Hova lett az emberekből a tolerancia (a kismamák iránt)?

én 25 éves vagyok, jártam már jópár király buliban, csináltam jópár hülyeséget "buliból", éltem, ahogy kellett, ki is akasztottam anyámékat egy párszor rendesen, de most így visszatekintve, semmi nem annyira jó, mint egy kisbabát felnevelni, látni, ahogy fejlődik. soha nem éreztem még semmit ennyire magaménak. a lakás, a kocsi, ezek csak múló boldogságok, nekem is megvan már mindenem, mindenben részt vettem már, amiben csak akartam, ahogy csak akartam, de én azt mondom akkor is, hogy egy gyereknél nincs jobb.

dehogy beszéllek rá, ne érts félre, mert a te döntésed. ilyen hozzáállással amúgy is utálnád magad terhesen. csak a volt középiskolai osztálytársaim szerintem álmukban sem merték azt gondolni, hogy nekem lesz először gyerekem, pedig igen, méghozzá tervezetten.

mint mondtam, változnak az idők.

5 évvel ezelőtt még egy koszos albérletben laktam, kerültem a sulit, vedeltem és szívtam, és az volt a hóbortom, hogy mindenképpen különbözzek másoktól. mára ez megváltozott. majd ha te is felnősz, nem korban, agyilag, akkor érteni fogod. ha találsz egy olyan embert, akiért mindent megtennél, még az életedet is odaadnád érte, mert annyira szereted, és 3 eltöltött év után úgy gondolod, hogy az egész életedet neki szánod, és egyre és egyre többet akarsz majd adni neki, elérkezel ahhoz a ponthoz, hogy kell egy kisbaba, egy kapocs, a világ legszorosabb köteléke, amivel két ember megörvendeztetheti magát. nyálas lett, de igaz. bocs.

Én elfogadom, hogy nem akarsz szülni, de tudod mit, ne is szülj, mert neked nem való gyerek!

Viszont az hogy átadod-e a helyed vagy sem, az már ne is haragudj, de jólneveltség és nem kényelem kérdése. Én is vagyok k..rva fáradt meló után, mert tudod én 24 órát húzok le a melóhelyen alvás nélkül és utána még haza kell mennem ami kb két órámba telik, mire átbumlizom magam Pesten, meg haza érek a hévvel. Mégis átadom a helyem a kismamáknak, meg az időseknek, mert engem erre tanítottak, nem arra hogy önző módon a tömegközlekedésen pihenjem ki magam,és közben nézzem, hogy szegény kismama, vagy gyerekes anyuka majd összeesik mellettem. Majd pihenek otthon, márha van időm, mert otthon még vár a főzés, a takarítás, szokásos házimunka, és jó ha a nap végére, éjfél tájban sikerül ágyba esnem. Ergo, közel két napot vagyok talpon alvás nélkül, úgyhogy nekem ne magyarázdd meg, hogy mennyire fáradt vagy meló után. Te szegény! Én mondhatnám, hogy fáradt vagyok.

És mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. Te add át a helyed, a te dolgod. Ha én, az az én dolgom. Te ne törődj vele. :)

És odaírtam hogy tisztelet a kivételnek, kifejezetten örülök neki, ha valaki emberként szól hozzám.

még mindig az előző vagyok.

az, hogy nem adod át a helyed terhes nőnek, szerintem az alapvető tisztelet hiánya. nem feltétlenül te vagy a hibás, inkább a szüleid.

Azért remélem majd az élet megtanít még egy-s másra. Te is megöregszel és Te is fogsz nehezen közlekedni, és biztos jól fog esni, ha átadja valaki a helyét a buszon és nem kell végigállni a hazautat, mert jelen törvények szerint még 65 évesen is az igát húzod majd. Néha ez is jusson eszedbe, mikor egy idős néni (és nem kismama) áll melletted.

És tudod én megtanítom a lányomat erre, mert majd ő lesz az a korosztály aki majd neked fogja átadni a helyét, mikor már a hamut is mamunak mondod.