Miért nézik le azokat az anyákat, akik gyes-re szülnek és/vagy otthon maradnak 3 évet a babájukkal? Ha ez jó nekik, mást miért zavar?

??? Miért, lenézik?

Ezt még sosem hallottam, de szerintem ha te valakitől hallottál egy ilyen megjegyzést, magasról tegyél rá, mert ez az illetőt minősíti.

Szerintem senki nem nézi le őket.

Aki meg lenézi, az söprögessen a saját háza tájékán. Nem hiába vállalnak gyereket, gondolom nem a nagy semmire fog bele valaki gyerekvállalásba. Lehet apuka el tudja látni a családot. Senki nem tudja, és semmi közünk hozzá.

Én is így szülök.

Csak piszkosul nem érdekel ez a "hatalmas" összegű GYES.

Szerencsés vagyok, mert a párom jól keres. Sajnos ezt sokan nem mondhatják el.

Nem a gyes miatt szülök, de az is jól fog jönni, legalább a pelus árát fedezi:-)

Ésmigen, tuti hogy otthon maradok a babámmal!

28+3hkm

Soha nem tudni kinek miért olyan az élete amilyen, de ítélkezni ó hát azt könnyű!

Én egy gyermekkori védőoltás következtében (szabincsepp) lebénultam, nem sok ilyen eset történt, de tudok még 1-2 embert aki így járt.. Nos, én szerencsés vagyok mert épp tudok járni, de sok műtét, szenvedés, fájdalom árán. Tanultam is, 2 szakmám van, vegyésztechnikus, és közbeszerzési referens. Mikor végeztem a suliba, elkezdtem munkát keresni. (2008) Mindenhonnan elutasítottak, mondván fizikailag alkalmatlan vagyok, jelzem én rokkantságit se kaphatok mivel nem így születtem, munkaviszonyom pedig 0!!! 4 év telt így el, volt egy két hely ahova "felvettek" csak épp nem akartak kifizetni, bejelenteni stb.. Közbe férjhez mentem, rengeteg helyre próbáltam bejutni dolgozni de semmi. Még az egyenlő bánásmódhoz is fordultam, mert birtokomba volt bizonyíték hogy diszpécser munkára se kellek, a mozgáskorlátozottság miatt!!! 25 éves koromra már nagyon vágytam az anyaságra, egy babára aki erőt adhat az életemhez. Nos tessék nem kell ítélkezni felettem, én is "segélyre" szültem.. Annyira birom a magyar mentalitást,nem tudjuk a másik életének részleteit, kínjait, miértjeit, hát rugdossuk meg! Egyébként a gyermekemnek mindene meg van, és nem a 38 ezer forint miatt szültem mert azzal kitörölhetném a ...!

Kedves Kérdező,

én sem hallottam még arról, hogy valaki emiatt lenézne egy édesanyát. Én sem teszem.

Sosem írtam még erről váleményt, de most megteszem- természetesen a legnagyobb tisztelettel.

Először is azzal kezdeném, hogy ez tényleg mindenkinek a magánügye, ha egy családnak ez így jó, a kicsinek mindent meg tudnak adni, anyagi gondok nem sürgetik az édesanyát a mielőbbi munkába állásra, akkor én is azt gondolom, hogy a picinek is jobb, ha otthon lehet legalább 2, de akár 3 évet is.

Másrészt viszont nagyon kevés az olyan igen jó körülmények között élő család, ahol ne jönne még jól havi 60-70 eFt plusz pénz, ami pl. a gyed/gyes különbség lehet vagy ennek többszöröse egy közepesen fizető állás és a 30 eFt alatti gyes összege között.

Csak a saját tapasztalatomat tudom megosztani- ez sem negatív vélemény, csak egy másféle nézőpont.

Én visszamentem dolgozni a kicsi 2 éves kora után (pedig nem gyes-en voltam), a fizetésem sokszorosa volt a max. gyed ellátásomnak. Nem azért és CSAK azért, mert a gyed mellett nem volt kellőképp biztosítva a családunk megélhetése (mert volt és tartalékkal vágtunk neki a gyermekvállalásnak). És nem azért és CSAK azért, mert úgy éreztem, hogy a kicsinek már jól jönne egy kis gyermektársaság is- hanem több körülmény együttes figyelembevételével született ez a döntés.

A plusz jövedelemből növelni tudtuk a megtakarításaink összegét is. Ezt pedig majd ínségesebb időkben, nyugdíjas években, a kicsi toivábbtanulására vagy önálló életének segítésére tudjuk majd felhasználni.

Bevallom őszintén, én nagyon kiszolgáltatva érezném magam, ha évekig arra a havi 25 eFt körüli összegre számíthatnék. Biztosan foglalkoztatna, hogy mit tudnék tenni, ha pl. a férjem meghalna, elhagyna, munkanélküli vagy súlyosan rokkant lenne vagy esetleg nekem vagy a kicsinek valamilyen súlyosabb, anyagilag is megterhelő betegsége lenne? Akkor kihez fordulhatnék, miből élnénk meg, hogy alakulna a további életünk, álmaink?

Természetesen mindenkinek más-más az elképzelése, a lehetősége és az igénye anyagiakban és másban is. Nincs ezzel semmi baj- az viszont szerintem igenis baj, ha lehetőségeinkhez képest nem tudunk vagy nem akarunk felkészülni esetleges rosszabb időkre, hanem csak homokba dugjuk a fejünket, hogy majd lesz valahogy.

Valljuk be, a gyesen otthon lévő kismamák családjának többsége sem a magas életszínvonalon élő, milliomos, vállalkozó-üzletember kategóriából kerül ki- ők inkább a kivételek.

Sok édesanya van, aki kényszerből marad esetleg gyesen, mert a munkahelyére sajnos nem tud visszamenni.

Mindenkinek a magánügye- főleg, ha úgy érzi, hogy a gyermeknek képességeihez képest mindent igyekszik megadni. Nemcsak és nem főleg pénzben, hanem szeretetben, törődésben is.

Szép napot: