Hova lett az emberekből a tolerancia (a kismamák iránt)?

Tudod te egyáltalán mi a tolerancia? A legfelháborítóbb az egészben az, hogy amikor a buszon ül a kismama és egy másik anyuka a pici gyerekével áll akkor a pocakos kismama adja át a helyet hogy a kigyerekkel tudjanak ülni az olyanok miatt mint te mert nem vagy hajlandó saját kényelmedet feláldozni.

Ha szervi rendellenessége van annak, hogy nem leszel terhes nagyon sajnálom, hiszen nem tehetsz róla. De ha csak agyilag döntötted el hogy nem akarsz szülni akkor meg sajnállak. Látom utálod a kismamákat, ebből is látszik hogy irigy vagy...

Egyébként még egy mondatodra reagálnék: ha többször mondanak valamit akkor lehet el kellene gondolkodni a dologról...

Rátok is jellemző.. :) Csak azt látjátok ami nektek ad igazat. :) Senkitől nincs szükségem sajnálatra. Gondolom a kismamáknak meg van engedve, hogy megölessék a menő férjükkel a kutyám mert a kölyök nem tud aludni ha arra megyek... És az ablakból nézzék végig az iker gyerekeikkel ahogy a kutyájuk marcangolja az enyém a sötét utcán. A macskám megmérgezték mert az kertjükbe is átsétált ahogy minden macska, no de háát nálluk jön a babócácska. Majdnem feljelentettek mert elfoglalták az egész utat én meg nem tudtam elmenni, erre rámfogták, hogy én rájuk uszítom a kutyám... A testvérem begyűjtött 10 állatot, oszt amikor jött a tervezett gyerek, szépen elhagyta őket amikor kocsikázni ment. A kutat is véletlenül hagyta nyitva, ugyis szeret úszni az a macska... A férjemnek jelenetet rendeztek, mer mit képzel ő, hogy törött lábbal felszáll utánam a buszra. Meg persze engem is amikor megkértem fegyelmezze a k*rvaanyádat kiabáló gyermeket... Sőt egyes igazi anyák szerint engem abortálni kellett volna. :) Vagy legalábbis legyek meddő. Mások szerint csak egy boldogtalan p*csa vagyok. :) Ha az vagyok az legfeljebb azért van mert nem bírják szó nélkül hagyni ahogy nekem kedvem van élni. De sajnos olyan hiányaim nincsenek amiket ők gondolnak. Gondolom nekik meg van engedve, hogy így beszéljenek rólam, csak azért, mert én nem azt gondolom amit ők. Nekik minden meg van engedve. Képzeljétek, nem csak az a boldogító amit ti annak gondoltok. Én is sajnállak titeket, hogy nem tudjátok elfogadni, más nem azt gondolja amit ti. Semmi szükség elgondolkodni olyanon amit idegenek gondolnak rólam egyetlen ismert gondolatom alapján, amely igaz hogy gyökeresn különböző mint az övék, de attól még nem árt senkinek és nem rossz. Na az ilyenen nem kell elgondolkoznom, hogy tudjam nincs igazuk. Igazán sajnálnivaló, hogy szerinted igaza van annak szerint dögöljek meg mert nem fogok szülni...

Ha defektes dolog lenne nem szülni, akkor az evolúció nem adott volna nekünk választási lehetőséget, hanem maradtunk volna olyanok mint az állatok akiknek nincs dönbtési lehetősége, ha itt az idő, itt a párja akkor csinálja és kész... Akkor pedig mi marad? Hogy ez csak egy olyan dolog ami a legtöbb ember szerint így kell csinálni. Attól pedig én nem leszek sajnálnivaló ha egy dolgot nem úgy csinálok mint a többiek.

De nem is erről van szó. Biztos érzéketlen vagyok, mert nem hoznak lázba idegen emberek. Sajnos én olyan ember vagyok aki nem tud idegeneket szeretni, mert ahhoz az kell hogy ismerjem őket. És nem vagyok olyan aki leáll mindenkivel, mint ha 100 éve ismerné. Szóval zárkózott vagyok. A szeretteim mindennél fontosabbak. De ez is csak egy elvárás, sehol sincs törvénybe írva, hogy nekem át kell adnom a helyem. Én nem tehetek róla, ha a kismama nem érzi jól magát. Ő választotta hogy szül, nem én. Én sem érzem jól magam, fáj a fejem, fáradt vagyok, dolgozom, el kell magam tartanom. És nem attól érzem jobban magam ha állhatok egész úton de legalább ő ül, hanem attól, hogy pihenhetek legalább amíg utazok. Nem vagyok gonosz, igen szemétség amiket írtatok, hogy ledudáéta az útról meg ilyenek, de az sem szép dolog, hogy sok nő azt hiszi, a legnagyobb szám szülni és mindenkinek kezet kéne valójában csókolni neki. Peidg ez s casak egy dolog a sok közül, ami neki nagy szám, nem másnak. Másnak más a nagy szám. Arra tényleg sosem mond senki semmit, hogy ők bizony elég szépen tudnak viselkedni, sajnos nekem még egy normálissal sem volt dolgom pedig senkit nem bántottam (ja lehet a hormonok miatt lődöztek a kutyáimra a macsó férjükkel stb... :) ), de erre nem reagál senki, mert nekik szabad. Mindenki más. Valaki ezt teszi, én meg nem a helyem adom át hanem kaját viszek a kutyamenhelyre (fúúúj mit képzelek, hogy egy állatot... )... Ez olyan mint amikor az iskolában mindenki utált tanulni, én tanultam ezért kinéztek. Semmi rosszat nem csináltam, nem ártok senkinek csak nem voltam pont olyan mint a többiek. Irigyeltek, hogy én nem féltem attól mit gondolnak rólam, mert csak magamnak tartozok elszámolással és nem ártok senkinek (na hülye elv: amíg nem ütközik törvénybe és nem sért senkit addig azt teszek amit akarok) És ezt az emberek nem tűrik. Legalábbis ebben az országban nem. Elnézést. Mindenki vigyázzon magára. Most meg fognak kövezni és sajnálom, hogy csak ilyen elvakult anyatigtisekkel találkoztam eddig, de szerintem ha ennyire elvártok valamit amit nem kéne elvárni csak szépen fogadni hogyha mégis adják, akkor ti is (már aki olyan amilyenekkel én találkoztam) változtathatnátok egy kicsit.

én sem utállak azért, mert nem akarsz gyereket, 5 éve még én se akartam, aztán meg mégis meggondoltam magam. az ember változik.

de a kismamákat sem lehet egy kalap alá venni mindet. én is rosszul vagyok néhány kismama stílustól, a gügyögéstől, tejci, tápci, szopizik, és sorolhatnám, de nem bántom őket, csak én nem így mondom.

attól hogy találkoztál életedben 3 rossz kismamával, nem biztos, hogy ez általánosságban is igaz.

vigyázz, mert -sarkítva- ebből szokott a rasszizmus születni.

én elhiszem, hogy nem úgy gondolod, ahogy azt leírod. én is szoktam ebbe a csapdába kerülni. leírom a véleményemet, másnap visszaolvasok, és mintha nem is én írtam volna, mert nem úgy akartam.

a kismamák hidd el, nem rossz emberek, gondoskodnak a jövő nemzedékéről! :)