Megbánni a gyerekvállalást - ilyenkor mi van? Ti éreztetek már ilyet?
1,5 éves a lányom, amikor kisbaba volt sokszor éreztem azt, hogy bárcsak vártunk volna még a gyerekvállalással. Erről senkinek nem beszéltem, férjemnek sem. Most viszont napirenden van nála a kistesó, de én még nem szeretném újra a kisbabás kort. A lányom 8-10 hónapos kora óta minden szép és jó (le is kopogom), nem szeretném újrakezdeni. Viszont attól is félek, hogy ha most nem szánom rá magam, akkor később sem fogom.
Nem akarom újra azt érezni, újra átélni amit akkor. De félek erről őszintén beszélni a férjemmel, mert biztos nagyon csalódna bennem.
Amúgy természetesen imádom a lányom, örülök hogy megszületett. Amikor kicsi volt, akkor sem passzoltam le, gondoskodtam róla, szerettem, csak nagyon nehéz volt.
Ti mit gondoltok? Jöjjön a kistesó, vagy várjunk még?
te a babakort nem bírod, ne keverjük a dolgokat.
Viszont szerintem gyereket akkor kell vállalni, amikor akarja az ember. Most vagy kibekkeled az első 1,5 évet, vagy nem szülsz többet, döntsd el, mi jobb.
(Egyébként engem is kiráz a hideg a babáktól, én a kisgyerekkortól szeretem a gyerekeket.)
Szerintem természetes amit érzel, úgy értem ha nehéz volt az eleje és hasonlókat éreztél akkor ne siess a következő babával.
Semmi katasztrófa nem fog történni ha nagyobb köztük a korkülönbség, kicsit túl van ez manapság dimenzionálva hogy csak akkor lesznek jó tesók ha "összenőnek" korban stb. Ez nem feltétlen igaz.
Nekem pl. 3 gyerekem van és a legnagyobb és a legkisebb között sokkal harmonikusabb a kapcsolat mint a legnagyobb és a középső között, ott állandó a rivalizálás, a hajba kapás a vitatkozás a másik idegesítése.
És ez nem csak nálunk van így jó pár ismerősömnél így van hogy valahogy 3-4 év esetében nagyobb a nyugalom jóval:)
Vannak akik között 1-2 év van és "ölik egymást" egész életükben vannak akik között meg 4-6 év és tök jó a kapcsolatuk és ugyanígy ez fordítva is igaz.
Szóval én csak azt akarom ezzel mondani hogy amíg nagy kétségek kételyek vannak benned és rossz érzéssel gondolsz az újabb babázásra, addig szerintem nem érdemes belevágni.
Nem biztos hogy ez később is így marad.
És ha így marad akkor se katasztrófa ha egyke egy gyerek.
Legnagyobb beleszólásod neked van ebben a témában hiszen te leszel az anyja mindkettőnek, a te tested, időd, életed, energiád. Más max. segíteni tud (sokat vagy kevesebbet-apuka függő).
hogy ti miket írtok?!
én attól a pillanattól szeretem a gyerekeimet, amikor megfogantak, szerettem őket kisbabának és szerettem őket hisztis kisgyereknek, sőt a lázadó kamaszt is majd szeretnem kell....
addig ne vállalj be tesót, amíg nem oldod ezt fel magadban.
férjed hogy áll ehhez a kérdéshez, beszélj vele róla!
ne folytsd magadba.
Szerintem nem megbántad a gyermekvállalást, hanem csak kikészített a csecsemőkor. Nincs is ezzel semmi baj, van aki nem bírja. Ha nem állsz még készen egy újabb babázásra, ne szülj egyenlőre.
Én se voltam oda a csecsemőkorért, de engem csak az éjszakázás készített ki. 2 hós kora óta végig alussza az éjszakákat, azóta semmi gondom nincs. :) Most úgy néz ki, hogy besikerült a kistesó a 1,5 éves lányom mellé. Kicsit be vagyok sz@rva, hogy mi lesz, hogyan fogok tudni teljesíteni, milyenek lesznek az éjszakák... De én éreztem, hogy szeretnék még babát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!