Gonosz vagyok? Vagy tényleg nem éri meg egy nagyon súlyos fogyatékos/arcilag is eltorzult embernek élni?
Barátnőmmel megesett erről a szó,és Ő azon a tényen van elhelyezkedve, hogy Ők lehetnek boldog emberek, lehet nekik családjuk, és szereti Őket a családja, én pedig azon, hogy egy annyira beteg ember, aki 20 éves korában annyit kitud mondani,hogy 'béé' annak nem sok esélye lesz az életben, szenvedésen kívül.
Kicsit furán gonosznak érzem magam, amiért így "nézek" rájuk,de én nem szeretnék élni ha netán sérült lennék ilyen szinten.
Gonosz vagyok? :/
15L
válasza: válasza:én azt is hülyeségnek tartom h nincs eutanázia. miért nem lehet kinyirni szerencsétleneket??? a szülei elöüb utobb öregek lesznek és nem birják a terhet, nem beszélve arrol h egy életre le vannak kötve.jo persze sok szülö még igy se akarná megölni a gyerekét, de ö meg nem is tud magárol hisz egy 2 éves szintjén van vigyorog a világra és ennyi. ö persze hogy boldog hisz semmit nem tud maga körül csak azt h van aki törödik vele.
én nem tartom gonosznak magamat emiatt a gondolat miatt egyszerüen életképtelenek,nincs értelme....az hogy valaki torz meg felnöttként is 1 méteres de okos az életképes. de aki 30 évesen is gügyög meg becsinál és babakaját eszik...
páromnak is van egy növére down koros 26 éves de nem tud senkiröl és semmiröl. egy otthonban van amiota él szinte. van értelme? fizeted az ellátását de igazábol a csaléd sincs ott hisz minek meg mi értelme?simán engedélyezném az eutanáziát...nekik is jobb lenne.....
válasza:Köszönöm harmadiknak is, bennem valahogy ez felmerült, és barátnőm pedig ellenem volt, kíváncsi voltam, hogy kinek milyen véleményei vannak.
Negyedik: Ne keverjük, egy vak, és süket ember egy értelmes, világra való ember. (Krizbai Teca pl:Csak nézd meg, hogy zongorázik) De aki tényleg nem tud beszélni sem, de tényleg a második jól leírta,hogy 19 évesen még összekakilja magát(morbid de van ilyen) annak mégis mi értelme élni? Naponta 60-szor pelenkát cserélni? Elvan a maga világában, de nem éri meg:/.
válasza:Nem vagy gonosz egyáltalán, felmerült benned egy kérdés, amiről reális véleményt alkottál.
Az a gond tudod, hogy én is rendkívül sajnálom őket, ilyesmivel szeretnék amúgy is foglalkozni, de tényleg azok a halmozottan értelmi fogyatékos emberek, "megspékelve" testi fogyatékossággal, hát nem tudom... sokaknak még "én" tudatuk sincsen, azt sem tudják, hogy élnek. Semmit nem tudnak a világról. Ez most csúnya lesz (előre szólok nem így gondolom, de nincs rá megfelelőbb szó), de gyakorlatilag zombik. Mert esznek, isznak, alszanak, ürítenek. S mindehhez ráadásul segítség is kell. Ez egy vegetatív élet. Most egy vak és süket ember az teljesen más kategória, nem is értem miért keveredtek ide. Mert nekik teljesen tiszta a tudatuk, tudnak annyit a világról, mint mi. Hanem az általam fentebb említett emberek, nem is tudom tényleg mi értelme így az életnek. Az én mottóm, hogy az életet élni kell, de ők nem ezt teszik, ők csak vannak. Legtöbbször bedugva egy intézetbe, ahol minden reggel, délben és este megetetik őket, aztán egy fürdetés, ágytál csere. Kb ilyen szinteken megy. Nem hiszem, hogy túl sokunk akarnak így élni, főleg, ha a legtöbbünknek még az is nehezére esik, hogy mondjuk 1 hét kórházban fekvéskor adott esetben ágytálba csináljunk... és itt szeretném kihangsúlyozni, hogy nem minden értelmi fogyatésokra értettem, mert onnantól kezdve, hogy van "én" tudat, már tudja, hogy él és tud a világról is. Tehát az megint más tészta.
Köszönöm!Nagyon igaz amit leírtál, én is így gondoltam valahogy belülről, mert tényleg minden városban van egy beteg gyerekeknek készült iskola, és ott nagyon sok ilyen kissrácot/lányot lehet látni, és 5-6-szor fogják vissza az alapba,csak mert 'mi lesz ha kikerül,nem dolgozhat, azt sem tudja mi van' Ez a legnagyobb igazság, a szülő is tudja, legalábbis itt volt olyan akit az első fokozaton(nem osztály mert 4-5 osztályféleség van, de hát végülis ahogy elnéztem itt egybe vannak a gyerekek, kicsi voltam mikor bent voltam, mert egyik rokonom oda járt Ő közepes fogyatékkal élt,de mellette azok az akkor 6-7 éves fejjel 'szörnyű látványok' amiket még horrorfilmben sem láttam annyi idősen kicsit kialakított belőlem egy olyan életképet,hogy könyörgöm emberek: Szenvednek:/.
Legnagyobb fájdalom az volt, hogy felugrottam anyunak az ölébe sikítva, húzták el tőlem a fiút,hogy 'gyere xy-ka nem szabad, hagyd a kislányt' Ő meg üvöltött és 'sírva' integetett:/ Egyszerűen Ő azt hitte, olyan mint én, szimpi lehettem neki, meg új, sosem voltam ott, hujj de jó valami más, aztán én meg megijedtem mert csúnyácska volt, 6-7 évesen meg nem várhat mást az ember.
Utólag nem is értem anyu,hogy vihetett be oda,tele volt akkor számomra horrorisztikus lényekkel, ma már védem Őket, mert sokan használják az olyanokat pl:,hogy 'Menjetek akkor fogyatékképzőbe' Nem vicces számomra, Ők betegek, gúnyolni nem kell Őket, de viszont valóban szenvednek ettől az élettől:/.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!