Miért várja el a világ, hogy akinek gyereke van, az boldog legyen?

Egyáltalán nem találom, hol olvastál olyat, hogy csak nekem vannak problémáim, vagy hogy könnyen leküzdöm őket, mert ezek közül egyik sem igaz legkevésb sem. Kimásolnád?

Igen, úgy vélem, az én problémáim valóban nagyobbak az általad leírtaknál, de nem szívesen osztanám meg őket itt ezen a fórumon, úgyhogy ezen nem tudunk vitatkozni, gondolom, nem is szeretnénk, mert ez elég szánalmas veseny lenne :)))

Azért gondolom, hogy nem vagytok boldogok, mert ezt írtátok. Az, hogy az ember alapvetően boldog, meg hogy vannak rossz napjai, meg problémái, az két teljes egészében más dolog. A boldogság (lehet, én tudom rosszul, javítsatok ki) nem azt jelenti, hogy az ember tíz centivel a föld fölött lebeg és a vigyorgástól kifolyik a nyála. Hanem hogy ha magadba nézel, több jót találsz az életedben, mint rosszat, hogy az örömforrásaid erősebbek, mint a gondjaid. Ez persze nagyban függ attól, melyikre koncentrálsz jobban.

És természetesen megengedem, hogy legyenek rossz napjaid, bár egyrészt ez nem függ az engedélyemtől, másrészt nem hiszem, hogy ez lenne a vágyad.

Nem csak rád reagáltam, bocs ha félreérthető voltam.

Amúgy nem akarlak meggyőzni.

Csak jó lenne, ha elfogadnád, hogy más másként éli meg a dolgokat mint te.

Amúgy mindenkinek a maga baja a legnagyobb. (S lehet hihetetlen, de kíváncsi lennék a te bajodra is. Nem egy szánalmas verseny miatt, mert versenyzik a halál, csupán csak érdekel.)

Egy dolgot nem értek, hogy te miért rágódsz azon, hogy más miként és hogyan boldog vagy sem...

Olyan mintha a te fejeddel kellene látnunk a világot.

Én a szépet is láttam a rossz időszakban, és beforduló depressziós szörnyűséges soha nem voltam.

Viszont a kérdező kérdése nem is erre vonatkozott. S neki szerettem volna segíteni azzal, hogy lássa nincs egyedül.

Ha viszont nagyon nem értjük meg, és fura figurának nézzük, azzal nem lesz neki könnyebb. (Nem te nézed fura figurának, félre ne érts, de van aki igen.)

S igen, arra biztatnám én is, hogy a jót lássa az életben, ne a rosszat. Ezt már valamelyik előző hozzászólásomban pont le is írtam.

Mert, hogy van kiút mindenből, csak meg kell találni.

De azzal nem segítek, ha értetlenkedem az érzéseivel kapcsolatban.

Én meg azzal próbálok segíteni, arra utalgatok itt már mióta, hogy a boldogság jelentése nem az, amit a filmeken látunk. Boldognak lenni az egy képesség is, annak a képessége, hogy próbáljunk minidg a jóba kapaszkodni. Többségünk valószínűleg nagyon is boldog, legalábbis az lehetne, ha nem az apró bosszúságok határoznák meg az életét. Ha azt mondod, elvárja a világ hogy boldog legyek, és ha mégsem, akkor furán néznek rám, ezzel egyben kijelented, hogy nem vagy boldog. Gondold át még egyszer, és rájössz, boldog vagy.

