Miért van az, hogy a baba születése után, a legtöbb nő úgy viselkedik mint egy "fogyatékos"?

Az ember mindenfélét elhatároz, mielőtt megszületik a babája: soha nem fogja maguk közé venni éjjel, nem fog többes számban beszélni magukról, nem lesz parázós, nem fogja megütni, a gyerek nem fog édességet enni, nem nézhet tévét, nem lesz hisztis, sorolhatnám még. Aztán ezek egy részét sikerül betartani, más részét nem.

Én még az életben nem láttam olyan kismamát, aki úgy indult volna neki, hogy márpedig ő gügyögni fog. Aztán mégis. Nem tragédia, tényleg.

"A gügyörészés nem jó,nem hasznos"

Miért is??? :P

Az igaz, hogy az ember a babája megszületése előtt sok mindent elhatároz, hogy mit fog, meg mit nem fog csinálni, majd megszületik a babája és a felét nem úgy csinálja, ahogy eltervezte.

Az is igaz, hogy egy babával, kisgyerekkel egy kicsit máshogy kell beszélni, mint egy felnőttel. Kicsit gyengédebben, lágyabban. Nekem erről egy film jut az eszembe, a Nicsak ki beszél, amikor a nagymama valami eszméletlenül elkezdett gügyögni a kisfiúnak, aki csak nézett ki a fejéből, hogy ennek mi baja van. Ha most valaki így csinálja, hát csinálja, az ő gyereke.

Ha neked ez túlzás, akkor ne csináld, mert az meg a te gyereked lesz, úgy beszélsz hozzá, ahogy te akarsz.

De azért valakit ezért fogyatékosnak nevezni, azért az kicsit túlzás. Teljesen máshogy kell bánni egy kisgyerekkel, mint egy felnőttel és bizony sok minden változik az ember életében, amikor gyereke születik. Majd rájössz te is!:)

Egyetértek veled, számomra is rejtély, miért lesznek ilyenek egyes szülők. A legfurcsább számomra, ha magukról és a gyerekről is (a gyerekkel beszélve) egyes szám 3. személyben kezdenek el beszélni (anyuka idehozza Bécikének a papit). Nyilván máshogyan kell bánni egy gyerekkel, mint egy felnőttel, de azért érdemes arra gondolni, hogy a gyerek főképp utánzással tanul. Klasszikus példa ennek a modornak a hátrányára egy régebben itt feltett kérdés, amelyben a kérdező nem értette, miért nem használ a gyereke egyes szám első személyt, ha magáról beszél… mikor rákérdeztem, nem így beszélnek-e a gyerekhez, rácsodálkozott, hogy de tényleg!

(Persze előbb-utóbb minden gyerek megtanul rendesen beszélni, de azért ez vissza tudja vetni őket pl. a nyelvi fejlődésben.)

Jó, én mondjuk „kemény vonalas” szülő lehet ebben a témában, mert az sem jött sosem a számra, hogy a férjemet „apának” szólítsam. Van rendes nevünk, attól, hogy gyerekünk lett, nem oldódott fel a személyiségünk a szülőség „szentségében”. :)

Én már azt sem szerettem terhesen, ha többes számban kérdeztek. Hogy vagytok?

Mondtam,hogy én jól, a baba még nem tud nyilatkozni, de gondolom ő is!

Ez így is maradt szülés után is. Soha nem mondom,hogy jaj, most kakiltunk, sírtunk stb. Ő is egy külön álló ember, meg én is!

Gügyögni soha sem gügyögtem, károsnak tartom. Normálisan beszélek hozzá.

Szia! Egyetértek veled a gügyögés egyátalán nem előnyös,ráadásul idétlen is, a fiam mindig felhúzta a szemöldökét,ha valaki gügyögött neki,hogy "ez meg mit akar és mi baja",egy csecsemő attól,hogy kicsi nagyon értelmes,sajnos sokan hülyének nézik a kicsi gyereket.

Nekem is van egy 16 hónapos fiam sohasem gügyögtem,nyávogtam neki,az ha a babának sokat mesélnek énekelnek,beszélnek többet ér,mint egy "utyuli-putyuli".

Sajnos sok anyuka tényleg meghülyül mikor megszületik a gyereke,csak körbe kell nézni odakint és itt az oldalon is,nem csak ebben a kérdésben az összes babás témában találkozni megzavarodott nőkkel.