Miután az embernek gyereke lesz, miért lesz önző? Másokra ilyenkor nem gondol, csak magára! A környezetét letolja!

Nem tudom Kérdező hány éves vagy, de most látszik, utálod a gyerekeket! Kb. úgy viselkedsz, mint aki már 50-60 éves és semmi türelme a gyerekekhez!

Igen, ha a gyerek hisztizik, hagyni kell hisztizni, hiszen ha a hisztivel mindent megkap, akkor mindig is hisztizni fog. Ha rájön, hogy hiába ordít akár 1 órát is és nem kapja meg amit akar, akkor előbb-utóbb leszokik a hisztiről. Egyik gyerek hamarabb, másik később.

Ha kint a szabadban a gyerekek játszanak, az általában hangos, nem a szocialista, kommunista rendszerben élünk, szerencsére. Igen, a gyerek mindenhol zavaró tényező, kiváncsi leszek, mi lesz, ha neked is lesz gyereked. Persze mondhatod, te így, meg úgy fogod nevelni, ja persze! De inkább ne is szülj gyereket, mert már most nyugdíjas életet élsz!

Amúgy igen, provokálni írtad ki a kérdést, de jó rajta mosolyogni!

Csak egy kérdés kedve Kérdező?

VAN GYEREKE???

1. Nincs (akkor ülj le, egyes. ha majd lesz, tedd fel újra a kérdést)

2. Van (irigyellek! akkor neked tökéletes, csendes, gyerekeid lehetnek, kérlek mond meg a receptet!:)

(de gyanítom, hogy az 1. válasz a helyes, mert gyerekes anyuka ilyen kérdést nem ír ki:)

Látom, parázs vita kerekedik. Sajnálom, hogy a 9-est ennyire lepontoztátok, pedig a mondandójának van köze a kérdéshez. Mert beszéljünk azokról a szülőkről, akik normálisan nevelve gyermekeiket kerülnek olyan szituációba, amikor más önző vagy nem tudom minek nevezzem szülő nem szól rá a gyerekére, mindent megenged neki, nincs tekintettel másokra, és ilyenkor persze az a szülő a hülye, aki nevelni próbál...

Nekem is van olyan ismerősöm, mint az ő sógornője, csak egy példa: Az ő gyereke, dacosan öntörvényűen, erőszakosan viselkedik a játszótéren, a lányomtól elvette a játékát és még fel is lökte, erre nemhogy rászólna, hanem még büszkén hangoztatja az ő fia milyen életrevaló, meg tudja védeni magát! Én meg arra nevelném a gyerekeimet, hogy legyenek tekintettel másokra...

Gondolom, mindenkinek vannak sztorijai, a kérdező által leírtakat is lehet többféle szemszögből nézni, de egy a lényeg:

Gyermekeinknek példát mutatunk saját viselkedésünkkel. Felelősségünk, hogy irányítsuk őket az adott szituációban a helyes viselkedés felé életkoruknak megfelelő elvárásokkal. Amelyik gyermekkel ezt nem teszik meg, az öntörvényű, másokat sárba tipró önző felnőtté válik!

Kedves kérdező!

Az általad kiragadott esetek szerintem egyáltalán nem sorolhatóak az önzőség, másokkal szembeni figyelmetlenség kategóriájába. Maximum az utolsó, de az is inkább csak szimplán rossz szokás. Mármint én valószínűnek tartom, hogy a nyaralóban ordítva beszélgető anya és fia otthon is így kommunikálnak - megjegyzem, engem is idegesítenek az ordítva, egyik helyiségből a másikba üvöltöző emberek -, de nem gondolom, hogy arról van szó, hogy ők nem GONDOLNAK bele, hogy ez másokat zavar, egyszerűen fel sem merül bennük, hogy ezt talán nem így kéne, mert soha senki nem mondta nekik (most elsősorban az anyukára gondolok, akit gyerekként nem szoktattak le erről, így ő a saját gyerekének sem fogja megtanítani, hogy ne így társalogjon).

De a másik kettőt már messze nem sorolnám se az önzőség, se a bunkóság kategóriájába. A park például tipikusan olyan hely, ahol lehet és szabad is zajongani (nyilván nem éjjel kell ott randalírozni), de inkább ott kiabáljanak a gyerekek, mint otthon, ahol azért szomszédok is vannak. Akadnak csendes gyerekek persze, akik szinte sose hangoskodnak, de a többség nem ilyen, nem is várható el tőle, hogy játszás közben is társalgási hangerőnél maradjon.

