Abortusz ellenzők, mi bajotok azzal, ha egy nő valamiért nem kész még az anyaságra, és ezért elveteti a "gyerekét"?

Én pont fordítva gondolom: becsúszott babát észrevenni, bejelentkezni abortuszra, stb. ezekkel elmegy az idő és jellemzően minimum 8 hetes terhességről van szó. Egy 8 hetes babának pedig minden létfontosságú szerve meg van, talán már mozog is (sokkal hamarabb mozognak a babák, mint ahogy az anyuka érzi), már tényleg egy kicsinyített emberke. 12 hetesről meg főleg.

Nem kövezek meg senkit, de ez a bajom ezzel és alapvetően abortusz ellenző vagyok, igen. Persze nem mondom, hogy nincs olyan eset amikor 2 rossz közül azt tartom a kevésbé rossznak, de mégsem akarnám elbagatelizálni

Teljesen mindegy, hogy hány hetesen életképes egy magzat, vagy mikortól hívjuk magzatnak, és meddig embrió.

Egy a lényeg: egy fejlődő emberi életről van szó.

Az, hogy egyedül nem életképes, az nem mentség arra, hogy magától úgysem maradna életben, hiszen egy újszülőtt csecsemő sem maradna életben 24 óránál tovább, ha magára hagynák.

Azt sem tudom elfogadni, hogy a "nő teste, azt csinál vele, amit akar", mert a magzat, az nem a nő teste. Az egy másik élő lényé.

Aki meg sem anyagilag, sem érzelmileg nincs kész egy gyerekre, az védekezzen. Tudom, hogy védekezés mellett is lehet teherbe esni, személyesen is ismerek ilyen példát. De az össze abortusz között vajon hány százalék lehet az ilyen? 1? 2? Vagy még egy sem?

Az abortuszok jelentős hányada felelőtlenség miatt bekövetkezett terhesség miatt van.

Sajnos az egész mai társadalmunkra jellemző az, hogy felelősség-vállalás, és következmények nélkül bármit meg lehet tenni. Az ok nélküli rengeteg abortusz csak a jéghegy csúcsa. Sajnálatos, hogy ebben az esetben viszont életekről van szó.

Mi lenne a megoldás? Betiltani az egészségügyileg nem indokolható vagy bűncselekmény miatti abortuszok kivételével az abortuszt. Igenis, hordja ki. Aztán le lehet mondani róla. Nagyon sokan vannak, akik egy csecsemőt örökbe fogadnának. Egy csecsemőt eleve szívesebben fogad örökbe az ember, mint egy nagyobb gyereket.

Persze erre lehetne mondani, hogy annyi gyereket nem fogadna örökbe senki, de csak egy-két évig lenne ez az állapot. Ahogy felfognék a rendszeresen abortuszra járók, hogy mi is a helyzet, jelentősen visszaesne a nem kívánt terhességek száma.

"Általában amit eltávolítanak, valóban nem több egy rakás sejtnél"

Kedves kérdező: végletekig leegyszerűsítve minden élőlény ez. Egy rakás sejt.

"Ráadásul a központi idegrendszer ebben az időben még olyan fejletlen, hogy az alapvető működésen és egy gyenge fájdalomérzeten kívül semmire sem jó, márpedig így a szó szoros értelmében csak egy öntudatlan, életképtelen sejtcsomó még az embrió, sokat kell még érnie, mire rá lehet mondani, hogy egy élő lényről van szó."

Fejlettebb még így is, mint sok olyan élőlény, amit ép elméjű és jó érzésű embernek eszébe sem jutna csak úgy, heccből elpusztítani.

Egyébként meg rohadt egy fajunk vagyunk, hogy saját ivadékainkat szemrebbenés nélkül megöljük.

Azért mert egy élet kezdete.

Különben amit a 10-12 hetes embrióról írsz (öntudatlan, idegrendszere nem kifejlett, testileg nem kifejlett, életképtelen) az egy újszülöttre is igaz. Akkor most a nem kívánt gyerekek nyakát ki lehessen tekerni szülés után?

Van egy tanmese erről, hogy anyukának van egy pici gyereke és teherbe esik, viszont túl korainak tartja és el akarja vetetni, mert nem kell még 2 gyerek. Erre azt mondja az orvos, hogy oké, akkor öljük meg a kisgyereket és kihordhatja a pocakban lévőt, hiszen a végeredmény ugyanúgy egy gyerek...

Egyébként szerintem nem lehet soha felkészülni teljesen egy gyerekre (max anyagilag), aki meg még nem elég felnőtt ehhez, az ne szexeljen össze-vissza.

Na ennyit erről. Lehet megkövezni.

Ha lenne gyermeked, vagy lett volna már kívánt terhességed, akkor eszedbe sem jutna ilyen hülyeségeket kimásolni és szajkózni az internetről, mint amit fentebb írtál, sejtcsomóról meg életképtelenségről.

Gyakorlatilag mindegy, ki mit válaszol neked, mert most szeretnéd kiélni a keserűségedet. Gondolom, veled történt meg a becsúszott terhesség, ezért a kérdés... Szívből sajnállak, és remélem, mielőbb rendbe jössz minden tekintetben. De kérlek bocsáss meg, hogy a sejtcsomódat jobban sajnálom...

Én már csak ilyen vagyok, életvédő és gyerekbarát. Most kérdezek vissza, hogy neked mi bajod van azzal, hogy más másként gondolkodik, mint te? :)

Ilyenek vagyunk, mindenki más, és másként értékeli az életet. Szívből kívánom, hogy egyszer majd te is boldog tudj lenni.