Mindenhol szuper anyukákról olvasok, nevelik a piciket, vezetik a háztartást, senki sem segít nekik, hogy bírják segítség nélkül? Nálam van nap, hogy örülök ha ehetek vagy le tudok zuhanyozni. ők hagyják, hogy sírjon vagy csak az én babám hisztis?

Mennyi idős babád van?

Én is ezt gondoltam, úgy 9 hónapos koráig. Akkor ugyanis nem fogzott, elmúlt 1 hónap alatt a szeparációs szorongás, nem fájt már a hasa, eljátszott egyedül. Hihetetlen sok szabadidőm lett azzal, hogy ébren nem kellett mindig mellette lennem. Felébredt, ok, nem baj, el tudok így is mosogatni, uztána játszunk együtt, délelőtt alszik, megnézek egy sorozatot, lazítok, felébred, ebédel, kivasalom a hajam, jesszus, szerintem 1 éve nem vasaltam a hajam, pedig előtte mindig, na mindegy. Délután séta, együtt takarítunk, teregetünk, alszik, vasalok, főzök vacsorát, ilyesmi. Előtte nagyon nehéz volt, mikor nem volt el egyedül, most 11 hós, megint fogzik ugyan, de sokkal jobban viseli, és hát én is kipihentebb vagyok.

Nem szuperanyukák, egyszerűen rá vannak kényszerülve. Azazhogy vagyunk.

Amikor a lányom (1. gyerek) még picike volt, sokszor csak 20-30 perceket aludt egyhuzamban. Ami azt jelentette, hogy igen gyakran a zuhany alól hallottam meg a sírását. (Nem, nem azért, mert áztattam magam, hanem néhány percet azért az előkészületek is igénybe vettek.)

Igen, ilyenkor pár percig kényszerűségből sírni hagytam, mert nem ugorhattam ki csuromvizesen a kádból.

(Másik megoldás: este zuhanyozni, amikor az apja otthon van. De én naponta 2x tusoltam, mert reggelre mindig olyan kényelmetlenül izzadt érzésem volt.)

Nem vagyok "szuper anya", segítség nélkül vagyok a gyerekekkel.

Az embernek arra van ideje,amit akar. Pl nekem nincs időm port törölni,eljárni barátnőzni,de van időm játszani a gyerekekkel,olvasni Nekik,megcsinálni egy csomag pudingport,sütni,megfőzni,mosni- nem automatám van!- mosogatni,enni. Néha hagyom,hogy sírjon egy kicsit,de ez általában annyi,míg pisilek és iszok. Ha fát kell vágni,és tudom,hogy azért nyomja a magáét mert álmos,akkor hagyom had nyűglődjön,elalszik semmi perc alatt,míg én kint vágom a fát! Ilyen egyszerű!

Nincs olyan,hogy "szuper anyuci", csak nagyon nem törődöm,vagy nagyon (egy gyermek esetén) okos (több gyermek esetén) tapasztalt!

Üdv:3 lányos

Egy fenét. Mindenkinek vannak jobb, rosszabb napjai. A titok, hogy nem kell görcsölni rajta. Poros a hálóban a szekrény? Na és? Senki sem jön, és mutat rá, hogy még mit, hol nem csináltál meg.

Egyébként nekem csak december óta van segítségem, havonta egyszer jön egy kedves hölgy és segít takarítani. Ő megcsinálja a nagyobb munkákat, mint az ablakpucolás, maratoni portörlés, a bútoros elhúzós nagytakarítást, lesikálja a csempét stb. Nekem ez így könnyebb, ilyenkor kimozdulunk a férjemmel és a kicsivel hármasban.

Nálam is voltak olyan napok, amikor még wc-re is csak akkor mentem, ha hazajött a férjem. Most már nagyobb a gyerkőc, jól eljátszik magában is, sőt, ha együtt játszunk, néha otthagy...

Jobban beosztom az időmet, amit sikerül megcsinálni, megcsinálom, amit meg nem, azt hagyom másnapra.

Nem vagyok szuperanya. Csak túlélő. :)

Nem volt segítségem, kénytelen voltam mindent megoldani. Én vittem magammal mindenhová a lányomat pár pár hetes korától. Hordozóba, babahintába tettem. Később a játszószőnyegre. Aztán ahogy nagyobb lett, már mindegy volt, hová tettem, mert oda ment, ahová akart. :)

Ha mondjuk főzés vagy mosogatás közben a lábamnál volt, akkor kapott valami konyhai cuccot, és azzal játszott. De amíg kisebb volt, a dönthető támlájú etetőszékben is simán végignézte, ahogy mosogatok.

Mosásnál, teregetésnél, vasalásnál szintén elvolt a közelemben.

Fürdeni, akkor szoktam, amikor alszik. A takarítást is simán megoldottam mindig. Ketten járunk vásárolni már 4 hetes kora óta szinte minden nap.