Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Mit gondoltok a helyzetemről?

Mit gondoltok a helyzetemről?

Figyelt kérdés

Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Van egy 2 éves gyermekem, nemrég sikerült egy állást találni, igaz csak pár hónap határozott, de hát az is több a semminél. Csak a baj, hogy úgy érzem nem tudom csinálni, egyszerűen nem értem, nem fogom fel a dolgokat. Nagyon rossz érzés. Nagyon szeretném megtanulni, de segítséget nem nagyon kapok, vagy nem olyat mint nekem jó lenne. De időben nagyon jó és a kicsinek a legideálisabb, tudom vinni hozni a bölcsibe. De félek ha nem tudom megcsinálni a feladatom, el fognak küldeni, mert hülye vagyok és utána már csak olyan helyre tudok menni, ahova hajnalba kell elmennem itthonról és későn hazajönni. A kicsit akkor fel kéne áldoznom szinte, az pedig nagyon rossz lenne. Persze feltéve ha találnék másik munkahelyet.

Nagyon fontos dolgoznom, mert anyagilag a padlón vagyunk teljesen, így nem engedhetem meg magamnak hogy ne kapjak fizetést. De egyszerűen nem fog az agyam. Nem is tudom mi van velem. Pedig szeretném nagyon csinálni, megtanulni, de egyre jobban érzem fel kell adnom, mert nincs értelme tovább erőltetni. Ez más terület teljesen mint amit azelőtt csináltam, aztán ugye ott volt a gyerekkel otthon töltött idő és nehéz. Mindehhez jön, hogy itthon sem jó a kapcsolatom a párommal. Úgy érzem romokban az életem. Úgy érzem nem vagyok alkalmas a munkára, dolgozni. Nagyon érzékeny is vagyok, olyan könnyen elsírom magam hogy csak na. Nem tudom mit kéne tennem. Feladni ezt a munkát és továbblépni aztán majd lesz valami? Max éhenhalunk addig szó szerint. Vagy csinálni tovább. De hogy ha nem megy egyszerűen? Nem is értem magam, soha nem adtam fel, de most úgy érzem nem szabad tovább csinálni, mert nem tudom megcsinálni. Úgy érzem teljesen más területen kéne dolgoznom, de pénzem nincs tanulásra, szakmám már van, tehát a mügyi sem támogat, nem tudom mit tegyek. Kérlek segítsetek nekem,a adjatok tanácsot. Azért írtam ebbe a rovatba, mert úgy érzem a helyzetemet legfőképpen a kisgyermekes anyukák tudják átérezni, persze nem csak ők.

Várom a tapasztalatokat, történeteket, javaslatokat, hozzászólásokat.


2009. okt. 30. 15:35
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Megtudhatnám, hogy most mit dolgozol és mi a szakmád? Csak kíváncsi vagyok, hátha tudnék segíteni.

2009. okt. 30. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 A kérdező kommentje:
könyvelés
2009. okt. 30. 15:54
 3/11 anonim ***** válasza:
100%
Gondolom a két év alatt kiestél a gyakorlatból.teljesen más dologod volt eddig,a gyerkőccel foglalkozni!!légy egy picit magabiztosabb jobban koncentrálj a munkádra és egy kicsit "felejtsd"el a gyerkőcöt.(mert gondolom azon jár az eszed hogy most épp mit csinál evett e stb)ha nagyon nem megy a munka akkor közben próbálj másikat keresni és ha találsz jobbat akkor lépj.sok sikert és kitartást neked
2009. okt. 30. 16:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:

Nem jár a fejem a gyerkőcön, tudom hogy jó helyen van, ahol jól érzi magát. Csak egyszerűen nem értek dolgokat, nem fogok fel. Meg hát nem nagyon van kihez forduljak úgy igazán.

A gyerek előtt teljesen mást csináltam. Ez is nehézség.

