Olyan kettős érzés van bennem. Ti mit életetek át, gondoltatok, éreztetek, mikor felmerült bennetek, hogy már babát szeretnétek?

amit te is írtál hogy egyik pillanatban mindenemet oda adtam volna hogy gyermekem lehessen, máskor meg az egy életen át tartó felelősség szorongással töltött el

de szerintem ez mind természetes

most 1 éves a kislányom és életem leggyönyörűbb egy éve áll mögöttünk

gondok jönnek mennek de megoldjuk őket hármasban mi apa, anya és Petrácska :)

Szerintem ezt az érzést, bizonytalanságot majd mindenki átéli terhesség előtt és alatt is. Nagy öröm egy kisbaba, de rengeteg félelem merül fel bennünk az ismeretlen miatt.

Alapvetően nyugodt voltam a terhességem alatt, de bennem is sokszor kétség, kérdés felmerült. Hiszen hatalmas felelősség.

A munkámat is szerettem (könyvtáros), azt is kicsit nehéz volt otthagyni.

Az én anyai ösztöneim a terhesség során folyamatosan alakultak ki, és szülés óta csak ezekre hallgatok.

Egy kisbabánál ngyobb boldogság nincs a világon, el sem tudom képzelni ma már az életet nélküle.

Vannak nehéz napok, pillanatok, de amikor rámnéz a nagy babaszemeivel és mosolyog, mindent megér.

7 hónapos a Kisfiunk, nagyon boldogok vagyunk, így teljes az életünk (és talán egy kistesót szeretnénk még).

igen még amit az előző írt a teljességről

hogy a baba előtt tényleg rendkívül jól éltük meg egymást a férjemmel, teljes összhang, kerek volt az egész

de a baba után igazi család lettünk és az új családtag valahogy belepasszolt abba a kirakóba és nem feldúlta a családot hanem a helyére pottyant és így lett teljes a puzzle :) valami ilyesmi érzésem van most :)

Sziasztok!

Nagyon örülők hogy megtaláltam a kérdésedet ugyan ezt érzem én is 6 hetes terhes vagyok és egyik percbe elvettetném a másikba meg imádom hol rosszul vagyok a gondolattól hol nem... azt se tudom mit csináljak... azt hittem csak én érzek így már kezdtem magamat hülyének nézni...:S Egyáltalán nem akartam gyereket a hátam közepére se kívántam és védekezés mellett terhes lettem...

Nem tudom ez mennyire vigasztal meg kedves Kérdező, de nekem még ettől is vegyesebb érzéseim vannak. Szerintem sokkal közelebb állsz a babaváráshoz, mint én valaha is fogok :)

Mivel korom szerint "illene" sürgősen gyereket vállalni (32 éves vagyok), úgy gondoltam, hogy kicsit szétnézek a témában és nem csak ismerősök, barátok, hanem névtelen idegenek gyerekes dolgaiba is bepillantok, hogy mégis mi az, amire tényleg számíthat egy terhes nő, egy kisgyerekes anyuka. Ami fontos volt még, hogy mi az amit arccal sosem mondanak el az anyukák, apukák.

Így kerültem erre az oldalra is, és azt hiszem, ez tette be a kaput, hogy valószínűleg sosem lesz gyerekem.

Eddig csak aggódtam a felelősségvállalás miatt, de beleolvastam rengeteg kérdésbe, a kommentekbe és bizony van sok olyan anyuka, akik szabályosan megkönnyeztem, hogy milyen helyzetbe került a gyerekvállalással.

El nem tudom képzelni, hogy ezt nem hogy csak önként,hanem még boldogan is vállalja az ember. Vagyis nyilván így van,mert hál istennek azért nagyon kevesen gondolkoznak így, ahogy én is, mert azt én is felérem ésszel, hogy babát csak az vállaljon, aki boldogan várja és nem futamodik meg az első nehézségtől. Minden tiszteletem azoké, akik vállalták. Ettől nem sok nagyobb dolog lehet az életben, sőt meg merem kockáztatni, hogy egyáltalán nem múlja felül semmi.

Hamarabb ugranék ernyő nélkül, mint hogy ezen keresztül menjek, ezért azt gondolom, ha Te gondolsz rá néha, hogy szeretnél babázni, de a másik pillanatban elbizonytalanodsz, akkor nem vagy reménytelen eset :)

Adj időt még magadnak, beszéld meg a pároddal, hogy nem véglegesen vagy elzárkózva. Ha van a családba, közeli ismeretségi körbe olyan, akinek picije van, menj gyakran, ismerj meg babákat, foglalkozz velük és ha él benned tényleg a vágy, akkor úgyis felül kerekedik és elmúlnak a kétségek.

Ha viszont benned marad, akkor nagyon igazad van, hogy nem kockáztatsz :) Ahogy mondani szokás "menet közben jön meg az étvágy", sokkal mondják, hogy féltek még a terhesség alatt is,de szerintem az nagy rizikó. Mert mi van, ha Te éppen azon kevesek közzé tartoznál, akiknek utána sem múlna az ellenérzése? Becsüllek, hogy ezt Te magad is tudod, és nem vágsz bele míg tele vagy kétellyel.

Csak adj még időt magadnak :)