Nem akarok gyereket - de tudat alatt mégis?

Szerintem nem kellene ezen paráznod. Csak a te dolgod, hogy akarsz-e vagy sem. Ha nem akarsz, nem szülsz, ennyi, kész-passz. Senkinek nincs köze hozzá. Ha meg mégis akarsz majd, mert találsz valakit, akivel már családot szeretnél, "kinőtted" az undorodat, félelmeidet, akkor meg lesz egy babád. Fiatal vagy még. Nagyon sokat változik majd még az életszemléleted. Most így gondolod, 6 év múlva lehet, hogy már nem így fogod. Nem tudhatod előre.

Én sem gondoltam, hogy anya leszek. Főleg nem, hogy 20 évesen. Elég "kalandos" úton született meg a kisbabám, mert én is egy örökké bulizni járó felelősségmentes lány voltam. Aztán ezt hozta az élet. (Nem szeretném kifejteni most.) És nem bántam meg, hogy így alakult. Egy buliban sem voltam még ilyen boldog. Megszületett 5 hónapja a fiam és azóta egy varázsütésre megváltoztam. Hidd el veled is így lesz, nem kell ezen aggódni. Bárhogy lesz, az a te dolgod, ne foglalkozz mások véleményével, mindenki úgy alakítja az életét ahogy akarja.

Én 22 éves vagyok,több éves kapcsolattal.Ő akar gyerekeket,én sajnos nem.Abban reménykedik,hogy meg fogom magam gondolni.De tinédzserkorom óta nem változott a véleményem.Elsősorban azért nem akarok,mert történt néhány dolog kiskoromban.Ha gyerekem lenne,folyamatosan attól rettegnék,hogy vele is megtörténik,és ez felemésztene.Továbbá,én élni akarok.Évek óta tanulok.És még fogok is.Aztán elkezdhetek dolgozni.Mire összegyűjtünk egy szép családi házra pénzt,arra is elmegy jó pár év.Mikor kezdhetnénk lazábbak lenni,és élvezni azt,amit évek munkájával megteremtettünk(eljárni szórakozni,utazgatni stb.+ a karrieremre koncentrálni,önmegvalósítani)már szülhetnék is gyereket.És maradhatnék mellette évekig.Aztán még 1-2 gyerek,hogy ne legyen egyke.Hipp-hopp már 40 körül vagyok.Aztán irány dolgozni,mellette házi munkát elvégezni,főzni,mosni,és a gyerekekkel nem keveset foglalkozni,házastársi kötelességeket ellátni,a férjjel beszélgetni,viccelődni,hogy véletlenül se laposodjon el a kapcsolat,és persze a külsőmmel foglalkozni nap mint nap,hogy vonzó maradjak a férjem számára. Mire kirepülnek,középkorú vagyok.És azon kapom magam,hogy pókhálós az arcom,pedig még nem is éltem igazán.

Nekem is van,hogy elgondolkozom azon,hogy lehetne.De tudom,hogy megbánnám.A fenti okok miatt.És persze ilyenkor sokan jönnek azzal,hogy majd öregkoromban nem lesz ki gondozzon,pelenkázzon és bánni fogom.De most... ezért gyereket szülni?

Végre ilyet is látni - uramisten, én azt hittem eddig, hogy nem vagyok normális és egyedül vagyok a "problémámmal"! 30 éves vagyok és holtbiztos abban, hogy én nem akarok gyereket, pont ugyanazok miatt, mint Ti! Sokáig azt hittem, önzés, ha nem akarom egy másik embernek szentelni az életemet, de úgy vagyok vele, hogy ez az ÉN életem, miért kellene feláldoznom a saját jól bevált dolgaimat, csak azért, mert az egész társadalom, meg mindenki azt sulykolja belénk, hogy egy nőnek előbb-utóbb igenis szülnie KELL! Szerintem olyan nincs, hogy KELL, ezt mindenki hadd döntse már el saját maga, hogy akar-e, vagy sem!

Engem gyerekkoromban elég sok sérülés ért (leginkább apai részről) és kicsit emiatt az is bennem van, hogy ezeket a sérüléseket, lelki eredetű problémákat én miért adjam tovább egy olyan valakinek, aki a legtisztább, hiszen újszülött? Egyszerűen nincs jogom bemocskolni egy kezdődő életet ezekkel a dolgokkal...

2 éve élek egy olyan párkapcsolatban, amire azt mondom, nekem Ő az Igazi - és egyszer (de csakis egy pillanatig) nála volt életemben először (és utoljára), hogy megfordult a fejemben: TALÁN őmiatta vállalnék gyereket. Ő nagyon család-centrikus, nagyon szeretne, több gyereket is és én egy ideje nagyon jól tudom, hogy nem, én még miatta sem akarok változtatni a véleményemen! Pedig mindennél jobban szeretem Őt és Ő nekem az Igazi. És néha, amikor belegondolok abba, hogy nem fogom neki megadni, amit annyira szeretne, olyankor kicsit mindig megszakad a szívem. Mégsem.

Szerintem ez egy nőnél vagy jön, vagy nem jön ez az "ösztön" - én kisgyerekkorom óta TUDOM, hogy nem akarok gyereket és ez azóta sem változott... és nem is fog. Senkiért.

Látok babákat ismerősi körben és oké, néha érzem azt, hogy "jajj, de felkapnám és megszeretgetném!!", de ez kb. tart egy pillanatig, aztán a következőben meg már azt veszem észre, hogy nem érdekel... engem ez a baba-téma egyszerűen nem érdekel. És persze 3

És be vagyok zárva ezzel a véleményemmel és egyedül vagyok, mert ne adj' Isten, hogy ezt valaki előtt nyilvánosan felhozzam! Megköveznek miatta... :S