2009. okt. 30. 16:11
 5/11 anonim ***** válasza:
100%
Nem biztos, hogy benned van a hiba. A könyvelés egy szakma. Ha előtte teljesen mást csináltál, nem is lehet fogalmad erről. Milyenek a munkatársak, mennyire segítőkészek? Lehet, hogy rosszul kérdezel?
2009. okt. 30. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
100%
az is fontos, hogy mióta dolgozol ezen a helyen. Nekem is sok időbe jött, mire belejöttem az új munkakörbe. Nem kell mindjárt kétségbe esni. Ha elvállaltad, akkor valamilyen szinten érdekel is a téma. Ha nincs szakvégzettséged, és mégis felvettek, tehát alkalmasnak tartanak a munkára, akkor kellessz nekik. Ezeket tartsd szem előtt. Nincs olyan munka, amit nem lehet megcsinálni, csak meg kell találd azt a pontot, ahonnan elindulj. Ha most megfutamodsz, azt a párod sem fogja díjazni, és még jobban elmélyülhet az otthoni ellenérzés. Sajnálom, hogy ezt mondom, de építő jelleggel mondom: KÜZDJ! Akár a végsőkig is. Te is tudod, hogy így mindenkinek jobb lesz.
2009. okt. 30. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:

Végzettségem van, de már régi, meg nem abban dolgoztam a gyerek előtt. Nem volt lehetőségem azelőtt a szakmámban dolgozni. Ezért is bánt ez a dolog engem nagyon. Lehet hogy ennyire hülye vagyok és nem is oda való vagyok.

Már ezen is gondolkodtam.

Nem akarom feladni, de úgy érzem elveszek és nem tudom megcsinálni a feladatot. Nincs kiinduló pont stb stb.

Szóval megpróbálom nem feladni, de abban se vagyok biztos hogy jó ha maradok. Nehéz, nagyon nehéz.

2009. okt. 30. 17:43
 8/11 anonim ***** válasza:
100%

Könyvelned kell önállóan vagy kontíroznod vagy "csak" a kikontírozott tételeket kell a számítógépen rögzítenedd?

Konkrétan mi a feladatod??? Segíthetek?

2009. okt. 30. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
100%
6-8 hónap alatt jött bele 3 gyerek után az ismerősöm, addig olyan volt mint te, majdnem lemondott egy gazdasági igazgatói állásról, mert hülyének érezte magát... Semmi nem megy elsőre, adj időt magadnak! De ha ezzel a negatívoskodással lehúzod magad a mélybe, akkor nem is fog menni, mert blokkolod az agyadat!
2009. okt. 30. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Szerintem minden munkával, szakmával ez van. Bele kell jönni, ráérezni, tapasztalatot szerezni. Mivel nem dolgoztál még könyvelőként, teljesen kezdő vagy. Adj még időt magadnak, hidd el bele fogsz jönni!

Én egészen más szakmában dolgozom, és suli után fiatalon kezdtem. A mai napig élénken emlékszem rá, hogy naponta álltam ki a kínok kínját, értéktelen idiótának éreztem magam, és folyton bőgtem. Kivitelezhetetlennek éreztem amit a kolléganőim műveltek. Rajtam a főnököm segített. Észrevette hogy szenvedek. Elmondta hogy senki nem születik rutinnal és hatalmas mindenttudással. Megnyugtatott, hogy látja hogy igyekszem és fejlődök. Ettől már sokkal jobban éreztem magam. Olyan beosztásba tett, ahol "segítőkészebb" kollégák, és kicsit lazább tempó volt. Ezek után szép lassan miden rendbe jött, és beleszerettem a foglaalkozásomba. Pár év múlva állítólag profi lettem:)

Azt tanácsolom neked, hogy tarts még ki! Próbálj segítséget kérni, ha kolléga nincs, akkor régi osztálytárs, barátnő stb. Nem tudom mennyire kivitelezhető a szakmádban, de esteleg szakkönyvekből ismétlés, újratanulás is segíthet. Közben persze körülnézhetsz más területen is, és ha találsz jobbat akkor méssz. Mindenesetre arra számíts, ha most ezt feladod, akkor az önbecsülésed súlyosan károsodhat!

2009. okt. 30. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!