Jó akkor címszavakban, de nem szívesen: apám már 18 éves koromban meghalt, sokat éheztem életemben, nemcsak emiatt, hanem mert a férjemnek, aki egyébként többet iszik a kelleténél, bár nem annyit, mint apám ivott, sokáig nem volt munkája, én meg hiába keresek jól, a fizetésem pont a hitelre elég csak, mármint a lakáshitelre, nem a férjem által felvett providentre és hasonlókra, szóval inkább úgy voltam vele, egyen a gyerek, mintsem én. Lakáshtel-mentőcsomag, jöhetnek a megvető kommentek. Ja ha már a gyereknél tartunk eddig 8x voltunk kórházban 4 év alatt szóval ez sem egy leányálom ami azt illeti. Pedig nagyon szerettem volna még egyet mert szerintem a körülmények ellenre jó anya vagyok. Közben most nekem is lett egy betegségem, aminek a tetejébe most még tüdőgyulladást is kaptam, bár ez elmúlik, remélem. Nem is tudom, soroljam még? Na ennek a tetejébe jönnek még a mindennapos bosszúságok, óvónő szemétkedése, munkahelyi nyomás és társai, de akkor is leszarom, inkább bármi minhogy rákos legyek amiért állandóan ezekre a dolgokra gondolok, ezért is nem akartam leírni na de már mindegy.

Sokszor gondolok azokra, akik értelmetlennek érzik az életüket, mert nincs gyerekük. Nekem ez lett volna a legnagyobb csapás, mindezek ellenére. Ilyenkor mindig szerencsésnek érzem magam. Lehet, szánalmas. Bocs hogy ennyire off, csak mert forszíroztad. Most kicsit el is ment a kedvem ettől, úgyhogy sziasztok.

Köszi, hogy leírtad.

Hát akkor minden jót neked is és a kérdezőnek is!

Szerintem a kérdező is megtalálja majd a saját boldogságát, a sok válasz után pedig végképp.

Mert már többet lát másokból, mások nehézségeiből, és mások boldogságából.

Hátha segítettünk mind.

Látom itt a lepontozás nagyon menő,az ember leírja a véleményét egyből megvetik,lepontozzák.Szerintem a boldogság nem olyan ami folyton van,vannak dolgok amiért boldog vagyok pl egészségesek vagyunk,van hol lakni,van egy szerető férjem van munkánk,autónk stb.

Én értem a kérdező mire gondol de már leírtam. Azonkívül úgy gondolom minden embernek más az élete és lelkileg intabil vagyok,sokszor vagyok depressziós,és attól,hogy gyerekem lett nem lett minden jobb vagy rózsaszínebb.Egyszer nem írtam én sem és a kérdező sem,hogy sose vagyunk boldogok.Pl szüleim kiskoromban elváltak,éveken keresztül molesztált a nevelőapám, a suliba évekig megaláztak csak mert nem voltam olyan mint ők,szóval számos bajom volt az életben a 23 évemmel,így nem látom a világot rózsaszínben,sőt semmit sem.DE mindenki másképp éli meg és dolgozza fel a problémákat,traumákat.

24-es vagyok

Miért csak végletekben tudtok gondolkodni? Hol írtam én, hogy nekem minden rózsaszín? Az a helyzet, hogy én is azt tudom mondani, mint itt az egyik válaszoló, hogy ezerszer nagyobb problémáim vannak annál, mint hogy nem alussza át az éjszakát a gyerek. De attól, hogy sajnálom magam semmi nem lesz jobb! És igenis boldoggá tesz a gyerekem, azzal együtt, hogy 1 évesen még soha nem aludta át az éjszakát, hogy szinte egy percet sincs el egyedül, és néha igen fárasztó tud lenni az anyaság, de így is ezerszer több örömet nyújt nekem, mint amennyi gondot.

Végletekben gondolkozik mindenki.

Vagy csak azt hisszük.

Mert egyértelmű, hogy nem csak boldogság van és nem csak boldogtalanság. Csak sokszor általánosítunk. Nem csak én. Te is, ti is. Mind.

De ezért jó, ha kimondhatjuk mit érzünk, hogy lássuk más, másként gondolja, másként éli meg.

Csak nem szabad ezen megsértődni, vagy mérgelődni.

Köszi mindenkinek a tapasztalatát. Én ettől most jobban érzem magam, hogy elmondtam, hogy elmondtátok. Már többet látok.