Ti mit vártok el a nagymamáktól? Mi az ami zavar?

Engem anyósomban csak az zavar, hogy állandóan etet mindenkit, mert ő így fejezi ki a szeretetét. A gyerekekkel ált. nem ül le foglalkozni, csak megeteti őket, ha nála vannak.

Ettől függetlenül kedvelem és tisztelem őt, hiszen a párom édesanyja és örülök, hogy van a gyerekeknek.

Anyumnak meg a lustasága, hanyagsága, trehánysága és az időérzék teljes hiánya a bosszantó. Pl. ha megbeszéljük, hogy xy-kor átviszem a gyerekeket, akkor ő képes addig számítógépezni, amíg oda nem érünk, majd akkor áll neki takarítani és főzni :(((

De a gyerekeket ő is imádja és viszont, meg simán leül melléjük a földre, kúszik-mászik velük, szóval ettől függetlenül jó helyen vannak náluk a gyerekek és persze nagyon örülök, hogy ő is van nekünk és remélem még nagyon sokáig így is lesz, anyósommal együtt!

Nem az én anyósomról írtál kedves kérdező?:)

Ugyanilyen az én anyósom is. Soha nem jut eszébe felhívni minket ha a gyerekek betegek (pedig ingyen beszélünk), soha nem kérdezi meg, hogy hogy vannak, soha nem köszönti őket névnapjukon, szülinapjukon.

Itt volt most a karácsony. Úgy volt férjem átmegy hozzá a gyerekekkel amíg én sütök-főzök. Persze a gyerekek lebetegedtek, nem tudtak menni.Anyósom vérig van sértve, de eszébe nem jutna, hogy akkor átjön ő!!! (3 buszmegállónyira van tőlünk) és az sem jut eszébe, hogy a karácsonyi ajándékát odaadja nekik, vagy felhívjon egyáltalán, hogy hogy vannak.

Persze ha itt van akkor ő a világ legnegédesebb nagymamája, idegesítően vinnyog velük "jaj de szeretlek kisunokám...."brrrr...

A férjem ezt nem látja, neki is ez természetes mert ebben a közönyben nőtt fel. Hát nekem megvan a véleményem egy ilyen nagymamáról.

Szomorú, h ilyen emberek vannak!

Nálunk pontosan az van amit "elvárok", minden héten alig várják anyósomék, anyukámék, h lássák, imádják, segítenek, de nem zaklatnak napi szinten. Olyan szeretet veszi körül a kislányomat, h az el sem mondható, hálát adhatok az égnek!

Mondjuk én nem bánom, hogy nem "lógnak a nyakunkon" minden hétvégén a nagyszülők (anyósom tojik az unokákra, anyukám munkamániás...) szóval én kifejezetten örülök ha van olyan hét amikor nem jön senki és nem kell menni sehova. Nekem az az igazi öröm ha férjem én és a gyerekek együtt vagyunk, csak magunk, hiszen hétköznap alig tudunk együtt lenni, erre van a hétvége. De mikor anyósom pénteken vagy szombaton beállít, vasárnap meg anyukám akkor mi marad nekünk? Úgyhogy én nem is bánom ezt az egészet, sokkal jobb ez így!

5-ös voltam

akármilyen is a nagymama, legalább van! ennek is örülni kell. nekünk van egy nagymama, és nagyon cuki, rendes, általában ha megkérem, hogy jöjjön segíteni, jön, de alkalmakkor és bizonyos időközönként meglátogat minket. buszra száll, utazik 1 órát (VI.kerből X.kerbe) megteszi, mert fontosnak tartja.

DE.

a nővérem anyósa alkoholista pl. és iszik, és volt olyan, hogy amikor a gyerekekkel nővérem átment - mert karácsony volt, és megbeszélték a látogatást, nem nyitottak ajtót a nagyszülők, mert részegen horkoltak odabent.

DE...

ismerek olyat is, akinek se nagypapa, se nagymama, és bizony hiányzik. hogy jó lenne. ha legalább lenne. legalább évente egyszer.

én azt mondom, ne legyenek elvárásaid, még így is jó helyzetben vagy. majd ha te leszel nagymama, magaddal szemben legyenek elvárásaid, és tégy úgy, ahogy szerinted egy nagymamának kell csinálni a dolgokat, de sajnos elvárni a saját nézetünk szerint dolgokat, sokszor csak csalódáshoz vezet.

bevallom, én szeretem a gyerekeket, a kisbabámat is (fél éves) de nem is tudom, húsz év kemény szülői munka után én azért nem akarok haptákban állni folyton az onokáknak, megszolgálom én már addigra a pihit :)

had legyen meg a saját élete az öreglánynak, végül is már felnevelt egy gyereket!