Van itt olyan anyuka, aki a baba születése utáni hetekben nem kért a családtól (anya, anyós) segítséget? Mi volt az oka, hogy fogadta ezt a család?

Én nem tudtam volna elviselni sem anyut, se anyóst

A főzés nem egy nagy kunszt, ha alszik a pici simán meg lehet csinálni

atakaritás csendes részét is.

Porszivózni,ha apa itthon volt és elvitte sétálni ababut.

Úgy gondolom az anyaság egy "foglalkozás" de mellette egy nőnek ugyan úgy vannak dolgai.

A kicsinek pedig anyával, apával, esetleg tesókkal kell összeszoknia, nem a nagyikkal, meg ismerősökkel.

Persze látogtni bármikor jöhetnek, de érzem magam annyira rátermettnek, hogy egyedül is el tudom a dolgaimat intézni, ha valaki ott lebzselne körülöttem tuti idegesitene.

6 hét gyermekágy???

oké, ne emelgess, meg pihenj eleget,de azt hiszem a mindennapi teendők elvégzése simán belefér ebbe.

Mit nem adnék érte ha hetekre jönne valaki.

Örülni fogok ha anyukám ide ér mikor haza jövünk és egy hetet tud maradni. Anyóséktól 500 km-re anyuéktól 1000 km-re lakunk. A legközelebbi barátanik 200 km-re laknak (nem rég költöztünk 200 km-t).

Szóval egyedül maradunk. Anyós is aktív max egy hétvégére tudnak jönni. èn mindenkine mondom akár ide id költözhet, de mindenki azt mondja nem akarnak zavarni, pedig én attól jobban félek hogy üvölt a gyerek, foggalmunk isncs mi baja van, a mosogatóban áll a szennyes, és iszonyat rendetlenség, idöm még hajatmosni sem lesz, és a baba meg csak üvölt. Páromnak is elsö baba.

Barátnöm anyósáék mellett lakik és szomszéd faluban a családja, de nála nem aludt ott senki, csak föztek neki, meg meglátogatták.

Nálunk nem.Anyósom már nem él.Anyám rém aggodalmas.A sírba tett volna.Gyakran jött látogatni, de csak babázni hagytam, így megnyugodott.

Császáros voltam és nem volt könnyű, de a férjem sokat segített.Akkor még.

első vagyok.

Úgy látom tényleg a kapcsolaton múlik.

Én az elsőnél örültem, mert amiben bizonytalan voltam anyu megmondta.A többinél pedig igenis örültem, hogy nekem most csak a kicsivel kell foglalkoznom és a 2 nagyobb le van véve a nyakamról.

Tehát szerintem azt nézd meg, hogy örülnél-e ha ott lennének és ne "szokásra" hallgass.

Ha neked segítség, hívd, ha csak idegesítene akkor ne.

A barátnőm nem kért segítséget. Ha valamit nem tudott, inkább velem ült le és beszélte meg. Mindig elmondtam a véleményem, azt, hogy én mit hogyan tennék. Egy hónapos volt a pici, mikor jöttek a látogatók, bejelentés nélkül persze. Én pont ott voltam. Az egyik nő elkezdte a barátnőmet sértő módon kioktatni, hogy mit hogyan és egyébként is, mindent bénán csinál, mert rosszul fogja a fejét, így nem kap elég anyatejet a gyerek, meg egyébként is, ő öt gyereket nevelt, ő tudja. Én ekkor szóltam közbe, hogy valószínűleg, ha a barátnőm segítséget szeretne, majd szólni fog. Egyébként meg nem csinálhatja olyan rosszul a dolgokat, ha a baba egy hónapja a világon van és láthatóan jól érzi magát. Erre jól megsértődött, azóta se ment látogatni, a barátnőm meg nem hívta, mert ő is megsértődött a stílusára. Tehát náluk elég rosszul fogadta egy-két hozzátartozó. A barátnőm oka egyszerűen az volt, hogy nem kell fölösleges tanács, mert csak megzavarja. Ha nem tud, akkor kérdez.

A segítséget nem szabad erőltetni. Majd ha te is úgy gondolod, hogy valami nem megy, van szád, kérdezel. Szerintem nincs lehetetlen és megoldhatatlan feladat egy pár hetes csöppség körül. Nemde? :)