Család vagy karrier 22 évesen?

Mernék, ha az anyagi és a lelki háttér megfelelő lenne.

23 vagyok, és szívesen vállalnék már gyereket, nem érdekel engem ez a "ki kell élni magunkat" elv. Igazából az utóbbi 8 évben teljesen szabad voltam. Talán jobban jönnének a szabad évek 50 éves korom körül :)

Dolgozz egy pár évet gyerek előtt, én azt tanácsolom. Utána mehetsz nyugodtan babázni, még 25-26 évesen is épp elég fiatal leszel, de legalább lesz mögötted egy olyan szakmai tapasztalat, ami ér is valamit, nagyobb valószínűséggel lesz hova visszamenned.

Nálam ez a dolog a második gyerek esetében került már szóba (nincs még második), mert a fiam születése előtt dolgoztam ugyan, onnan mentem szülni, viszont utána egyetemre kezdtem járni (mármint nem azonnal persze), és már 27 leszek, mire diplomázom. Az tuti, hogy legalább két vagy három évet dolgozni akarok, mielőtt megint gyereket vállalok, mert nem 30 évesen akarom elkezdeni a szakmai tapasztalatomat összegyűjteni. Na meg úgy munkát keresni, hogy nincs, vagy alig van szakmai tapasztalat, de van egy-két kicsi gyerek, hát nem túl bíztató.

Ennyi idősen szültem az elsőt, a tervezett 5 év korkülönbség után a másodikat.

Most vagyok 30.

Találtam állást, nem mondom, hogy ránk szakadt a bank, de pont annyit keresek, mint az a kollegina, akinek még nincs gyereke, mert neki első volt a karrier. Gondolom egyértelmű, hogy azonos munkakörben is dolgozunk.

Sok múlik azon, mi is az a szakma. Ha mondjuk kezdő színésznő vagy, akivel most kezd futni a szekér, akkor várjál még vele, de ha egy átlagos szakmával, átlagos munkakörben dolgozol, akkor szerintem kár rá tíz évet pazarolni, hogy aztán sorra járjátok az orvosokat, a mesterséges megtermékenyítést, mert 10 év fogamzásgátlózás után már nem jön olyan könnyen a gyerek.

Sokan csinálták ezt, akiket ismerek. Most kapnak a búrájukhoz, hogy ketyeg a biológiai óra, nem sokára késő szülni, és pont ott tötyörög a "karrierük", ahol 5 éve. A főnök meg nem is fogja előléptetni, mert azt lesi, mikor megy el szülni. Neki meg nem buli, ha fél évre van egy osztályvezetője, aztán elmegy babázni három-hat évre.

A másik véglet, hogy elmegy babázni hat hónapra, és majd megszakad a szíve, mert ő is szívesebben lenne otthon a babaszagú lakásban, és vinné délutánonként sétálni, minthogy három idegbeteg ügyféllel szórakozzon fél napig, de kell az állás.

Nagyon, nagyon ritka eset, amikor ténylegesen olyan előmeneteli lehetőségektől esik el valaki, amit később már nem pótolhat.

A főnököm elárulta, hogy két jelölt között segített neki dönteni, hogy a másik csajnak ennyi idősen nem volt még gyereke, és biztos volt benne, hogy két év után elmegy szülni. Én meg leszögeztem, hogy kicsaládoztam magam, és már csak az az egy célom van, hogy a karrieremben minél többet letegyek az asztalra.

Szóval ha van hová, nem lesznek zsíroskenyér gondjaitok, és akarsz gyereket, szerintem hajrá!

Sokkal könnyebb 25 éves kisgyerekes anyaként állát találni, mint 35 éves kisgyerekes anyaként. :)