Nagycsaládos Édesanyák! Lelki kérdést feszegetnék. Válaszolnátok?

Nekem még nincs egy babám sincs, de mindig is három gyermeket szerettem volna. Már nagyon vágyom az anyaságra, de sajnos az életem és az anyagiak eddig nem úgy alakultak. 1-2 évnek még biztos el kell telnie, hogy az első jöhessen és akkor már 27-28 éves leszek. Nem tudom, hogy bele fog-e férni 3 gyermek.

Szerencsések vagytok, hogy nektek már van/ vannak gyerkőceitek! Sok boldogságot hozzájuk!

kedves utolsó, bele fog férni, ha ennyit akarsz. Én is 28 évesen szültem az elsőt, 30-an a 2.-at és nem érzem magam öregnek egy 3.-hoz 3-4 év múlva.

A kérdésre válaszolva nekem az egésszel csak 1 bajom van. Az eszem akarja a 3.-at, mert ÉN ezt így gondoltam el, ÉN erre tudatosan így készültem. De most, hogy a kisebbik 5 hónapos, érzelmileg úgy érzem, lemerítenek, nem tudnék helyt állni 3-mal. Sokszor ez a kettő is SOK(K). De az agyam mégis készül a 3.-ra. Jelen pillanatban a párom ebbe nem szól bele, hisz őt is 3 gyerekre készítettem lelkileg. De ha 2 marad, az sem baj. Hogy éreztem-e, mikor kell jöjjenek? Az agyam tudta, ahogy elterveztem. Hülyén hangzik, hogy semmi érzelmi dolog nem volt benne, csak puszta tudatosság. Ekkor és ekkor akartam teherbe esni és gyereket szülni és erre készítettem magam hónapokon keresztül lelkileg. Talán túlságosan is racionális lény, és nem érzelmi lény vagyok.

nálunk az első kettő között 4 év van, a második és harmadik között 6 év, a harmadik és negyedik között 7 év.

számomra így volt jó, így mertem csak vállalni a következőt.

most 36 vagyok és sajnos már nem fogok tudni szülni, pedig nagyon jó lenne. :(

Mindig is 3 gyerkőcöt szerettem volna. A párom inkább 2-t. Az első után nem volt kérdés, hogy kis korkülönbséggel jöjjön a kistesó. A párom rám bízta a döntést, hogy mikor jöjjön el a "megfelelő pillanat"; azt mondta, hogy én tudom, mikor állok készen egy újabb terhességre, szülésre-no és persze én leszek otthon velük, engem fognak megőrjíteni :-)

A kislányunk másfél éves volt, mikor az isteni szikra kipattant az agyamból, hogy na most azonnal, vagy soha! Azt gondoltam, inkább most gyorsan jöjjön még egy gyerek, mert ha találok egy jó munkahelyet, akkor onnan nem lenne szívem eljönni gyes-re. A kisfiunk azonnal megfogant, így két év és 3 hónap köztük a korkülönbség.

Nehéz volt két kicsivel egyedül, ráadásul a nagyobbik igazi "óramű-gyerek" volt, a kisebbik viszont igazi "kétemberes" baba. Már négy éves a kisfiunk, de ritkán fordul elő, hogy éjjel nem ébred fel. Nagyon lefárasztott, szó szerint leamortizálódtam. Beleőszültem, és beleráncosodtam ebbe a gyerekbe :-) Sokáig azt gondoltam, hogy nekem aztán gyerek soha többet nem kell! Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ez a kisfiú a világ legbújósabb, legbájosabb gyereke-mindig tudja, hogyan vegyen le a lábamról. Szó szerint elolvadok tőle!

Már mindketten ovisok, a nagyobbik szeptembertől iskolás lesz. Nehéz, mert nincs sok segítségem. Sajnos nehéz megoldani, hogy ki hozza haza őket az oviból. Emiatt folyamatosan stresszel az egész család. Bár viszonylag jó állásom van-sikerült, amire vágytam- valahogy úgy érzem egy ideje, hogy inkább szülnék még egy gyereket,és nekik élnék.

Hiányzik a kisbabás élet... A babaillat, a nyugalom, az összebújás, a szopizás. Imádom mindkét gyerekem, de egyre jobban vágyom rá, hogy bővüljön a család. Imádtam terhesnek lenni, imádtam a pocakom, életem legpozitívabb időszaka volt. A szülések is könnyen mentek, persze fájdalom azért volt, de életem legfantasztikusabb élménye volt, hogy életet adhattam a gyerekeimnek.

Sajnos a párom (még) nem bólintott rá, mert szerinte nem túl fényes az anyagi helyzetünk...

Szóval azt mondom, igen. Ezt az ember egyszerűen megérzi, hogy szeretne újabb gyereket. Hogy mikor érzi az ember, az sok mindentől függ. A párkapcsolat minőségétől, az anyagi helyzettől, a meglévő munkahelyi nyomástól; szóval ezer dologtól...