Szerintetek miért gáz az, ha én nem akarok gyereket?
Lehet gyerek nélkül élni,csak nem érdemes.Ha tudnád mit hagysz ki,már holnap azon lennél,hogy minél hamarabb teherbe ess...
(egy karrierista állat aki emellett imád anya lenni)
Mit hagyok ki? De ezt most tényleg komolyan kérdezem, mert eddig előttem csak rossz példa volt ezek szerint - aki újdonsült anyukát csak ismertem, mind panaszkodott a terhességre, ronccsá vált az első 3 év alatt...
Nem hiszek abban, hogy ha rádnevet egy baba, akkor a szeretetét fejezi ki - lehet, hogy csak azért nevet, mert épp sikerült neki pukiznia, mi felnőttek meg naivan meghatódunk és azt mondjuk "látod, milyen hálás a törődésért - ránk nevetett...!" :D
Na, tényleg, példát kérek, mi jóból maradok ki! :) Győzzetek meg légyszi...
Győz a fene. :D Semmi gond, ha nem akarsz gyereket, miért is kéne? Mindenki más. Nekem is van 2 nagynéném, akik nem akartak, boldogan élnek.
Minek keresnél új párt, aki hasonló gondolkodású, ha ezt a férfit szereted. Majd nyílván ő kilép a kapcsolatból, ha annyira babázna. Aztán ki tudja mit hoz a jövő, te szeretnél vagy ő nem és boldogan éltek, míg meg nem haltok.
Én már alig várom, hogy megszülessen a lányom, 6 hét múlvára várjuk, de aztán győzködhetnél, hogy ez nem jó így... :D
Sok boldogságot nektek és tojd le ki mit mond.
Kérdező, miért szeretnéd, hogy mások győzködjenek?
Inkább fogadd el önmagadat így, de azt is fogadd el, ha mások másként gondolkodnak és éreznek. Én például azt tartom tévedésnek, hogy egy nő csak anya lehet, úgymond egyedüli életcélja a gyereknevelés lehet, vagy hogy is írtad, most nem nézem vissza. A mi társadalmunkban erre pont hogy másféle példákat láthatsz, a legtöbb nőnek van elvégzett iskolája, iskolái, munkahelye.
Szeressétek egymást a pároddal, de ha a jövőben ő kiszállna a kapcsolatból, konkrétan mert családot akar, akkor félre kell tudni állni. Ha pedig nem száll ki, s úgymond feláldozza magát, akkor azt kell majd nagyon-nagyon értékelned... ismerek ilyen férfit, ő már idős, és még mindig fáj neki, hogy akkor lemondott a családról. :(
Ha tudsz, válaszolj saját magadnak ezekre a kérdésre (nem muszáj nyíltan persze): miért tetted fel ezt a kérdést, arc nélkül, de őszintén egy netes fórumra? Miért bánt, ki hogy néz rád, ha egyszer hoztál egy döntést, és ragaszkodsz hozzá, s ezt a döntésedet jónak is tartod? S ha jónak tartod, miért van szükséged győzködésre?
Bárhogy is alakul, remélem, végül megtalálod önmagadat a kapcsolatodban, meg úgy általában a világban. Minden jót kívánok Neked és kedvesednek is!
Már vártam ezt a "hogy tudsz ilyen önző lenni??", meg, hogy "nem szégyelled magad???" - kommentet! :D Bár én úgy tippeltem, sokkal előbb fogom megkapni, szóval még örülök is neki... :)
"Kérdező, miért szeretnéd, hogy mások győzködjenek?" - hát, igazából azt azért írtam, hogy győzzön meg, aki tud, mert én eddig tényleg csak rossz példával voltam körüléve és a többséggel ellentétben, akik elájulnak egy babakocsi látványától és olvadozva vágynak arra, hogy baba-illatban ússzon lakás, a "húzósabb" felére lett felhívva a figyelmem. Történetesen, hogy nem minden fenékig tejfel... és szerettem volna, ha mond valaki nekem olyan dolgokat, amik tényleg meggyőzően afelé billentik a mérleg nyelvét, hogy mindaz a "rossz", amit láttam, mégis megéri.
10.51 ---> Pontosan azért írtam ki ezt a kérdést, mert mostanában mindenhonnan ez jön szembe velem - a legtöbb ismerősöm most vállal gyereket (oké, persze ez a koromból adódik), meg kb. az egész világ ekörül forog most a környezetemben. Akikkel napi szinten kapcsolatba kerülök, azokkal is semmi más téma, csak a gyerek/gyerekvállalás. Bekapcsolom a TV-t és mi jön szembe már rögtön reggel, ébredés után? Babavilág. :D
És már kezdek emiatt bedilizni...
Én amúgy személy szerinte nem tartom magam még csak karrieristának sem, szóval nem amiatt nem akarok gyereket.
"azt is fogadd el, ha mások másként gondolkodnak és éreznek" ---> pont, hogy engem nem akarnak a környezetemben elfogadni, így, hogy nem gondolok a gyerekvállalásra 30 éves nőként! :)
Köszönöm a jókívánságot egyébként! :) És a válaszokat is!
"Mi a baj a hozzáállásommal? Hogy nem akarok beszállni a "tömegtermelésbe", amit ez a jelenlegi kor miránk, nőkre, reánk kényszerít? :) Hogy nem hiszem azt feltétlenül, hogy a Nőnek, mint olyannak egyetlen életfeladatául a szülést kellene választania? :) Hogy azt gondolom, nincs jogom egy teljesen ártatlan emberbe (egy újszülöttbe) belefertőzni azt a sok sérülést, amin életemben keresztülmentem...? Vagy hogy nem akarom senkinek továbbadni azt a családi betegségre való hajlamot, amivel megnyomorítanám az egész hátralévő életét...?"
Kedves kérdező! Köszönöm ezeket a mondatokat. Rám is úgy néznek, mint egy defektesre, ha ki merem mondani, hogy nem akarok gyereket. Egy ideje már kezdtem én is azt gondolni, talán tényleg nem vagyok normális. De a saját gondolataimat visszaolvasni mástól: kicsit helyrerázta a lelki békémet.
Az eredeti kérdésre a válaszom: csak azok szemében gáz, hogy nem akarunk gyereket, akik nem is igazán gondolják végig, mint is jelent életet adni egy másik embernek.
Én azért nem akarok gyereket, mert egyrészt 8 éve nincs pasim. Másrészt reggeltől estig gürizek, dolgozom, tanulok, hogy megéljek, és hogy idős szüleimet segítsem.
Átlagos nő vagyok, de semmi hűdeszuperjót nem látok az életben, hogy ezt továbbadjam.
Ja és nyugdíjba se fogok soha menni. Addig dolgozom, míg élek!!! soha nem akarok senkinek a terhére lenni.
Főleg nem így, hogy a világ legnagyobb problémája az öregek eltartása (mindegy, hogy merre nézzük: a politika részéről, vagy az undorító reklámok/média/munkaerőpiac részéről, ami egyértelműen ezt sugallja: ha öreg vagy, értéktelen vagy!) Na amíg az emberiség így gondolkodik, én ugyan nem szülök.
Szül helyettem sok sok másik!:) (ki feketét, ki sárgát... egyéne válogatja!)
peace!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!