Értelmes, laza, nyitott anyukák válaszolnátok?

Teljesen igazad van kérdező.

Én nem értem igazán azokat akik csak a gyereknek szentelik az életüket. Nem hiszem le, hogy néha nem vágynak arra, hogy apával kettesben töltsenek egy estét, úgy hogy a gyerekek nem a szobában alszanak, hanem nagyinál.

Én ha tehetném minden héten szerveznék egy szabad estét magunknak, de sajnos messze lakik minden felvigyázó személyzet :)) Így akkor kapcsolódunk ki, ha haza megyünk vidékre a szülőkhöz, akkor járunk csavarogni, régi barátokkal találkozni, koncertre, vacsorázni, moziba stb. És nagyon,nagyon jól esik. Voltunk már hosszú hétvégézni is kettesben, persze ne pár hónapos baba mellől, a lányom már 1,5 éves volt, semmi gond nem volt, haza sem akart jönni velünk. Persze sokat emlegettük a kicsit, de jó volt kettesben lenni. :))

Én nem értem itt mindig megszólják, lepontozzák azt, aki le merészeli írni, hogy normálisan felöltözik ha sétálni, játszóra mennek, vagy a minimum, hogy úgy lép ki a lakásból, hogy szemceruza, spirál, vagy igenis igénye van arra, hogy a párjával kettesben legyen néha. Szerintem ez irigység, vagy nagy elvetemültség, és az ilyeneknél merülnek fel a kérdések, hogy miért lapos a kapcsolatom a férjemmel/párommal stb. Igen, mi anyák hajlamosak vagyunk, arra, hogy a gyereket helyezzük előtérbe legyen szó bármiről, az apukák nem ilyen beállítottságúak általában, engem is a férjem lendített át az ilyen helyzeten, mikor egyszer elrángatott a gyerek mellől pizzázni. :)) És de jól tette, hálás vagyok neki, sokkal jobb lett a kapcsolatunk, mióta néha kikapcsolódunk, és a gyerekeket sem éri hátrány emiatt.

Minden anyukának így kellene gondolkodnia! Igazad van!

Szívemből szóltál, kedves kérdező :) Ide s tova négy éve mondogatom én is ugyanezt, van, hogy megértik, van, hogy nem, de már arról leszoktam, hogy bizonygassam, hogy én attól még szem előtt tartom a gyerekem érdekeit, hogy magamra is szánok időt. Felesleges, aki el akar ítélni, az úgyis talál rá megoldást :)

25/N

Egyet értek veled én is,nagyon!!!

Az már msá dolog,hogy itt számos olyan kérdés, váalsz van(nem konkrétan a tiedre gondolok), ahol túlzottan is, sarkítottan jelenik meg a két oldal.

A minap volt eg ykérdés, hogy az illető jó anyuka e, kapott hideget meleget, és bár én is törődöm magammal, járok fodrászhoz, körmöshöz, stb...az amit írt nekem már túlzás volt. Sztem az már nem jó,amikor a 1-2 hónapos baba mellett bébiszitter van, házvezetőnő, apa kel éjszaka, anya csavarog,és éjszaka hulla fáradt, tehát a baba az életét tulajdonképpen nem változtatta meg. Ezzel abszolút nem tudok semennyire azonosulni.

És ennél a kérdésnél merül fel,hogy robot háziasszonyok, ez megint sarkítás,mert hát meddig tart megfőzni, kitakarítani, ha jól van szervezve, úgy gondolom megoldható. De az sem jó,ha anyuka csak pörög egséz nap, apával nem foglalkozik,csak a munka.

Sztem érdemes megtalálni az aranyközéputat

Teljesen egyetértek ezzel amit írsz. De sajnos csak elvben. 3 kicsi gyerekem van és igen van hogy elegem van és kifutnék a világból és felmerül bennem hogy ezt akartam, erre vágytam?? És tudom hogy ember, nő, feleség is vagyok mégis mindig elnyom bennem mindent hogy anya vagyok. Ha elmegyek vhova és másra bízom a gyerekeket, TUDOM az eszemmel hogy ez jár nekem és szükség van erre is, de a szívem valahogy felszólal és arra leszek figyelmes hogy gyorsan elintézem amit akartam (szinte anélkül hogy élvezném és lazítanék) és rohanok haza hozzájuk.

Nem bírok nélkülük lenni akármennyire is nem csak 100% anya kéne legyek....

Ja és még bűntudatom is van ha elmegyek nélkülük.

Én is emlékszem arra a kérdésre. A karikás szemű robotokon szépen ki is akadtam. Pedig senki nem írta azt a kérdezőnek, hogy rossza anya, csak annyit, hogy ennyire változatlanul hagyni az életét, ennyire függetlenedni érzelmileg is a gyerektől mindenesetre legalábbis furcsa.

Azt hiszem a 9-es válaszadó hozta fel a 4-5 gyerekes családokat. Pedig ez is általánosítás, sőt Ők általában rugalmasabbak is, már csak muszájból is. Nekem 5 gyerekem van, a legkisebb 1 éves. Mindig is laza anyuka voltam, simán rábíztam a gyerekeket a mamira, voltak programjaink a férjemmel kettesben, néhány hónapos koruktól akár sátrazni is vittem a gyerekeimet.

