Mikor éreztétek úgy, hogy jöhet a baba? Nem gondoltatok olyanra, hogy 1 gyerekkel "vége" az életeteknek? Nem járhattok el sehová csak úgy, kevesebb időtök lesz magatokra vagy a párotokra, stb?

Addig sosem vállalnék gyermeket,amíg úgy érzem,gyerekkel "vége" az életemnek.

Van félretett pénzünk 5-600ezer forint,de nem a babára. Az egészségkártyán lévő 180ezer viszont "rá" van félretéve. Albérletben élünk,300ezer forintból.

Hát nálunk már nagyjából minden adva van, ahhoz, hogy ne "halogassuk" :)

6 éve vagyunk együtt, fél éve házasodtunk (26 és 27 évesen), most vagyok négy hónapos kismama.

Saját lakás, bár tervezzük, hogy lecseréljük mert picike eléggé. Én is, férjem is viszonylag jól keresünk, minden hónap végére marad egy kevéske ami megy a bankba a babára... úgy 1-1,5 éve gyűjtünk, a karácsonyi prémiumokkal már van 800e.

Szóval az anyagi háttér szerencsére megvan, ami a lelki dolgokat illeti:

Természetes, hogy gondolok ilyenekre, a szabadság, függetlenség, stb... de úgy érzem a "gyermektelen" létből már kihoztuk amit érdemes az elmúlt pár évben, most már kell egy kis jövevény, hogy teljes legyen minden. :)

Ha úgy érzed, a gyerekkel vége az életednek, akkor semmiképp ne vállalj gyereket, mert egy leszel a mártíranyuk népes táborából, akik folyamatosan csak panaszkodnak, és nyűgnek érzik a gyereküket. Rengeteg ilyen anyuka van, akár itt a kérdéseknél is körülnézhetsz, te ne kövesd el ezt a hibát.

Mi akkor döntöttük el, hogy gyereket vállalunk, amikor úgy éreztük, hogy nemhogy vége az életünknek a baba születésével, hanem pont hogy akkor kezdődne el :) Így is lett, a babával kiteljesedett az életünk. Persze sokszor nehéz dolog a gyereknevelés, de sokkal több örömmel jár, mint amennyi nehézséget okoz.

Félretett pénzünk nincs, bérlakásban élünk. Kb 300 000 Ft a havi bevételünk, de ez változó.

Én meg azt mondom,hogy erre nem lehet igazán felkészülni. Mármint érzelmileg.

Mi amikor anyagilag is stabilak lettünk (saját ház, kocsi, hitel nélkül, viszonylag normális fizuval), akkor gondolkodtunk el, hogy igazából már kitomboltuk magunkat, voltunk kettesben is elég idő, jöhet a gyerek.

De mivel még nem volt gyerekünk, természetes,hogy izgultunk, hogy mi és mennyire fog változni. És nyilván a rengeteg jóval együtt, kaptunk "nehezet" is! Mert nehéz megszokni,hogy már nem te magad vagy az első, hanem más. Nyilván néha nehéz,hogy pl. nem addig és úgy alszol, ahogy akarsz, hogy még a tusolás is a gyerekhez van kötve stb.

Ez az amire szerintem nem lehet előre felkészülni!

Mondjuk mi rengeteget megyünk a gyerekkel is. Kirándulni, wellnessezni stb. És hidd el, nagyon jó dolog egy gyerek!:))

Én egyáltalán nem éreztem úgy, hogy "vége az életemnek", és nem is lett így. Mindig figyeltem arra, hogy legyen valamiféle egyensúly, hogy arra is jusson időm, energiám, ami korábban is fontos volt. Meg is maradt a baráti társaságom, szoktam velük "lógni" gyerek nélkül is, járok/járunk olykor szórakozni, mert szerintem a gyerekvállalás ezt nem zárja ki, csak több szervezést igényel.

Hogy a többi kérdésedre is válaszoljak, igazából nem terveztük a babát, de örültünk neki. Nem volt félretett pénzünk, de mindketten dolgoztunk. Akkor még a szülőknél éltünk, egy év után albérlet (most is ott élünk, nekünk így teljesen megfelel).

5 éves kisfiú anyukája