Egyetértetek? "Férfi dolgozzon, nő gyereket neveljen, háztartást vezessen"? /Régi elv/

Én is amondó vagyok, hogy az a legjobb az egész családnak, ha mindkét fél ugyanúgy gondolkodik. Ha apuka ragaszkodik hozzá, hogy anyuka, csak gyereket neveljen + háztartás, anyuka meg hevesen tiltakozik, az már régen rossz.

Ha a férjem így gondolkozna én nem mentem volna hozzá.

Valószínűleg én nem arra születtem, hogy szüljem sorba a gyerekeket, és itthon üljek. :)) Imádom a munkámat, a munkahelyemet, mindig is szerettem dolgozni járni, most már 5 éve vagyok itthon egyhuzamban, a hócipőm tele van, pedig imádom a 2 gyerkőcömet, de most már mennék vissza, viszont mivel a férjem jobban keres, egyértelmű volt, hogy nekem kell maradnom a gyerekekkel. Nem is volt kifogásom ellene, de most már elég az egész napos gügyögésből, itthon létből, minden napom ugyanolyan, így januárban lesz a kicsi 2 éves, én meg megyek vissza dolgozni.

Tehát én személy szerint nem értek egyet vele, de teljes mértékben el tudom fogadni, hogy van akinek a csak és kizárólagos gyereknevelésben, főzésben mosásban, a család kiszolgálásában teljesedik ki az élete. Mások vagyunk mindenkinek más az igénye.

Én nem bánom, hogy a 21 században élek és nem mondjuk 100 évvel korábban. :))

Az a baj, hogy ezeket a helyzeteket legtöbbször a kényszer hozza, nem saját döntéseken alapul. Azaz pl. apuka nem azért marad otthon gyesen, mert annyira szeretne napi 24 órában a kisgyerekével és házimunkával foglalkozni, hanem mert munkanélküli lett, nem talál új állást, feleségének viszont van hová visszamenni, és valamiből ugye élni is kell. Hasonlóképpen sok nő azért nem tud visszamenni a munkahelyére, hiába szerette, mert már nincs meg a munkahely, nem akarják visszavenni, nem tud részmunkaidőben visszamenni, stb. Lehet, hogy csak én élek valami hátrányosan sújtott környéken, de nekem itt ezek a személyes tapasztalataim családi és ismeretségi körben. Nálunk a legtöbb családban apa és anya is dolgozik, legalábbis ez a cél, persze előfordul, hogy éppen valamelyiknek nincs munkája, de ez csak átmeneti, ők is keresnek. Az anyukák többsége, akit ismerek, nem is tudott /akart otthon maradni 3 évig a gyerekkel, a legtöbben 2 éves kor körül mennek vissza, ahogy lejár a gyed. Viszont jó pár anyuka 6 órában dolgozik, és ugyanoda tudtak visszamenni, ahol előtte voltak, cégen belül, esetleg más munkakörben.

Nekem azért nem tetszik ez a felállás, hogy férj dolgozzon, feleség meg otthon üljön és tartsák el, mert ettől nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A házassáogk fele válással végződik, azért régen ez nem így volt. Vajon mit kezd magával egy nő, aki egyedül marad 2-3 gyerekkel, sosem dolgozott, nincs semmi tapasztalata exférj meg mondjuk fizet havi 20ezer gyerektartást, ha éppen fizet? Miből fogja eltartani magát és a gyerekeit? Szerintem ez nagyon vékony jég... De tegyük fel, nem is válás, hanem mondjuk a férj elveszti a munkáját és nem talál újat 1-2 hónap alatt, vagy súlyosan lebetegszik. Na, akkor mihez tudnak kezdeni? Nincs B tervük, ez a gond.

Én is arra voksolok,hogy ha a két fél meg tud egyezni,ott nincs elnyomás, konfliktus.

Mi pl. nagyon jól állunk! Még a babánk megszületése előtt kérdezte a férjem,hogy el tudom-e képzelni,hogy nem megyek vissza dolgozni később sem.

Mondtam,hogy nem! Engem nem elégít ki pusztán csak az,hogy otthon legyek. Én más fajta habitusú vagyok, nekem kell a munkám.

Ennyire ismer már és mondta,hogy gondolta,hogy ez lesz a válasz!:)