Hova lett az emberekből a tolerancia (a kismamák iránt)?
Még a múlt héten, egy esős napon vásárolgattam a városban. Eszeveszett dudálást hallottam, kíváncsiságból szaporáztam a lépést. Hát mit látok? Egy nő, hatalmas hassal (nem lehetett nem látni,h. terhes) próbál felkelni a zebrán. Szerencsétlen valahogy eleshetett és az az állat sofőr, ha már megmozdulni nem tud,h. segítsen, nemhogy csendben várakozott volna, hanem nyomta a dudát! Elkezdtem futni, de már nem tudtam utolérni a zebrán, csak utána. Megkérdeztem, nem esett-e baja, mondogatta,h. minden rendben, megcsúszott, mert gyorsan át akart érni a zebrán, de szerencsére nem a hasára esett. Láttam rajta,h. a könnyeivel küszködik, így elkísértem a buszmegállóig és megvártam, amíg felszáll.
Azóta se térek magamhoz, hogyan lehetnek ilyen emberek???
Hátsó Szándék - Közöny
Tízmillióan magányosan élünk
Belénknevelték, egymástól félünk
Lassan forgok egy hatalmas gépben
Ezer tükörképem szembejön velem
És már nem találom köztük
A saját életem
Tízmillióan...
Elszakítanak a fények
Bíznék benned, de magamtól félek
És érzem belül amit úgy hívnak lélek
A közöny lassan mindent feléget
Láttál már, talán megismernél
Ha egyszer újra találkoznánk
A szemedbe néznék, elbeszélgetnénk
Lehet, hogy össze is barátkoznánk
De ami összekötne azt elszakítják
Az utcatáblákat vérrel írják
Amit reménynek hittem régen elhagyott
Ezer ember között egymagam vagyok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!