Ti mit tennétek a helyemben? Tűrjem, vagy álljak a sarkamra és mondjam meg neki?

Párom nagymamája ide utazott hozzánk,messziről,900 km távolságból. Éppen hogy csak betöltötte a baba a 2 hetes kort (16 napos). Bár az elején féltem az anyaságtól,mostanra már minden teljesen rutinosan megy,határozott vagyok vele kapcsolatban. Most azonban nem elég,hogy fáradt vagyok,még a mamára is figyelnem kell és idegeskedni miatta. Ahogy felkelek,ő megy be a szobánkba a gyerekhez,mindent máshogy akar csinálni,mint ahogy én. Már meg volt nem egyszer a fürdetés,remekül boldogultunk. Most jött,hogy ezt nem így kell,hogy nem kell vízhőmérő (szerintem sem,de ha már kaptunk,akkor miért ne használhatnánk?), hogy így-úgy-amúgy. Kivettük a gyereket a kádból (fürdés alatt és amíg felöltöztetjük,megy a hősugárzó,nehogy megfázzon), erre egyből elkezd pattogni,hogy jajj,megfázik szegény,meg hogy nem is ilyen törülköző kéne neki (sima,kapucnis kis baba törcsi),hogy a ruháit ilyenkor fel kell melegíteni és még sorolhatnám. De amin teljesen kiakadtam a mai nap,hogy nélkülem elkezdte öltöztetni,hogy ő levegőzteti. Folyamatosan szoktatom a levegőhöz,de még nem volt alkalmam kivinni,mivel egy hete borzasztó köd van nálunk,nedves minden. Na, de ő már kikészítette a bundazsákot,hogy rakja bele a gyereket,közben üvöltött a baba,mivel még nem evett.. Nagyon mérges lettem,de nem szóltam semmit,csak átvettem a babát. Ti is ki lennétek akadva a helyemben? Tegyem szóvá neki,vagy most már fogjam be a szám?(vasárnap elmegy)