Abortusz ellenzők, mi bajotok azzal, ha egy nő valamiért nem kész még az anyaságra, és ezért elveteti a "gyerekét"?

"Persze erre lehetne mondani, hogy annyi gyereket nem fogadna örökbe senki, de csak egy-két évig lenne ez az állapot. Ahogy felfognék a rendszeresen abortuszra járók, hogy mi is a helyzet, jelentősen visszaesne a nem kívánt terhességek száma."

Dehogyis egy-két évig. Egy-két év kéne inkább, amíg már tényleg teljesen tarthatatlan állapotokig jutna minden árvaház. Gondolom te nem jártál még ilyen helyen, de nem sokan fogadnak örökbe árvaházi gyerekeket, szinte mindenki sajátot akar.

Én személyesen is ismerek olyan embereket, akik már felnőttek, de a fiatalkoruk jelentős részét árvaházban, SOS gyermekfaluban töltötték, ők saját magukon tapasztalták meg, mit jelent egy ilyen hideg, családiatlan közösségben élni, és mind azt vallják, sokkal jobb lehet egy magzatnak úgy eltávozni, hogy még magáról sem tud, minthogy így kelljen felnőnie.

"Egyébként meg rohadt egy fajunk vagyunk, hogy saját ivadékainkat szemrebbenés nélkül megöljük."

Ezt a kijelentést azért átgondolnám. Az állatvilágban is ugyanúgy jellemző ez, csak ott értelemszerűen nem tudnak abortuszt végezni, de ha túl sok ivadéka születik az állatnak egyszerre, amennyit már nem képes gondozni, vagy nem elég erős az utódja, szemrebbenés nélkül sorsára hagyja, ami már egy öntudattal rendelkező lény halálát jelenti. Vagy épp az állatok királyára jellemző, hogy ha új hím kerül a falka élére, egyszerűen megfojtja az összes kölyköt, ami nem az övé volt.

Az ember ebből a szempontból még egy nagyon jó faj, hisz a gyengéket, koraszülötteket, genetikai betegségekben szenvedőket is felneveljük, és igyekszünk számukra élhető körülményeket biztosítani, de azért egy faj jóságát ne az határozza már meg, hogy minden egyes véletlen balesetből bekövetkező fogantatás után hagyja megszületni a babát! Pláne hogy már így is jóval többen vagyunk, mint kéne...

"Különben amit a 10-12 hetes embrióról írsz (öntudatlan, idegrendszere nem kifejlett, testileg nem kifejlett, életképtelen) az egy újszülöttre is igaz. Akkor most a nem kívánt gyerekek nyakát ki lehessen tekerni szülés után?"

Az, hogy egy csecsemő anyai gondoskodásra szorul, szerintem egész más, mint egy magzati sejtcsomó, ami azonnal meghal, ha napvilágra kerül, mert pl nincs tüdeje.

"Ha lenne gyermeked, vagy lett volna már kívánt terhességed, akkor eszedbe sem jutna ilyen hülyeségeket kimásolni és szajkózni az internetről, mint amit fentebb írtál, sejtcsomóról meg életképtelenségről."

Nem másoltam semmit, saját magam foglaltam össze a gondolataimat. Egyébként sem hülyeség, ez van.

"Gondolom, veled történt meg a becsúszott terhesség, ezért a kérdés..."

Nem, egy barátnőmmel (mármint nem a párommal, csak egy nőnemű barátommal).

"De kérlek bocsáss meg, hogy a sejtcsomódat jobban sajnálom..."

Bocs, de ezt a hozzáállást nem tudom elnézni, mert az ilyenek miatt kell a barátnőmnek is szenvedni. És nem kell a felelőtlenségről papolni, nem akart gyereket, fogamzásgátlót szed már egy ideje, sosem volt vele baj, most valamiért mégis megtörtént.

"Most kérdezek vissza, hogy neked mi bajod van azzal, hogy más másként gondolkodik, mint te?"

Más véleményekkel semmi bajom, de azzal már van, amikor ezt a véleményt rá akarják erőltetni a másikra, sőt, megvetik a másikat érte.

"Neked csak egy fejletlen idegrendszerű sejtcsomó."

Nem nekem az. Egyszerűen csak az, ez nem hitkérdés.

Egyébként az én idegrendszeremmel minden rendben, köszi ;)

"Ha nem kész a gyerekre ne szexeljen ennyi"

Na, komolyan mondom, egyre jobb ötletek születnek. Gondolom te is egész életedben csak annyiszor bújhattál ágyba valakivel, ahány gyereked van, kedves válaszoló...

Nem provokáció, és az értelmi képességeimmel sincs baj, még ha ezzel csalódást is okozom, bocs.

Csupán, ahogy fentebb utaltam rá, egy barátnőm olyan helyzete került, hogy el kellett vetetnie a magzatát, mert védekezés ellenére is megtörtént a dolog, de semmiképpen sem lett volna alkalmas a jelenlegi helyzete egy baba világrajövetelére. Ezek után pedig jöttek egy csomóan, ócsárolják, leveleket is írogatnak neki névtelenül, amiben minden rossznak elmondják... anélkül, hogy ismernék, milyen egy végtelenül kedves, figyelmes, empatikus nőről van szó. Az egyetlen bűne, hogy nem akart nélkülözések közé szülni egy gyereket, amikor ő is alig tud megélni, és ezért elment abortuszra.

És az egy dolog, hogy valaki ezt ellenzi, de hogy így meghurcoljanak valakit... ami sok, az sok.

Én pedig szeretném megérteni kicsit, hogy gondolhatja bárki gyilkosságnak egy életképtelen sejtcsomó kivételét a méhből? Hogy lehet megölni azt, ami nem is él?

Miért ne lehetne, hogy inkább az az érzelmileg korlátolt, aki ragaszkodik hozzá, hogy minden egyes véletlenül megfogant embrió világra jöjjön, amikor már így is milliárdnyi embernek kell nélkülöznie? Abba miért nem gondol bele senki, milyen élet várna rá egy családban, aki nem akarta őt? Vagy egy árvaházban, szülők nélkül? Vagy hol tartana ez a világ, ha minden egyes megfogant magzatnak meg kéne születnie?

És még én vagyok az érzéketlen idióta, meg csökkent értelmi képességű, mert én nem csak a fogantatás és a születés közben eltelt időben vagyok képes gondolkodni? Vagy mert többre tartok és jobban sajnálok egy rossz, de szükséges döntés miatt meghurcolt élő, gondolkozó, érző emberi lényt, mint egy kis fejletlen embriót?