Tényleg olyan szánalmas lennék csak azért, mert nem akarok több gyereket?
Eleinte nem érdekelt ki mit gondolt, de mostanában folyamatosan megkapom, hogy milyen önző és szánalmas vagyok, mert a gyerekemet egykének akarom.
Alig várom, hogy nagyobb legyen és tudjuk menni mindenfelé babakocsi nélkül és átaludhassunk mindannyian az éjszakákat. Vissza akarok menni dolgozni.
Még az idegenek is kérdezgetik, hogy mikor jön a kis tesó és szó szerint elhűlnek mikor közlöm, hogy nem tervezünk.
A baráti társaságunkban is vannak anyukák, egy és több gyerekesek is. Megkérdezte az egyik, hogy mikor jön a következő ugye válaszoltam, hogy nem tervezzük és a végére annyira felhergelte magát, hogy leszánalmasozott a hozzáállásom miatt és közölte, hogy az egy gyerekes anyák nem is anyák. Teszem hozzá neki 2 van és csak panaszkodni tud rájuk.
A boltban is az eladó akit akkor láttam először közölte, hogy ne legyek önző kell testvér a fiamnak.
Elengedném a fülem mellett ezeket, de már mindenhonnan ezt hallom. Van még így valaki?
Van ilyen.
Nekem ugyan 2 van, és tervezünk még, de megértelek, te egyet akarsz, akkor legyen egy, nincs ebben semmi.
Ha szeretnél megspórolni magadnak ilyen megjegyzéseket, akkor mondd azt, hogy igen tervezitek. Aztán legfeljebb majd védd magadat azzal, hogy nem jön össze.
A gyerekvállalás minden embernek a magánügye. Az is tény, hogy az emberek szeretnek ebbe belekíváncsiskodni. Nem fogod elhinni, de 5 gyerek után tőlem egy csomóan megkérdezik, mikor jön a 6., és meglepődnek, amikor azt mondom, nem lesz több. Nem kell törődni ezzel az egésszel, főként nem szabad miatta rossznak érezni magad. Így döntöttél, és kész. A gyerekek egykeként is normális felnőtteké válhatnak, nem ezen múlik a dolog.
De ha kíváncsi vagy a magánvéleményemre, a döntésed még idővel változhat. Én tipikus egy gyerekesnek indulta, jól fel is háborodtam, ha a kistesóról kérdezgettek, most meg van 5 gyerekem, és egyedül a 3. kis véletlenke.
Szóval lehet, hogy ilyenkor azzal tudod leszerelni az érdeklődőt, hogy azt mondod, biztosan nem mostanában lesz kistesó, még nem döntöttétek el a kérdést.
Én teljes mértékben megértelek független attól, hogy az én lányom (5 hónapos lesz) kezdetek óta egy angyal - szó szerint - és tudunk tőle aludni éjszaka, stb...stb... Viszont nekünk is voltak/vannak 'kalandjaink', dolgaink, ami miatt kizárt, hogy legyen kis tesó.
Én alapból úgy mentem szülni, hogy a mentő vitt be balesetből. Semmi előkészület nem volt csak infúzió, érzéstelenítés és már vágtak is. Egy hónapot töltöttünk bent. Nagy nehezen minden erőmet összeszedve gipszekkel karöltve és persze vágással a hasamon próbáltam szoptatni a lányomat. Mindent beleadtam abba, hogy neki jó legyen, hiszen erről szól az élet .. a gyermekről!
6 hetesen abbahagyta a szopást majd 3 hónapos koráig fejhettem neki. Mellette kapott tápszert, de székrekedéses lett tőle, majd a folyamatos 'kísérletezéstől' mindent visszahányt. Sajnos 1 kilót fogyott és bekerültünk a kórházba egy hétre. 3,5 hónaposan elkezdtem a hozzátáplálást, senki sem érdekelt mit mond. Naponta jártunk a gyerekorvoshoz, hetente a védőnőhöz ellenőrzésre. Most már, hogy gyümölcsökkel (is) etetem, nem csak a tápszerrel elkezdett újra hízni (szerencsére gyorsan) és nem bukik vissza semmit valamint a széklete is rendben van.
Sokáig gondolkoztam terhesség alatt, hogy két gyermekünk lesz, mivel hál' istennek jelenlegi anyagi körülményeink alapján megtehetnénk és úgy is rendezkedtünk be. DE (!!!) amiken én átmentem attól függetlenül, hogy egy tünemény jó lányom van .. SOHA TÖBBET!
Tőlem is kérdezik, hogy miért nem akarok/akarunk még egy gyermeket?! Mikor elmesélem ezt a tömör 4,5 hónapot, akkor megértenek. Nem utolsó sorban ott a karrierem is! Igen, vagyok olyan szemét anya, aki arra is gondol. Hiszen én másokkal ellentétben tudom, hogy a mosoly és a szeretet nem elegendő a boltban. Azzal nem lehet fizetni! Én mindent megakarok adni a gyermekemnek, ahhoz pedig még mindig pénz kell, a pénzhez munka, a munkához munkahely, és így tovább..
Egyébként is, senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki hány gyermeknek szeretne életet adni!
Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy: "Az én testem csak egy gyermekkel kompatibilis!"
Nem árt a gyereknek a testvér, jobb úgy, de ha egyet tudsz normálisan nevelni, akkor egyet vállalj. Az a szánalmas, aki vállal 2-3-4 gyereket, és valójában eggyel se bír el. Buszokon látom mindig (és nem kisebbségi családok, hanem jólöltözött kultúrfamíliák) hogy ott kínlódik az anyuka a sok gyerekével, mindegyik sír, ő üvöltözik az összessel, türelmetlen, szétesett, visszataszító. Na AZ szánalmas. Ha van annyi önismereted, hogy rájössz, neked egy OK, akkor szerintem a fejlődés egész magas szintjére sikerült eljutnod. ;)
Ne törődj ezekkel.
Ne foglalkozz senkivel.
Én pont reggel mondtam a férjemnek,hogy nekem soha nem lenne 4-5 gyerekem a mai világban. Annyit szülök, amennyit egyedül is el tudok tartani,ha úgy alakul. Engem így neveltek!
Ismerőst most hagyta ott a férje 4 gyerekkel. Anyuka életében alig dolgozott valamit, otthon volt évekig főállású anyaként! Most apuka fizeti a kötelező gy.tartást, ami sz@rra se elég, szóval még a házat is el kell adnia szerencsétlennek. Felvenni sehova nem veszik fel, mert 10 éve nincs gyakorlata ugye. Én nem szeretnék így járni. Akkor inkább vállalok kevesebbet. Nálam ez két gyerek, ha nálad egy, hát egy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!