Mindig egyetértetek pároddal a gyereknevelés zűrősebb kérdéseiben?

Nekünk még csak 17 hónapos a kicsi lányunk, de elmondhatom, hogy a párom tiszteletben tartja az elveimet.Így ami nekem nem, az neki se..ha még is próbálkozna, akkor őt is nevelem!! :D

Persze vannak problémák, mert ő nem tud "haragudni" a gyerekre.Pl engedi neki, hogy üsse, és még röhög is rajta és tetszik neki...én mondogattam sokáig, hogy így ne játszanak mert probléma lesz..na valamelyik nap a lányom, a fotelba mögé ült, és tiszta erőből kezdte el verni a hátát..gondolhatod mennyire tetszett neki, egyből jött az ő nevelése..Én csak azt ismételtem, hogy "én megmondtam"! :)

Na szóval szerintem nincs olyan hogy anya és apa mindenben egyet ért, de meg kell találni a középutat.Egyértelmű, hogy mi anyánk vagyunk mindig a "rosszak", hisz mi vagyunk egész nap a gyerekkel, apukák pedig sokat dolgoznak, és azt a kicsi időt is szeretnék szépen eltölteni a gyerekkel..

Amit írtál én is írhattam volna, bár nálunk mindennap itthon van mert itthon dolgozik. Én nagyon nehezen viselem, hogy a kedves, megértő, gyengéd anya szerep mellett nekem kell a szigorú, szabályokat megkövetelő, betartató apa szerepet is magamra vállalnom, ha azt szeretném, hogy a gyermekeim jól neveltek legyenek.

Már többször megpróbáltam vele megértetni, hogy ez mennyire nem tetszik nekem és néha van is némi változás, de csak ideig-óráig.

Sajnos a gyerekek is érzik a különbséget. Nagyon szemtelenek tudnak lenni az apjukkal,szinte pajtásuknak tekintik(ő a jópofa, akinek ugrálni lehet a fején)és a legrosszabb, hogy sokszor akkor sem szól rájuk, ha nagyon elvetik a sulykot. Ilyenkor nekem kell figyelmeztetnem a gyereket,viselkedése helytelenségére (ettől persze én vagyok a rossz, a szigorú)és amikor megkérdezem a férjem, hogy miért nem szólt rá, megrántja a vállát és közli, hogy megszokta már, hogy így viselkedik vele.

Olyan is előfordult már(na akkor közel voltam ahhoz, hogy összepakolok és lelépek a gyerekekkel)hogy a lányom belerúgott az apja lábába, mire (miután a férjem megint nem tett semmit)büntetésbe küldtem, ami persze nem tetszett neki, hisztizni kezdett.Erre mi volt a férjem reakciója? A gyerekek előtt leteremtett engem, hogy:" most muszáj volt ezt csinálnod, mikor tök jó volt a hangulat eddig?" Ezen aztán jól összevesztünk, mire ő elkezdett veszekedni a gyerekkel, hogy látod most mit csináltál? Miattad így összeveszek anyával!

Ilyen 2x fordult elő. Második alkalommal elmagyaráztam neki, hogy a következő alkalommal összecsomagolok.

Értem én, hogy egyikünk sem születik mintaszülőnek, még az sem aki előtt pozitív példaként állnak a szülei, de ha én veszem a fáradtságot és olvasgatok a témába vágó cikkeket, fórumokat, ezt talán ő is megtehetné a gyerekei érdekében ha már rám nem hallgat.

Na jól kipanaszkodtam magam, ne haragudj érte.

Sajnos nem mindenben :(

Pl. én arra tanítom a gyerekeket, hogy játék után pakoljanak össze kint és bent is, de ő erre nem figyel.

A kaja egy másik sarkalatos pont. Én nem szeretem agyonsózni és cukrozni az ételeket, ő igen és persze a fiainknak az kell, amit apa eszik-iszik. És mivel apa nem issza meg a sima vizet, csak szörpöt, teát vagy üdítőt, ezért olyankor a gyerekek sem isszák meg...

Vagy pl. én nem szeretem gyógyszerrel tömni a gyereket, csak ha már tényleg muszáj, ő viszont az első köhintésre antibiotikumot adna nekik. Egy példa erre: múlt héten belázasodott a kisebbik fiúnk, szerencsére itthon tudtam vele maradni. A doki már írta is fel az antibogyót, de én rákérdeztem, hogy valóban kell-e. Azt mondta, ha csak 3 napig lesz lázas, akkor nem, mert vírusos betegség, de ha tovább, akkor igen, mert bakteriális fertőzés. Persze hogy 3 nap után kutya baja volt a gyereknek! És nem kapott gyógyszert, csak mézes-citromos hársfateát, Sinupret cseppet és C-vitamint! Na meg hagytam működni a szervezetét, lázcsillapítót csak 38,3 felett kapott. Ha a párom maradt volna vele itthon, akkor tök feleslegesen kapott volna antibiotikumot és már 37,5-nél lázcsillapítóval tömte volna...

Amúgy nagyon szeretem őt és nagyon jó apa, de sajnos elég korlátolt és begyöpösödött felfogású tud lenni :)