni. Persze nyilván előbb-utóbb minden gyerek megtanulja helyesen használni a nyelvet, de mi a frásznak ilyen gügyögéssel nehezíteni az életüket? Aki tud erre értelmes magyarázatot adni, az tegye, meg légyszi! :)

Egyébként érdekes, mert mi a férjemmel nem szólítottuk sosem egymást apának/anyának, és ha a gyereknek mondtunk egymásról valamit, akkor is a keresztnevünket használtuk, ahogy egymást szólítjuk (pl. a „nemsokára hazajön apa” helyett „nemsokára hazajön Máté”). Valószínűleg ebből is adódik, hogy alapjáraton a gyerek is a keresztnevünkön szólít minket. Ez sokaknak furcsa, és nálunk sem ez volt otthon (én anyuztam/apuztam a szüleimet), viszont nekem tökre bejön, és nem jelenti azt, hogy nincs tisztában a családbéli szerepeinkkel.

Ja, és van egy nagyon nagy előnye: mi vagyunk az egyetlenek az óvodában a szülők közül, akiknek az óvónők és a gyerekek is tudják a keresztnevét (a gyerekek tök cukik, mindig lelkesen köszönnek nekem emiatt), hiszen míg minden gyerek úgy mesél a szüleiről, hogy „apuval elmentünk horgászni”, nálunk ez „Mátéval elmentünk horgászni”-ként hanzgik.

És még egy előnye a keresztnéven szólításnak: múltkor egy tömeges programon mosolyogtam, mikor egy gyerek épp nem látta a szüleit (ne aggódjatok, megtalálta őket végül), és bőszen kiabált, hogy „mamaaa”… namármost legalább 50 mama volt a környéken.

A másik kedvenc meg amikor az anyuka annyira egybefolyik már a gyerekkel, hogy akkor sem magáról beszél, ha őt kérdezik.

Kérdezem a barátnőmet, hogy hogy van. Erre a válasz: Huhhh, nyűgösen, mert jön a fogunk!

Rá kellett szólnom, hogy igen, a gyereknek jön a foga, nyűgös, értem, de TE hogy vagy?

Meg a múltkor kérdeztem chaten, hogy mit csinál éppen, és azt írta, hogy VACOJÁZUNK!

Így, hogy VACOJÁZUNK. A falnak megyek rögtön!

De volt már ilyen válasz is, hogy éppen hasmenézünk van meg éppen beütörrök a fejünket az aszatal sarkába.

Én is babűt várok, de mondtam a férjemnek, hogy szóljon rám, ha eljutok erre a szintre.