Miért nem tudják/akarják egyes szülők megnevelni a gyerekeiket?

Egy drága, előkelő bútorüzletben vagyok tanácsadó, ahol egy-egy bútor 500-800.000 Ft is lehet.

Nagyrészt párok jönnek be, de egyszer-egyszer a szülők behozzák a gyerekeket is. Ez az üzlet nem gyerekbarát, egy kisgyereknek nagyon unalmas szekrényeket nézegetni ez tény, de legtöbbször a gyerekek leülnek az asztalhoz, és rajzolnak.

Más esetben azonban nem ez a helyzet. A gyerekek szaladgálnak, csapkodják a tolóajtókat, zsíros kézzel végigtapogatják az 50.000 Ft-os tükröket, és egyszer még az egyik gyerek bement a hátsó szobánkba (konyha egy mosdóval), és kinyitotta a csapot, és azt nézte ahogy folyik le a víz a lefolyóba.

Ennél a vizes esetnél odamentem és szóltam, hogy ezért a vízért mi fizetünk, úgyhogy zárják el, és ne pocsékolják, arról nem beszélve, hogy az ajtón rajta van, hogy magánterület.

Nem értem, hogy amikor ezeket látják a szülők, akkor miért nem szólnak rá a gyerekeikre. Már nekem az is furcsa, hogy behozzák egy ilyen helyre a gyerekeket, de ha már behozzák, akkor miért nem figyelnek arra, hogy azok ne bújjanak be a 490.000 Ft-os szekrénybe?

Miért nem szólnak rájuk, hogy ne tapogassák a tükröt, vagy ne ugráljanak a széken?

Ha én szólok, akkor az bunkóság, és nem vásárolnak, de ha tönkreteszik a dolgokat, akkor azt ki fizeti majd meg?

Ez egyébként jellemző nem csak az én üzletemben, de máshol is. Nemrég voltunk egy esküvőn, ahol a gyerekek addig futkároztak a desszertespult körül, amíg leborították a csokiszökőkutat, és minden tiszta csoki lett. Az egy dolog, hogy kicsi gyerekek, de attól még nem lehet mindent megengedni.

Nem azt mondom, hogy szigorúnak kell lenni, hanem azt, hogy egy alap normát be kellene tartatni.

Miért van az, hogy egyes szülők ezt nem tudják megtanítani?