Óvodai ott alvás (az óvonő nem javasolja), álljak a sarkamra és mondjam meg, hogy a gyereknek így jó?

Lehet, hogy az óvónő nem tudja, hogy tanulsz+dolgozol is otthon?

Mert sajnos valóban van néhány szülő, aki csupán kényelemből passzolja le a gyereket az oviba.

Egész napos az ovi. Egész napra vették fel. Ált. bepróbálkoznak. Én mondtam, hogy akkor átíratom ahol ottaludhat, mert képtelen vagyok értemenni a kicsi mellett és a veszélyeztett 30. hetes terhességem miatt a félórára lévő oviba pont 12.30körül.

Egyből ott aludhatott. Imád ott lenni, ott aludni a fiam. Ha nem szeretne, az más kérdés lenne.

De lehet, hogy azért sem gond, hogy ott alszik, mert semmi gond nincs vele, mindenben önálló, nyitott, barátkozós, nem sír, nem hisztizik, nem verekedős, alkalkazkodó. Nem tudom.

Teljesen mindegy, hogy az anyuka dolgozik, tanul, vagy csak a lábát lógatja. Azt az anyuka érzi a legjobban, hogy mi a jó a gyereknek. Szerintem állj a sarkadra, ha tényleg így jó nekik.

Én majdnem ugyan ebben a cipőben járok.

A 3,5 éves lányom (aki eddig is heti 2x bölcsibe járt, mert annyira nagyon igényelte már a gyerektársaságot), elkezdte az ovit szeptember közepén. EGy hét után jött az első ottalvás, nem tudott elaludni. Még aznap délután megkaptam, hogy ha nem tanul meg elaludni ott egy-két napon belül, akkor vigyem haza, úyis otthon vagyoka kisebbel.

Én meg mondtam hoyg na ezt nem! Főképp azért, mert a nagyobbnak kell a gyerektársaság, és már egész nyáron az óvodát várta, hogy ő már nagy óvodás lett. A másik meg hogy a kicsinek is jár némi anya-baba közös idő.

A harmadik meg hogy nem leszek örökké itthon, akkor majd kezdjük előről a beszokást??? Meg majd kialakul a csopotjában egy kis közösség, amiből ő csak félig veszi ki a részét, és netán ki is közösítik majd???

Én látom, hogy neki ez a jó. Elbeszélgettem vele (a lányommal), hogy azt mondták ha nem alszik el akkor nem mehet többet ottalvósra. Elmondta, hogy nehéz volt neki az első nap, de mindenképpen megpróbál aludni majd, mert szeretne ottalvós lenni. Neki az óvoda egy nagy játszóház.

Érdekes, másnaptól tökéletesen alszik.

Mégis többször a fejemhez vágták azóta is, hogy otthon vagyok a kicsivel, milyen szemét vagyok a nagyobbal hogy "lepasszolom", és ő biztos kitaszítottnak érzi magát, mert tudja hogy itthon is lehetne velem.

Ezek után mit mondjak???? Minden 3. mondatuk az óvónőknek, hogy csak a gyerek érdekeit nézik, és hogy mindent ennek szellemében mondanak vagy tesznek. Hát látom :(

Hiába pontoztatok le, a tényeken ez nem változtat. Óvónő vagyok, nem a levegőbe beszélek. Volt olyan évünk, hogy 30 gyereket kellett felvennünk a 24 férőhelyes csoportba, mert egyszerűen nem volt a város többi óvodájában sem hely, igény meg volt az óvodai ellátásra. Ezért az önkormányzat utasítására 30 gyereket kellett felvennünk. Napközben még meg is tudtuk oldani a kialakult helyzetet, pótasztalt hoztunk be, bár iszonyú zsúfolt volt a csoport......de az ágyakból egyszerűen fizikai képtelenség volt 30-at lerakni. Nem volt hely! Tényleg nem! 25 ágyat tudtunk lerakni, egymás hegyén-hátán aludtak, de több nem fért.

Így bármennyire is problémázott a szülő (vagyis problémázott volna....mert szerencsére megértők voltak), fel kellett állítani egy sorrendet, és előnyt élveztek azok a gyerekek, akiknek TÉNYLEG dolgozik mindkét szülője, és sehogy nem tudják megoldani a hazahordást.

Különben a mosdóban kellett volna altatnunk, vagy az előtérben, azt meg ugye szintén nem akarta volna senki.