Megbánni a gyerekvállalást - ilyenkor mi van? Ti éreztetek már ilyet?

Ha jó a kapcsolatod a férjeddel, szerintem először beszélj vele erről. Ne azzal kezdd, hogy 'nem akarom-mert nem szeretem' (ezt az időszakot), hanem hogy milyen nehéz volt, miért volt nehéz, lehet több segítség kéne, pontosan elmondani, hogy mi volt rossz és miért. Ha csak általánosságban beszélsz neki, nem biztos, hogy megérti (pasiagy :D), hanem részletesen mondd el. Beszéljétek át ó, hogy esetleg min lehet változtatni, hogy jobb legyen egy újabb babás időszak.

Ha ezeket meg tudjátok beszélni, lehet, hogy benned is helyre áll a rend, és tudni fogod, hogy most jöjjön-e a tesó, vagy később, vagy esetleg az a legjobb, ha egyke marad a lányod.

Kedves Kérdező!

Kisfiunk nem volt tervezve,védekeztünk mindig,de nagyon jönni akart.Akkor ott megijedtem,de a terhesség alatt nagyon vártam,megszületett és utána a pokolban érzetem magam,elég komoly szülés utáni depresszióba estem,minden reggel úgy ébredtem,bár csak álom lenne,bár nem lenen gyerekem,teljesen a padlón voltam.Ahogy telt az idő kicsit javult,de bennem volt az az érzés bár pár évvel később született volna,pedig már akkor is szerettem a fiam,a kapcsolatunk kb 1 éves kora óta mondható elmélyült kapcsolatnak addig inkább éreztem az öcsémnek,mint a fiamnak.Gondoskodtam róla,szerettem,játszottam vele,de sosem éreztem azt amiről más anyukák beszélnek.Mára már feldolgoztam a dolgot,és tudom,hogy nem az a tipikus anyuka vagyok akit a gyereknevelés 100%osan kielégít,szükségem van kikapcsolódásra,munkára,tanulásra,férjemmel kettesben eltöltött időre,barátnőkre.Szerintem ezzel nincs is probléma, a kis tesó kérdés nálunk csak felmerül,mert egyszer máris bevállalnám a következő hisztis,dacos napok(2 éves,benne a dackorszakban) után még 4-5 évig biztos nem.Egyelőre az anyagiak miatt sem meg magam miatt sem vállaljuk még 1,5-2 évig.Szerintem te is olyan típus vagy aki nem épp a babázgatós korszakot kedveled jobban,pl én is sokkal jobban elvagyok a fiammal 1-1,5 éves kora óta,egyre értelmesebb,önállóbb.Szerintem várjatok még a kistesóval,előbb tedd redbe a dolgokat magadban.

az en lanyom 4 eves. A babakorszak teljesen kikeszitett, egyfolytaban sirt en meg depis voltam. Azota van egy 5 honaposom, minden percet imadom a baba korszaknak, mert egy angyal. A nagy meg mar ertelmes, imadom oket! (kulfoldon elek, semmi segitsegem, csak a ferjem vasarnaponkent delutan).

Szerintem varj meg 1-2 evet.

Szia! Én is hasonló cipőben járok mint te, nem nagyon tudtam mit kezdeni a pici lányommal eleinte, nem éreztem magam jó anyának.. Engem se elégít ki a babázás, magammal is kell foglalkoznom különben megőrülnék.

Viszont én pont fordítva gondolkozok a tesóról mint te: inkább minél előbb "túl akarok lenni" a kisbabás időszakon, szóval 13 hónapos múlt a babám, de már 10 hetes terhes vagyok :) Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra elvet követem :D

Én elmondtam minden aggályomat a férjemnek, tudja hogy nehezen viselem ezt az egészet, és szégyenlem magam nagyon de képtelen vagyok olyan anyuka lenni mint a többiek, akik anyának születtek. Ő szerencsére megérti, segít amiben tud, de abba nem menne bele hogy ne legyen kistesó, meg persze én is szeretném ha ketten lennének. Szóval gyorsan túlesek rajta megint, és nincs probléma :)

Szia! Én pont fordítva működök, mint te. Nekem az első 1 év maga volt az idill, minden olyan flottul, ösztönösen jól működött. Nem volt gond az éjszakai kelés, a szoptatás, hogy épp miért sír. Mindenki azt mondta milyen kiegyensúlyozott gyerek a fiam. Aztán egy évesen babából kisgyerek lett, elkezdett kifejlődni a kis személyisége az akarata... Na nekem akkor jött egy nehezebb időszak, amikor sokszor elegem volt, néha még depis is voltam. Nem vagyunk egyformák. Van, akinek a babás korszak megy simán és van, akinek meg pont az, amikor már kisgyerek a gyereke.

Szerintem ha gyereket szeretnél, a kezdeti nehézség ne tartson vissza!!! Egyrészt mert nem tart örökké, végülis hónapokat írtál, nem éveket. Másrészt nem tudhatod előre, lehet, hogy másodszorra tapasztaltabb anyukaként jobban tudnád kezelni a dolgokat és az is lehet, hogy a második gyerekkel alapból könnyebb lenne.

Kérdezed meg magadtól, hogy egy év múlva nem lesz már ez a félelmed? Ha úgy érzed nem lesz, akkor érdemes kivárni ezt a pl 1 évet. Ha úgy érzed benned lesz, akkor pedig akár most is vállalhatsz újabb gyereket, ha egyébként szeretnéd. Minden korszaknak megvan a maga szépsége és nehézsége. Ha csak a nehézségeket néznénk (akár az éjszakai kelést, akár a kamaszkori lázadásokat) elég sokan nem vágnának bele.

fogalmazd meg, mi olt rossz, nehéz akkor.

miben tudna a férjed többet segíteni.

megbeszélni vele, ez így neked nehéz volt, csak ha ő ebből többet vállal (ha megoldható) akkor jöhet több gyerek, csak kicsit később.