Csak engem zavar az "anyuka" megszólítás?
Előrebocsátom, imádom a gyerekem, nem ezzel van gondom.
Első alkalom a terhességem alatt volt, amikor egy boltban az eladó lépett oda hozzám "anyuka" megszólítással. Majd szólongatott, aztán hozzám ért, mert nem esett le, hogy hozzám szólt (a hátam mögött állt).
Mióta megszületett a lányom, még inkább megszaporodott ez.
A terhesség/szülés előtt is meg tudtak szólítani az emberek, akár tudták a nevemet, akár nem (pl. "hölgyem"). Az különösen zavar, amikor ismerik a nevemet és ennek ellenére hívnak így.
Innentől megszűntem önálló emberi lénynek lenni? Nőnek? Már "csak" anyuka lettem?
válasza: válasza:Ha ez megnyugtat, engem is zavar. „Kasztráltnak” érzem magam tőle. :)
De számomra ugyanilyen furcsa, haaz iskolában „nénizni” kell nekem a tanítónőket („Ági néni, mondd meg…”), mert bár idősebbek nálam, ebből egy alárendelt viszony sejlik fel. Mókás: egyik részről anyuka vagyok, másrészt gyerek, aki néniz.
A férjem is simán megkapja az apuka megszólítást és ő is csendben tikkel tőle.
Sőt, őt azzal borították ki, amikor a másik lánya is velük volt (férjem negyvenes, lánya huszas évei elején) és lenagypapázták, mert az idősebb lányát nézték a kicsi anyjának :)
Néniről jut eszembe: anyám 70 éves, de nagyon jól tartja magát, 50 körülinek néz ki, erre méltán büszke is.
Őt szokták időnként lenénizni. Nem, nem a "Juli néni" jellegű megszólítás, hanem az öreg nőkre alkalmazott nénizés. Egyszer csúnyán ki is fakadt egy ilyen helyzetben.
Ha öreg leszek, ez is zavarni fog :)
Amúgy igen, én is "kasztráltnak" érzem magam, mintha a sok szerepem közül egyet rám kényszerítenének, merevítenének.
válasza: válasza: válasza:Borzalmas... De Engem az is idegesít, amikor a férj a gyerek születése után a feleségét onnantól kezdve anyunak szólítja, a feleség meg a férjet apunak. Akkor is, ha nincs ott gyerek, Pl. baráti társaságban hallottam egyszer egy pártól, mikor a nagyi vigyázott a gyerekre hogy: Hallod, APU, fel kéne hívni a mamát, hogy minden van-e otthon.
Ez rendben van? Mert szerintem ez sem.
Igen, ez is fura, bár személyesen nem érint.
Még terhesség előtt egyszer vicceskedett a férjem, anyának szólítva. Mondtam, hogy oké, akkor olyan leszek, mint anyád, elhízok és apáddal hálok. Többet nem mondta :)
De sz.ptam már be másnál. Ismerőshöz beugrottam, mondta, hogy Apa alszik még. Én tök jószándékúan visszakérdeztem, hogy az édesapja itt van? Persze nem az ő apja volt, hanem a barátja.
Sőt, egyelőre saját magamat se tudom "névként" anyának/anyunak akárminek nevezni. Még csak pár hetes a baba, de egyszerűen E/1-ben beszélek magamról.
A férjem, ha hozzá beszél, akkor használja az "anya" megnevezést rám utalva, ez viszont nem furcsa, nem zavar.
Gondolom le kell vetkőznöm, hogy nekem az "Anya/Apa" a saját szüleimet jelenti és erősen rájuk asszociálok ezekről a szavakról.
Múltkor elszakadt egyszer a cérna, egy szűrővizsgálaton már sokadszorra (minden mondat elején) hívtak anyukának. Felszívtam magam, onnantól én is Orvosként szólítottam az orvost. "Orvos, mit gondol arról, hogy a baba...?"
Furán nézett, na. De hát kérem, orvos, nem? :)
De esküszöm, eljutok az eladóknál is idáig...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!