A másokra való odafigyelés nálam nem itt kezdődik. Sokkal inkább ott, hogy például nem engedem, hogy a gyerek a boltban mindent összemarkolásszon, amit utána más jóhiszeműen megvesz, és csak egy halom morzsát talál a zacskóban; vagy nem viszem a gyereket felnőtteknek szóló rendezvényre (vagy ha igen, akkor csak addig a határig, amíg másokat nem zavar: ha elkezd csicseregni, rugdalózni, jönni-menni, akkor felállunk és elmegyünk); nem engedem felállni cipőben mások által is használt ülőalkalmatosságokra, stb. Pontosan azért, mert gondolok másokra is. De ha egy parkban játék közben kiabál, azt egy percig sem érzem helytelennek. És bocs, de amiatt sem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha valamiért hisztizik, és nem peckelem fel a száját. Ha látja, hogy hiába csinálja a műsort, kb. két percen belül abbahagyja, de ha leállok vele vitázni, akkor hazáig megy a cirkusz. Természetesen elmagyarázom neki, hogy mit miért nem lehet, csak ez nem mindig érdekli. Illetve vannak bizonyos időszakai, amikor már máshogy kell rá hatni, mint korábban, mert ami egy kétévesnél még működött, az egy négyévesnél már nem biztos, hogy beválik, és egy hatévesnél is más módszerekre lehet szükség, mint egy négyévesnél, és így tovább.

A másokkal nem törődő, lesz*rom típusú szülőkről mondjuk én sem vagyok jó véleménnyel, de a példáid alapján szerintem te egy kicsit túlérzékeny vagy ilyen téren.

A szituációk, amiket írtál, kiverik a biztosítékot! Mert nem biztos, hogy minden esetben olyan ordítozásról van szó, amelynek te gondolod! Parkban nem ordítunk, nyaralóhelyen nem ordítunk, hát akkor hol?

Na én sem vagyok egy befogom a számat típus, mi vidéki kertes házban lakunk, ahol lehet zajongani, élni az életet, nem zavarjuk vele a szomszédokat.

Amikor elmegyünk a szüleimhez, akik városban panelban laknak, anyukám lépten-nyomon rászól a 3 és 5 és 9 éves gyerkőceimre, csendesen játszanak, mert meghallják a szomszédok, meg csendesen lépjenek ha lehet, mert egy 3 éves még dübörögve közlekedik, ha én felemelem a hangom, akkor ne szóljak rájuk, mert meghallják a szomszédok stb.

Képzelem, ha valaki panelban él, hát valahol ki kell, hogy tombolja magát, nehogy már a parkban is befogjam a számat, mert mindig csak másokat zavarok.

Persze kultúráltan kell viselkedni közterületen, de az általad leírtak még nem biztos, hogy úgy vannak, ahogy te gondolod.

A minap vásároltam a gyerkőceimmel. a 3 évesem kiverte a hisztit egy játékért, amit nem vettem meg neki. Ledobta magát a földre mindenki előtt és ordított. És én önző anyuka nem voltam tekintettel másokra, nem mondtam neki, hogy legyen csendben mert másokat zavar, hanem azt mondtam, nyugodtan hisztizzen, mert úgysem kapja meg amit akar. Egy perc múlva abbahagyta az ordítást és kedvesen mosolyogva jött velünk tovább...

2 gyermekes anyuka vagyok . Végig olvastam az összes választ.

Volt egy válaszoló aki írta hogy te kérdező tuti nem lehetsz szülő mert akkor nem írod ki ezt a kérdést szerintem nagyon igaza van egy szülő ilyet nem ír ki kérdésnek.

Játszótér szerintem pont az a hely ahol egy gyereknek ki kell élnie magát. Jó persze ha síkit az a gyerek és nem szól rá az anyukája haza fele menet az kicsit gáz , mert szerintem akkor elég hülyén neveli a gyerekét.

Az én kislányom soha nem csinált ilyet hogy végig ordította az utcát. Soha sehol nem rendezett semmi sem.

Ha rosszul viselkedett elmagyaráztam neki hogy ezt nem szabad normálisan nem ordítva és lám megértette. Szerintem nevelés kérdése az egész!!!!! Szerintem ha olyan helyen vagyunk mint példul bevásárló központ ott azért legyünk már tekintettel másokra is de szerintem az utcán is bárhol !!!