Szülés utáni első hetekben költözött oda hozzátok valaki (anya, anyós, vki) segíteni?

Nem, és nem is szerettem volna. Ez a mi kis életünk, hármasban, majd négyesben, amikor a kis tesó született.

Egy ilyen pici babával nincs sok teendő, szoptatni, szeretgetni, altatni.

Én azt kértem (mert segíteni szerettek volna), hogy főtt ételt hozzanak egy pár hétig. Ez nagyon jó segítség, nem kell a konyhában tölteni sok időt.:)

Első babánál nem, második babánál sem. Pedig másodszor olyan szarul voltam szülés után hogy majdnem megdöglöttem és akkor már 2 gyerekkel kellett küszködni.

Azóta 9 hónap telt el de a csontjaim mai napig fájnak, a doki szerint míg élek nyögöm majd mert nem pihentem ki azt a nagy babát.

Nálunk Anyukám volt egy hétig. Én is kézzel- lábbal tiltakoztam, de végül nekem nagyon jól jött. Azért fogadtam el a felajánlkozását végülis mert férjem hirtelen kapott egy állást, amit el kellett kezdenie, nem tudodtt itthon maradni, csak két napot. Végül is nagyon jól alakult, hogy anyukám itt volt mert nagyon véreztem, és nekem óriási segítség volt, hogy ő felmosott utánam a fürdőszobában, WC- ben, én a szédelgéstől és az óriási gátsebemtől ülni sem tudtam:(, nemhogy takarítani magam után... Nameg jó volt, hogy ha kellett valami hirtelen a boltból(főleg plusz betét), akkor nem kellett férjemre várni, aki estig dolgozott.

Ezen kívül anyukám volt, aki végre megmutatta, hogyan kell helyesen mellre tenni a kislányomat(hármónkat gyereket szoptatott másfél- másfél évig):).

És az is jó volt, hogy egy heti bezártság után, mikor kezdtem belesüppedni a "depi"be, szó szerint ránkparancsolt este, hogy szoptassam meg a kicsit és húzzunk le sétálni egyet a ház körül:D. Amire magamtól nem biztos, hogy összeszedtem volna magam, de így kiszellőztettem a fejem és összekaptam magam.

Szóval én megértelek teljesen, hogy csak hármasban szeretnétek lenni, én is ezt szerettem volna, de így hogy másképp alakultak a dolgok, nem bántam meg.