De valamit nagyon megtanultam az évek alatt. A gyerekek gyorsan nőnek, és nincs is szükségük ránk olyan sokáig, mint mi azt esetleg szeretnénk. Az elsőknél én is úgy voltam vele, hogy nagyon jó kiszakadni a gyerek mellől, de most, hogy Ők már nagyok, jobban megbecsülöm azt az időt, amit a kicsikkel tölthetek. Ne értsétek félre, megyek én nélkülük is, elfogadom a nagyszülők segítségét, vannak kimondottan gyerekmentes programjaim, de sokkal jobban értékelem a gyerekeim társaságát.

Szóval én azt gondolom, hogy lazának kell lenni, nem szabad rabszolgává válni, de el kell fogadni, ha valaki szívesebben van bizonyos ideg a gyerekével, és nem érdekli annyira a gyereken kívüli élet.

25 éves,"laza anyuka" vagyok/vagy is lennék,de még az egyik kicsi,a másik pici,a harmadik meg aprócska...

Jó,ha valaki ki tud szakadni egy időre a gyereknevelésből,ha emellett kellő időt fordít a gyerekére!

Anno volt egy kérdés,amiben leírtuk páran,hogy egy gyerek bizony áldozatokkal jár. Volt egy Anyuka,aki nem így gondolja,aki szerint semmit nem kell feláldozni...

Üdv: 3 lányos,(kb)7+5 hkm

Egyetértek veletek, úgyhogy gondolom én is laza anyuka vagyok :))) Persze az első pár hónap elég stresszes, akkor én sem tudtam volna elképzelni hogy elmenjek mellőle. Aztán 10 hetes volt, mikor elhívtak minket egy lagziba, ráadásul másik városba. Délután 3-kor mentünk el éjfélkor jöttünk haza és én bele voltam betegedve. (Az én babám tápis, így ez nem okozott gondot.) A keresztanyjával volt addig, ugyanúgy végigcsinálták azt a napirendet amit amúgy is szoktunk, séta, játék, fürdés, alvás. Mire hazaértünk vígan szunyókált a babám. Ez mondjuk elég egyedi eset volt nálunk, így utólag visszagondolva nem tudom mitől féltem-féltettem, de akkor nem volt jó érzés ennyi időre itt hagyni. De úgy gondoltam, hogy egy 150 fős lagzi még kevésbé neki való.

Most egy éves lesz (szombaton :)))), eljárok hetente már 3x-szor is zumbázni, rettentően élvezem, maradt rajtam pár kiló, szeretném ledolgozni, ráadásul ki is kapcsol. Hétköznap nem gond, mert este van az óra, a fürdetést amúgy is apa szokta csinálni, az a közös programjuk. Szombaton viszont kora délután van. Nálunk apuka egy kicsit meg volt először ijedve mikor kettesben maradtak. Most viszont ő dicsekedett, hogy milyen jól érezték magukat, elmentek csavarogni, és milyen jó hogy így kettesben voltak, kell az ő kapcsolatuknak is. Valahol olvastam erre egy nagyon jó mondatot: Kell, hogy a gyermek másfajta szeretetet is kapjon. Ezzel kapcsolatban viszont nekem fordult meg a fejemben, hogy nem sok e a 3 alkalom, mondjuk én máshova ritkán járok el, általában úgy jön ki hogy együtt megyünk mind a hárman. Felnőtt társaságom amúgy akad nappal is, összejárok a babás barátnőimmel, és minden témát ki tudunk vesézni míg a gyerkőcök pörögnek. :P . De ez annyira változó, hogy kinek mire van szüksége, igénye, mi kapcsolja ki. Viszonta az biztos, hogy feltöltődésre mindenkinek szüksége van.

Ahhoz hogy mennyi negatív, rosszindulatú ember van itt nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, bár néha én is besokkallok és nem jövök fel pár napig az oldalra, pedig nekem nagyon sokat segített már a terhesség alatt is és azóta is hogy ne parázzak rá feleslegesen dolgokra. Azt útálom a legjobban, mikor a kommentelők ugranak egymás torkának, hát köszi, attól aztán a kérdező sokkal okosabb lesz, vagy nyugodtabb, hogy tépik egy mást verbálisan vadidegen emberek.

Most beszélgettük pont ilyesmiről a védőnőmmel, hogy eddig relatív körbeugráltuk a babót, most viszont eljött az ideje, hogy elkezdje megtanulni a családunk normáit, szabályait. Mit szabad, mit nem szabad, mi az ami nálunk belefér, mi az ami nem. És igen anyáéknak néha más dolga is van. Mi is próbálunk a párommal egyre több időt szakítani egymásra, eddig eléggé közénk "ékelődött" a babó, mi meg hagytuk :)))

Én nagyon szeretem nézni, amikor anyukámmal játszik. Körbejárja náluk is az egész lakást, bújócskázik velük is, és mikor kacag, jaajjj... Annyira édesek. De ebből is csak az látszik, hogy anyuka nélkül is jól tudják magukat érezni.