Miért várja el a világ, hogy akinek gyereke van, az boldog legyen?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Vannak nehéz időszakok, nem csak öröm a gyerekvállalás.

De ha te már inkább nehézségnek látod, akkor ott mélyebb probléma van. Depresszió vagy csak annak kezdete.

Szerintem próbálj meg kiszakadni a mostani helyzetből, szusszanj a levegőn, és próbáld meg értékelni azt, amid van.

Ha elfogadod, hogy mit jelent gyereket nevelni, és elfogadod, hogy ez az élet rendje (már mást nem tehetsz, már ott a gyerek), akkor könnyebb lesz.

Csak tudnod kell elfogadni.

Ja, az lemaradt, hogy a kérdést anno én írtam ki.

S én sem tudtam elfogadni, hogy megváltozott az életem.

Most már jó idő eltelt azóta, és van egy gyönyörű, okos kicsi lányom, akivel megtanultam együtt élni, együtt gondolkozni, együtt működni.

Most állítom, hogy az életben nincs olyan jó dolog, mint a gyereknevelés. Mert minden nehézsége mellett ez a legjobb dolog ebben a piszok életben, ami veled történhet. Az, hogy van egy drága szempár, aki ott van veled, akit szerethetsz, aki szeret.

Amúgy 2 éves koráig váltig állítottam, hogy soha nem szülök még egyszer.

Most már másképp látom.

A nehéz korszak elmúlik, és rájössz ott van neked egy csoda kis élet, akiről lehet boldogan gondoskodni, akiért megéri az életet szebben szemlélni!

A felnőtt lét nagyon sok rétű. Nem lehet annyira leegyszerűsíteni, hogy "neked gyereked van, akkor alapból boldog kell, hogy legyél".

Igen, boldog vagyok, hogy van két lányom, de bizony vannak dolgok, amik miatt boldogtalan vagyok.

És igen, megható, amikor a gyerek elmond egy verset az anyák napi ünnepségen, de amikor wc-re nem bírsz elmenni, vagy visszadumál, vagy dacoskodik vagy hisztizik, na az nem túl boldogító.

Az anyáktól azt várják, hogy egy beprogramozott robot legyen, aki sosem fáradt, nincsenek gondjai, mindig csinos, nyugodt és türelmes. Tökéletes háziasszony,jó szerető és közben főállású kenyérkereső, ügyintéző, és a nap 24 órájából 25-öt mosolyogva végig gürizzen a családjáért. És ha ez nem így van, akkor te csinálod rosszul.

Szerintem ebben a te esetedben nagyon nagy igazság van. És ha ezt felismerted, elfogadod, már könnyebb lesz, azt hiszem:).

Én még fiatal vagyok, egyszem lánykám van. Mindig is nagy családot szerettem volna, férjem is. Mégis soksok olyan időszak volt, az egyik épp nem is olyan régen, amikor azt mondtam, gondoltam, és nem csak hirtelen felindulásból, hogy nem való nekem több gyerek, örülök, ha a türelmem ezzel az egy-gyel kitart. Most épp túl vagyunk egy nehezebb időszakon, most úgy érzem, hogy szeretnék babázni újra. Mert jöttek olyan apró mindennapos örömök, ölelések, amik teljesen háttérbe szortották a "rossz" dolgokat.

Értem, tudom, hogy nálad nem az újabb gyermekvállalásról van szó, ezzel csak bíztatni szeretnélek, hogy tök normális szerintem ha az ember lánya időnként a béka popója alatt csücsül. Csak ezt fel kell ismerni, és ha kell, tudatosan keresni a jót, az apró örömöket a mindennapokban. És akkor sokkal könnyebb lesz. Szerintem:).

Az elvárásokat meg meg kell próbálni kiiktatni. Tudom, hogy nehéz.

Na, csak az idézet maradt le az előző elejéről, bocsánat:

"a fiatalabbak könnyebben alkalmazkodnak, én meg ragaszkodnék dolgokhoz, amik korábban jól működtek."

Szerintem másképp értelmezed a boldogság fogalmát. Lehet egy ember nagyon fáradt, lehet nehézségekkel teli élete, lehet akár szegény is nagyon, de ezektől függetlenül lehet nagyon boldog is. Ahogy lehet egy ember milliárdos, lehet könnyű élete, lehet csupa szórakozás és pihenés minden napja, de mégsem lesz boldog. A boldogság nem függ össze a nehézségekkel és nem a gyerekektől függ.

Mások vagyunk. Én ezer százalék, hogy sokkal boldogabb vagyok, mióta megszületett a kisfiam. És annak ellenére, hogy sok minden adott (segítség, anyagiak), néha valóban nehéz vele. De szeretnék még gyerekeket nagyon. Azokat az érzéseket, amit egy anya érez a gyereke iránt nem lehet leírni szavakkal. És lehet, hogy nehéz nap után, amikor sokat rosszalkodott, teljesen kész vagyok idegileg és összeesnék azonnal a fáradtságtól, de elég egy pillantás arra, ahogy alszik, minden gondot mintha eltöröltek volna azonnal, sőt sokszor sírok a boldogságtól, ahogy ránézek, mikörben alszik. Én azt gondolom, hogy a legtöbb anya ezt érzi, lehet, hogy ezért gondolják azt sokan, amit a kérdésedben leírtál. De nem hiszem, hogy ez elvárás lenne. Mások vagyunk és a boldogság nem függ a "nehéz" vagy "könnyű" élettől.