Ti mit tennétek a helyemben? Tűrjem, vagy álljak a sarkamra és mondjam meg neki?

Már ne is haragudj, de ezt a párod jól elszúrta.

Én kikötöttem anno, hogy az első 4-5 hétben nem nagyon szeretném, ha jönne hozzánk valaki. 1-2 órára beugrottak a rokonok, oké, de napokra nem bírtam volna. Pláne nem egy ilyen okoskodó vénasszonyt.

Pontozzatok le, de én tuti nem tűrnék. Sajnos nekem olyan a temperamentumom is, már rég megmondtam volna a magamét a mamának is, meg a páromnak is.

Nálunk apósom a fő okos mindig, és én neki is megmondtam és meg is mondom, hogy volt lehetősége, hogy nevelje a sajátjait, a kislányom a miénk, majd mi neveljük ahogy mi akarjuk. Meg lehet ezt mondani úgy is, hogy ne legyen duzzogás belőle.

még szerencse,hogy ilyen messze lakik,így biztos hogy nem fog csak úgy beugrani.. :))

ha ennyire idegesítőek a dolgai,akkor finoman mond meg neki,hogy:tudod,hogy ő csak jót akar,de te ezt nem így szeretnéd csinálni.

kitartás vasárnapig!!

Szerintem inkább mondj valamit finoman neki már most, nehogy túl sok gőz gyűljön össze, és durvább légy mikor kibuggyan a kelleténél, mert akkor hiába lesz igazad,még Te fogod magad rosszul érezni. Ha finoman megmondod, Te megtettél mindent amit lehetett,és legközelebb már nem éri meglepetésként ha durvább vagy.

Nálam sajnos megtörtént ez, apukámnak sikerült beolvasnom hasonló szituációban,és mivel anyukám szerint annyira megbántottam hogy féltené a hazaúton,meg egyedül otthon,meg kellett kérnem hogy maradjon még 1-2 napig.(másnap ment volna haza,anyukám meg még maradt volna)Átérzem a forrongó dühödet,ha félsz hogy kitör,inkább előzd meg.

Ha másként nem megy,kérd meg a párodat hogy beszéljen vele ő!

Kitartás!