Miért fontosabb a karrier, mint a család?

én alig várom már hogy dolgozhassak pedig nem kellene, mert anyagilag jól állunk annyira hogy semmiben nem szenvedünk hiányt, ide tartozik évi 1x egzotikus nyaralás is.

de már alig várom hogy 1 éves lányom mellöl vissza menjek dolgozni.

én szeretek emberek között dolgozni, szeretem ha elismerik a munkámat. a gyereknevelés egy természetes folyamat, és hiába megyünk minden nap akkor is megfulladok itthon. ez nekem sem és a gyereknek sem tesz jót.

de ismerek olyan 30 feletti párt akiknek Porschéjuk van és nem akarnak gyereket. (volt kolléganöm, külföld) és teljesen megértem. minden évben 2-4x utaznak el melegebb éghajlatra, mindenük megvan és kicsit sem vágynak gyerekre.

mi vágytunk gyerekre, és be is építjük az életünkbe, így kislányom is már 4x repült 1 éves létére. de dolgozni is szeretünk, és pénzt keresni is.

Én 29 éves koromig karrierista voltam, rengeteg dolgot elértem a szakmámban, volt életem, egzisztenciám, és eszem ágában sem volt szülni (bár komoly kapcsolatban éltem egy hasonlóan karrierista férfival).

Aztán egy nap kimaradt a menzeszem, nem sokkal később pedig pozitívat teszteltem. Nagyon megijedtem, főleg attól tartottam, hogy mit mond majd a párom, és hogy mi lesz velünk (volt már egy abortuszom azelőtt 10 évvel). Ő nem teketóriázott, megkérte a kezem, összeházasodtunk, ikreink születtek, és utána még két gyerkőc. Most itt vagyok 35 évesen, nagycsaládos anyukaként, és nem bántam meg semmit, hogy ennyit vártam, ha nem csúsznak be a fiaim, akkor ki tudja, meddig vártunk volna a gyerekvállalással, de ez így volt jó.

Nem voltak, nincsenek anyagi gondjaink, nem volt olyan gondom, hogy hova megyek vissza gyes után, ugyanis már alig vártak vissza, fontos munkaerő vagyok. Teljesen kiegyensúlyozott, boldog életet tudunk élni, és megtaláltam az arany középutat a család és a karrier között.

Na most ha először alapítom a családot, és utána, vagy az alatt próbálkozom a karrierépítéssel, akkor biztos, hogy nem jutok ennyire.

Nem kell ezen fennakadni, nem kell mindenkinek szülni (vagy nem fiatalon), el kell fogadni, hogy sok nőnek nem az az életcélja, hogy szüljön két gyereket és őket nevelgesse. Ezt igazából azok értik meg, akik tényleg karrieristák. Nem a pénzszerzés a fő motiváció, hanem az, hogy minél messzebb juss.

Én inkább vagyok szegény, és boldog egészséges kiegyensúlyozott családban élek.

Egyik lányom keresztanyja bankban fiókigazgató, sok pénze van, jól keres, de ő mindig azt mondja, hogy bármikor cserélne velem. Egyedül van, bőven 30 felett, se pasi, se semmi, csak a lakása meg a sok pénze.

Ha majd visszamegyek dolgozni, nekem az lesz a fontos, hogy közel legyen és ne legyen hosszú a munkaidő. Már nem érdekel a karrier. Még régen érdekelt, de már nem, mióta anya vagyok. (amúgy könyvelő vagyok)

16,07, veled mi van???

A kérdező teljesen normális kérdést tett fel, te meg micsoda választ adtál rá?????????

Tejóóóég, milyen emberek vannak.