Miért mindig a férfi a gonosz? Miért kell rá erőltetni azt amit nem akar?

Adott egy férfi és egy nő. Húszaséveik vége felé. Pár hónapot együtt vannak. A nő elvileg szed fogamzásgátlót, a férfi persze nem húz gumit, mert ha már védve vannak miért? Az állítólagos védelem ellenére jön a gyerek. A nő megtartja, ha törik, ha szakad. Mindegy mit akar a férfi. Ez hol igazságos mégis? Miért csak a nő dönthet? A férfi meg legyen apa, ha akar ha nem. Fizetni fizessen élete végéig. És ha nem tud élni a lelkiismeretével akkor legyen rendes apa, látogassa, nevelje. Ha meg nem tenné egy görény lenne mindenki szerint. De oké, akkor legyen a gyereke mellett, mert csak az övé, még ha nem is akarta. A nő persze elköltözhet, a pasi meg ingázzon. 2 éves koráig nem viheti el, maradjon ott a férfi ha látni akarja a gyereket. Persze viselje el, ha tudatják vele, hogy ő csak egy nyűg ott, szívességet tesznek neki, ha egy fél napot ott lábatlankodhat. Ha meg csak rövid ideig marad egy szemétláda. Aztán ha már elviheti a gyereket időben érjen mindig oda és vigye vissza, mert egyébként szar apa. Akkor is ha valamiért nem tud menni. És olyat meg már ne képzeljen, hogy az anya alkalmazkodni fog hozzá ha egy évben egyszer erre kérik. A férfinak ne legyen több nője az életbe, mert szegény nő gyereket nevel, neki sincs erre ideje. Miért biztosak mindig az emberek abban, hogy a férfi aki nem marad az anyával, csak ritkán látja a gyereket egy szemét tetű? Ha nem érdekelné a gyerek, nem szeretné miért menne egyáltalán oda?